Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

zeti célokra fordítani. De e véleménynek törvényhozásunk történelme határozottan ellene mond, mert mint föntebb láttuk, fordíthatták és fordították a kincstár és korona bármely szükségletére. És igy az összeg jogi természetére nézve valóságos országos alap, mert a korona törvényes jövedelméből adatott a vallásalapba. Es miután ezen intézkedés is akkor történt, midőn Magyarországon sem nyilvános élet, sem országgyűlés nem volt, mely az állam érdekei mellett szót emelhetett volna : kétségkívül nem jó szolgálatot tett a főpapság a hazának akkor, midőn ezen tetemes jövedelemforrást a római szék és a bécsi minisztérium segélyével a korona jövedelmei közül kiszakasztotta. Most tehát, midőn ezen alapok jogi természetéről legelsőben van szó, kötelessége az országgyűlésnek ezen alapot is államszámvitelbe venni, s az állambölcseség követelményei szerint közcélokra felhasználni. A mi a tanulmányi alapot illeti: A tanulmányi alap az eltörlött jezsuita rend ingó és ingatlan vagyonaiból vette eredetét, melyek a szerzet eltöröltetése után a koronára visszaszállván, M. Terézia királynő a törzsvagyon főrészét „tanulmányi alap" címe alatt jogalanynyá létesítette, s az alapjövedelmet közművelődési célok előmozdítására és fenntartására rendelte. Ez alap később, az ingatlan birtokok járulékaival, földtehermentesitési kötvények s szőlőváltsági papírok tőkéjével s csekély magán alapítványokkal is növekedvén, az 1868-ik évi zárszámadás szerint, 9,853,179. frtot tett; ma, ha jól tudjuk, egy millióval kevesebb. Miért? nem tartozik célunkhoz vizsgálni; feladatunk e helyen csupán az lévén, hogy kimutassuk : vájjon ezen alapok országos vagy kath. felekezeti alapot képeznek-e? A tanulmányi alap előadója a képviselőházhoz beadott jelentésében a tanulmányi alapot kizárólag kath. felekezeti alapnak tartja; egyrészről azért, mert a magyar királyok azon javakat, melyek ezen alapnak legnagyobb részét teszik, mint a római kath. egyház fővédnökei adományozták; másodszor azért, mert a királyok az egyh. javakat, ha azok a koronára szállottak, csakis egyh. célokra fordíthatták; harmadszor azért, mert az 1548: 12 és 1550: 19 tcikkek az elpusztult kolostorok és káptalanok javait kath. egyházi célokra fordítani rendelték; negyedszer azért, mert midőn I. Rudolf ezen javak egy részét 1586-ban a jezsuita-rendre ruházta, azt a kath. vallásnak az oktatással kapcsolatosan leendő előmozdítása végett adományozta, ötödször azért, mert az alapító királynő az eltörlött jezsuiták javait ugyanazon jogcímmel adományozta a tanulmányi alapnak, a minővel azokat a jezsuiták birták (eo prorsus modo, quo per abolitam socíetatem usitata et possessa fuerunt) s e jogcímet szentesitette az 1790—1. XXVI. tc. 12. §-a is, midőn kimondotta, hogy a katholikusok alapitványai a katholikusok-, a protestánsoké a protestánsok javára fordíttassanak ; s mindezekből azon jogi véleményt vonja le, hogy a tanulmányi alap kizárólag kath. felekezeti vagyon. s az 333. esztendő óta más célra, mint katholikus célokra nem fordíttatott. Hasonló szellemben nyilatkozott Apponyi Albert gróf is a tanulmányi alap jogi természetéről 1874-ben a képviselőházhoz benyújtott külön véleményében. Mi tiszteljük e nagy államférfiak mély politikai tudományát s államférfiúi bolcseségét, de azon határozott meggyőződésben vagyunk, hogy e tárgyban nem jogi, hanem confessionalis meggyőződéssel bírnak, mert nekünk egészen mást beszél a magyar történelem és jogtörténet, mást beszél az alapító levél tartalma és szelleme, mást tanácsol a józan ész logikája. Ugyanis : Mi is elismerjük, hogy az egyh. javadalmakat a kath. egyháznak a magyar királyok adományozták, mert hiszen maga Verbőci mondja, hogy „Reges Hungaricae soli fuerunt omnium ecclesiarum, episcopatuum, abbatiarum et praepositurarum in hoc regno fundatores.' De bizonyos különbséggel. Nevezetesen : I. István alapitványainak nagy részét nem jure patronatus, vagy legfőbb kegyúri jogánál fogva, hanem egyenesen királyi jogánál fogva tette. Hiszen, mint már emiitettem, mielőtt Astrik püspök Rómában járt volna, s mielőtt a jus patronatusi fenségi jog létezett volna, már előbb volt Magyarországon érsekség s voltak püspökségek gazdagon dotálva; különben nem mondotta volna II. Szilveszter pápa 1000-ik évi bullájában: „quare gloriose filí, cuncta a nobis et sede apostolica postulata, diadema, nomen regium, Strigoniensem metropolim et reUquos episcopatm prudentiae tuae, heredibus ac legitimis successoribus libenter concessimus, concedimus et impertimur." Később megnyervén az apostoli címet, ezzel azon kötelezettséget is magára vette, hogy mint az egyháznak főpatronusa, az általa alapított egyházakat jogaikban és szabadságaikban védelmezze (tamquain supremus ecclesiarum patrónus ad libertates eorum servandas se obligavit). Ebből származott a jus patronatusi fenség jog. Hogy ezen jog eleinte nem volt egyéb, mint felügyeleti, védelmi és rendelkezési jog, világosan mutatják II- Sylvester ezen szavai: „ecclesias regni tui praesentes et futuras disponere et ordinare concessimus." Később azonban ezen fenségi jog, a kánoniog befolyása folytán, mindig szélesebb értelmezést nyert, egyrészről azért, mert a királyi hatalom jogkörét növelte, másrészről azért, mert