Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

az egyházi javadalmak birtoklását a világi elem befolyásától függetlenítette, úgy hogy már Yerbőczy idejében s ezután lolytonosan egész mai napig ezen jog tartatott az egyh. birtokok forrásának : „Oua ex causa, juris videlicet patronatus ratione pertinet semper ad reges nostros hoc in regno beneficiorum ecclesiasticorum collatio. Verb : I. 11. c). Pedig valóban a magyar királyok .sohasem mint egyházvédők, hanem mint királyok adományozhatták az egyházi birtokokat. Mert csak az adományozhat birtokot, ki azt birja. A magyar királyok pedig nem mint egyházvédők bírták ez állam azon területét, melyet az egyházaknak adományoztak, hanem mint királyok (jure regio), mint ezt már a Ghiczy-féle albizottság is megjegyezte. No de elismerjük, hogy a magyar királyok főkegyúri joguknál fogva adományozták az egyházi javadalmakat, s ugyan e jogon alapították a kérdéses alapokat is. De hát itt ismét nem az a kérdés sarkpontja, mi jogon alapították, hanem ez: mi forrásból alapították azokat királyaink ; mert a birtok jogi természetének megítélésénél fődolog a forrás, melyből azok fakadtak. A forrás pedig mint fentebb láttuk, nagy részben állami volt. I. István, II. Endre, IV. Béla királyaink alapitották azon prépostságokat és kolostorokat, melyeknek javaiból a tanulmányi alap főrészben j keletkezett, következéskép maga az alap is országos jellegű volt, a jezsuiták eltöröltetése után ismét állami jellegüekké lettek, és igy maga a tanulmányi alap is, a mennyiben ezen javakból keletkezett, országos alap. A második érvet, hogy t. i. királyaink az egyh. javakat, ha azok a koronára visszaszállottak, csakis egyh. célokra fordították volna, a történelem és gyakorlat ismét megcáfolja. Dacára Verbőczy I. 10. cikkének fordították biz azt királyaink mindenféle célra, most vallási és nevelési, majd állami célok előmozdítására, péld. kincstári javakkal elcserélték, világiaknak adományozták, mint föntebb láttuk, inscribálták, a mint a kincstár, vagy állam érdeke kívánta. Es teljes joggal is fordíthatták, mert ezek mihelyt a koronára visszaszállottak, állami jellegüket visszanyerték, s a korona azokkal saját céljaira szabadon rendelkezhetett. A harmadik érvre, hogy t. i. az 1548. 12 és 1550. 19. tcikkek az elpusztult káptalanok, kolostorok és egyházak javait kizárólag kath vallási és nevelési célokra fordították, elégnek tartjuk a fentebb elmondottak után azt megjegyezni, hogy valamely birtok jövedelmének bizonyos célra fordítása még épen nem mutatja azon birtoknak a céllal egyező jogi természetét, hanem csak azt mutatja, hogy a tulajdonos birtoka jövedelméről szabadon rendelkezhet. Dotiationalis birtok jövedelmét is fordíthatta ugy a fejedelem, mint az állam és egyes ember egyházi célokra, a nélkül, hogy a birtok elvesztette volna donationalis jogi természetét. Már pedig, hogy a megürült káptalanok és kolostorok birtokai államtulajdonokká váltak, már maga azon tény világosan mutatja hogy a király és nemzet országgyülésileg rendelkezett azok jövedelmeinek hova fordításáról. És épen oly joga volt az 1548. és 1550. országgyűléseknek ezen birtokok jövedelmét a lételében fenyegetett kath. egyház segélyezésére, akkor épen legégetőbb szükségre fordítani, mint joga lett volna azt tulajdoni jogánál fogva bármely más állami célra felhasználni, a nélkül, hogy a birtok állami tulajdon jellegét elvesztette volna. A negyedik érv, t. i. a túróci apátságnak Rudolf király által 1586-ban a jezsuiták részére történt adományozása, melylyel a tanulmányi alap előadója a birtok kath. jellegének jogfolytonosságát akarja bizonyitni, épen ellene bizonyít. Ne künk azt beszéli történelmünk, hogy a nemzet a legnagyobb megbotránkozással vette a túróci apátságnak a jezsuiták részére az országgyűlés tudta nélkül való törvénytelen adományozását s mindjárt a következő országgyűlésen a sérelmet már orvosolni akarván, elhatározta (1588. 44), hogy a nevezett apátság belföldi, jó érdemű személynek adományoztassék. És midőn a király e törvénycikket meg nem erősítette, mivel már előbb a jelzett birtokot a jezsuitáknak adományozta: e nyílt törvénysértés oly általános ingerültséget okozott az országban, mint később az 1604. 2 2Ík octroyált törvénycikk s mindkét sérelem lényegesen befolyt a Bocskay-féle forradalom előidézésére, s a forradalom lezajlása után arra, hogy a jezsuiták az 1608. 8. tcikk szerint, mind a fekvő birtok, mind a birtokjog szerzésétől határozottan eltiltattak, s nem is bírhattak fekvő vagyont örök tulajdonjoggal ezután soha. És igy a tanulmányi alap ezen tekintélyes része, valamint alapításakor valóságos államvagyon volt, úgy a jezsuiták birtoklása alatt is folytonosan államvagyon maradt, a jezsuiták annak csak haszonélvezői voltak; miután pedig a jezsuiták eltöröltettek, ismét visszaszállott a vagyon az állam birtokába. Es ezzel eljutottunk a leglényegesebb ponthoz, t. i. Mária Terézia alapító leveléhez, mely a tanulmányi alap jogi természetének megítélésénél a legdöntőbb bizonyíték. De mielőtt az alapító levél tartalmának tárgyalásába bocsátkoznánk, szükségesnek látom a jezsuiták eltörlésére vonatkozó előbbi leiratokat is vizsgálat alá venni, mert ezek az alapitó levél intentiójának legjobb magyarázói; s mint első