Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-18 / 38. szám
ben is az ő Nagysága birtokain és az azok szomszédságában levő egyházakat terhelni (pusztítani,) kezdették : gyakrabban gondolkozott róla, hogy ezen zűrzavart — mint jó felsőséghez illik — valamely kegyes, barátságos rendezendő Colloquium utján megszüntesse. Ezen szándékáról máskülönben is és általam is tisztelendő Beythe urat, a ki most az egyházak superintendense, értesítette, és kérte őt, hogy ő Nagysága ezen kegyes szándékának engedjen. A mit a superintendens úr általam és Rheces úr által, a ki e varosnak lelkésze, már egy év előtt szívesen megígért ő Nagyságának. Most tehát, midőn Isten különös intézkedésével Tisztelendő Severin urat (a ki különben más járatban volt) e vidékre hozta, és midőn ő Nagysága az én Uram is látja, hogy egyébkénti közügyi elfoglaltsága neki most némi pihenést enged : előbbi szándékának keresztül vitelére kedvezőnek véli az alkalmat. Annálfogva a hazasiető Severin urat arra kérte mind maga ő Nagysága, mind pedig mások által, hogy szenteljen, ezen vidéken időzvén, néhány napot ő Nagyságának és főképen Istennek és az ő egyházának, hogy a superintendens úrral eszközlendő békés, barátságos Colloquium utján a viszályokat a kívánatos egyetértés javára megszüntetni segitsen. A mit midőn Severin úrtól megnyert volna, rögtön elkiildötte Rheces urat, ezen varosnak lelkészét a superintendens úrhoz, kérvén azt, hogy megemlékezvén előbbi Ígéretéről, mai napon itt megjelenjék. Mivel pedig látja, hogy mind Severin ur mind pedig superintendens ur megjöttek: azoknak köszönetet mond, és mind két félt nagyon kéri, hogy bármit (vesznek is észre) gondolnak is, a mi a kegyes egyetértés javára szolgál, azt mind barátságos beszélgetés utján — Isten félelmében — hozzák elő. Es mivel ő Nagysága ágostai hitvallású, legcélszerűbbnek látszik ő Nagysága előtt, ha a két fél között vitás tételek az ágostai hitvallásból olvastatnak fel és a más meggyőződésen lévő fél, a hol észre veszi, hogy őt a tétel ki nem elégíti, az Isten igéjéből szerényen és barátságosan hozza fel okait és türelmesen hallgassa ki az Isten igéjéből felelőt. Erre röviden igy felelt Nádasdi urnák a superintendes ur magyar nyelven : Köszönetet mond neki a vallás körül való fáradhatlan buzgólkodasáért és az egyetértés megerősítése körüli fáradozásaiért, maga részéről szentül állítja, hogy az egyházak (egységét) egyesülését az Isten igéje szerint kívánja. Több ilyen értelemben innenonnan mondott szó után végre abban történt megállapodás, hogy az ágostai vallástételből a io-ik cikk (a mely az urvacsorájáról szól) felolvastassák. A „Concordiae Liber( < -t kezébe vévén tehát Horváth Gergely, az emluett cikket (mint következik) olvasni kezdte.* Zárjelben jegyzet: „Eddig a Horváth Gergely jegyzése. A melyek következnek, azok Beythe András, a superintendens fia, a ki a jegyzők egyike vala, írásából szórói-szóra Írattak 1 e.* Középen: »Acta Colloquii habiti in Chiepregh secunda Junii anno i 591. * (A csepregi colloquium tartatott I 591. jun. 2-án.) ,Legelői is olvastatott az ágostai vallástétel 10-ik cikke.* Következik a cikk s maga a hosszú vita, melyet midőn a superintendens folytatni nem akart volna, a jegyzőkönyv lezáratott és sajátkezű alairásokkal hitelesíttetett, a mi az okmányban igy néz ki: Nagy betűkkel: „A tanuk nevei, hogy ez ugy történt.* Balról: Nádasdi Ferenc. Rheces János chiepreghi lelkipásztor. Leonhard Vidos. Samarjai sárvári pap. Tesseni Imre cenki 1. pásztor. Muraközi György pulyai 1. pásztor. Bathay István kőszegi pap. Tökvicz György chiepreghi pap (a hosszú úton).* Jobbról: Komári Péter akkor szakoni pap. Thusmár István. Alsólindvay Péter horváthi 1. pásztor. Buchen Amandus mester bizonyítja, hogy ezen Colloquium tartatott és hogy a jegyzőkönyvek jó hiszeműleg készültek. Szegedi András isten igéje szolgája Uj-Kéren. És előttem Dragonus Gáspár, a rohonci magyarok és horvátok méltatlan lelkésze előtt tétettek a fent emiitett állitások.* Következik a Horváth Gergely által folytatott feljegyzés : jMidőn Nádasdi úr látta volna, hogy a superintendens a Colloquiumot folytatni nem akarja és már látta, hogy a délutáni 4 óra is megérkezett, a meddig a Colloquium folytonosan tartott evés nélkül: kérte a superintendenst, hogy maradjon más napra is ott, folytassa a Colloquiumot és a többi lelkész urakkal való magán tanácskozmány után az isten igéjének megfelelő egyetértést eszközölje. Midőn a superintendenst maradásra bírta és a jegyzőkönyveket Nádasdi úr kezébe vette volna, mindnyájan Nádasdi úrnál étkeztek. Másnap azaz junius 3-kán reggeli 5 órakor ujolag a templomban jöttünk össze. Onnan a superintendens úr éneklés közben a templomból kilépvén és még eltávozni is készülvén, mind Nádasdi úr, mind a magyar papok küldötteinek kérelme által mégis rábiratva visszatért a templomba. Ekkor Nádasdi úr arra kérte, hogy a megelőzött napon félbeszakasztott Colloquiumot a superintendens úr barátságosan folytassa tovább. A superintendens azonban különböző kérdéseket hozván fel részint magyar, részint latin nyelven és az időt ezzel kitöltvén, a Colloquiumot Severin úrral jegyzőkönyv mellett folytatni vonakodott. Azon kérdések, mivel jegyzőkönyvbe nem foglaltattak, nehogy valakinek a rágalomra adassék ok, — mind pedig a feleletek, akár latin, akár pedig magyar nyelven adattak is, hallgatással mellőztetnek. De ez mindenesetre megemlitendőnek látszik, hogy midőn Horváth Gergely a superintendenstől magyar nyelven kérdezte volna: miért tagadja azt, a mit előtte való nap már megengedett (beismert) volt ? a superintendens tudni akarta, hogy mí legyen az ? Erre Horváth Gergely : Tagadod (Negas), hogy minden úrvacsorázó (vescentes) Krisztus valódi (ipsissimum) testét és vérét veszi az úrvacsorájánál, midőn pedig teg-
