Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

ványozta annak napirendről való leszorítását? Epen az önök pártja. Ez tehát az igazi liberalismus ? Beszélnek mindig a mi álliberalizmusunkról, és a midőn bizonyos dolgokat liberális irányban tisztázni akarunk mi, önök azokat megakadályozzák. A képviselő ur javaslatba hozza, hogy a ház utasítsa a kormányt a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Ezt a t. ház a legnagyobb inkonsekvencia nélkül nem tehetné. Itt van a törvényjavaslat az izraeliták és a keresztények közötti házasságról. Ezen javaslat bizottsághoz utasíttatott ; a bizottság megteszi jelentését és akkor lesz ideje e tárgyban határozni. A t. ház vagy elfogadja a törvényjavaslatot, vagy nem. En hiszem, hogy elfogadja, mindamellett, hogy az extrém táborokban más nézeten vannak. De ha nem akarná elfogadni, akkor lesz idején a kormányt utasítani egy másik javaslat beterjesztésére. Én tehát ezen határozati javaslatot szintén el nem fogadom. A febr. 14-iki ülésben Prónay Gábor b. Irányi indítványa mellett polemizál Trefort ellen. Utána Mocsáry Lajos az egyházi autonomiat az iskolaügyre nézve védelmezvén, kérdi: Az államnak mi szüksége van arra, hogy a prot. autonomiát megsemmisítse, vagy mi haszna volna abból a közmivelődésnek, ha a protestánsok iskolai autonomiaja megsemmisíttetnék ? A miniszternek annyi hatalma és rendelkezési joga most is van, hogy az államellenes tendenciákat megfékezze. Miért mutatkoznak pánszláv mozgalmak az evangélikusok között ? Azon egyszerű okból, mert a magyarországi tótságnak egy jelentékeny része ezen felekezet kebelében van. De épen ezeknek a tendenciaja ellen az autonomia képes sokkal hathatósabb eszközöket biztosítani az állam részére azon tendenciák megfékezésére, mint a milyennel az allam, a kormány rendelkezik. S ez azért van, mert a szlavoknál egy testületben léteznek ott a magyarok és a németek, a kik mellett hiába akar fogadatlan prókátorkodni Steinacker és Zay, de a kik épugy mint a magyarok e haza fenállásának és virágzásának jelentékeny tényezőjéhez : a magyar nemzetiséghez szorosan ragaszkodnak. Ezek együtt : a német és a magyar elem, mely az evangelikus felekezet kebelében van, nyomrólnyomra figyelhet minden ilyen államellenes tendenciákra és ennélfogva sokkal inkább képes azokat féken tartani. S hogy ezt csakugyan teszi is, s hogy sikeresen teszi, erre nézve kétségkívüli bizonyítványt adott azon két pánszláv iskola bezáratásával, mire maga szólította fel a kormányt. Szemben ily példaval lehetetlen azt mondani, hogy az állam érdekében szükséges volna a protestáns autonomiát megsemmisíteni. Volna-e haszna az államnak azon intézkedésből, hogy a protestáns autonomia megsemmisíttetnék ? Ellenkezőleg ,nagy kára volna. Kára volna először is, azért, mert 60 középiskolában semmisittetnék meg azon igazi szabadelvű tanítási irány, melyre pedig ezen allamnak nagy szüksége van. Szüksége van először is azért, mert ez nem birván teljes állami önállósággal, függőben vagyunk oly hatalomtól, melynek, tudjuk, meggyökerezett tradíciói a szabadságnak, a szabad szellemnek egyátalán nem kedvezők, mert jól tudjuk pl. azt, hogy a polgári házasság törvényjavaslatai a kormány nem azért nem terjesztette be eddig, mintha nem volna meggyőződve annak szükséges voltáról, hanem azért, mert ugyanazon hatalom részéről ez egyenesen megtiltatott a kormánynak. Szükségünk van továbbá a szabad szellemi irány biztosítására — szemben a klérussal, mely hazánkban még most is ugyanazon hatalmi állással, befolyással bír magára a kormányra, mint-bírt korábban. Hegedűs László kikel Lancy Gyula ellen, ki tegnap felszólította a minisztert, hogy ha a középiskolai törvényt megalkotni nem sikerül, szabályrendeletileg vagy bármi uton intézkedjék. Ha a ház előtt most egy tiszta lap állana, a melyre felírhatná az oktatás és nevelés ügyének egész alkotmányát és rendszerét, ez egy igen komoly munka volna, de még sem nagyon nehéz. De a mi hátunk megett egy nagy történeti mult áll( melyet figyelmen kivül nem hagyhatunk. Midőn 1868-ban a törvényhozás a népoktatásról szóló törvényt megalkotta, ezen történeti alapra állt. Kimondá azon elvet, hogy nemcsak az államnak, nemcsak a hitfelekezeteknek, hanem a törvényhatóságoknak, községeknek; sőt egyeseknek is jogában, szabadságában áll iskolákat állítani, ha azok az iskolák a törvény által megszabott kellékeknek megfelelnek. Akarva nem akarva, nekünk a benyújtott középtanodai javaslattal szemben ezen állást kell elfoglalni, és ha ezt foglaltuk el, akkor kénytelenek vagyunk megvallani, hogy nem könnyű munka vár ránk, mert itt oly tényekkel kell számolnunk, a melyekkel talán másutt már leszámoltak, vagy talán nem is kellett leszámolni és különösen azon sarkalatos országos törvényekkel és az ezeken kifejlett régi joggyakorlattal állunk szemben, a melyek az egyes felekzetek autonómiáját az alkotmányra nézve teljesen biztosítják. Hogy meg fog-e a születendő törvény a hozzáfűzött reményeknek felelni, az attól függ, ha vájjon képes lesz-e nagy és mélyreható reformokat előidézni. Mert ha csak a létező állapotokat fogja törvénybe iktatni, akkor ez a létező bajokat nem fogja orvosolni, a létező panaszokat nem fogja megszüntetni. Igen érezte ezt a miniszter is, midőn mondhatni, hogy épen a 11 ik órában összehívta a szakembereket, miként a bizottságban is indítványozta, hogy ugy az érdekelteket, mint a szakembereket hallgassa meg, mert nem szeretné, ha e törvényjavaslat ugy a mint ez benyujtatott, életbe léptettetnék. Maradjon is meg a miniszter ezen az uton és vegyen magának elegendő időt arra, hogy minden érdeket kellőleg megfontoljon, egyszersmind hagyjon kellő időt a közoktatási bizottságnak arra, hogy az érdekeket és nézeteket kellőleg megfontoljon ; mert csak igy lehet meggyőződve arról, hogy a megszavazandó törvényjavaslat mind a hozzá kötött reményeknek, várakozásoknak meg fog felelni, mind pedig minden tekintetben mindenkire megnyugtató lehet.