Protestáns egyházi és iskolai lapok – 24. évfolyam – 1881.

1881-01-09 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 48 nyomat az előadásoknál, sem nyelvtani szabatosság és tisztaság a versszövegek egyes szótagai kimondásánál nincs. 4 De uraim, hogy is lehet azt kivánni, hogy az a tősgyökeres magyar református ember, ki az egyszerű beszédben a kettős mássalhangzókkal alig bir megküz­deni, ki örömét s bánatát sírva vigadó magyar nótákba szokta Önteni, a szép régi magyar egyházi énekek helyett, melyet ősei s katholikus testvérei századokon át éne­kelnek s most is énekelnek : német, belga, francia, svéd, hollandus, cseh és husszita énekekben dicsőítse a magya­rok Istenét ! Kérdés: Voltak-e a magyar reformátusoknak ének­szerzőik ? felelet: Igen ; a kik különösen az első század­ban a szöveget mint a zenét a katholikusoktól, kik­nek köréből kiléptek, vették át s csak később ido­mították át azokat vallástételeik szerint. Igen érde­kesen mondja ezt egy valaki a >Protestáns egyházi s iskolai lap* 1880. évi 22. számában következőkép : S hogy lelki örömünk egészen teljes vagy túláradt legyen, a beszéd végeztével — melyet egy fiatal prédikátor lelkészszé avatás alkalmával mondott — a thelogiai kar rákezdett egy oly éneket, mely a vallásosságnak egy nálunk reformátusoknál szokatlan, ismeretlen világába varázsolt vissza bennünket. Ezen ének dallama — a mint tudom — az erdélyi unitáriusok énekeskönyvéből való, azt meg tudjuk, hogy Dávid Ferenc több középkori magyar kath. éneket vagy egészen, vagy némi módo­sitassal átvett az unitár, egyház énekei közé, s azt hi­szem, hogy ily átvett ének ez is. S mily szép, s men­nyire megható. A magyar nemzeties, vagy tán jobban mondva magyar népies zeneköltészetnek s az őszinte, naiv, vallasos érzületnek mily kedves vegyülése ! Enek­tigyi bizottságunk — bocsánát a laicus kontárkodónak, valóban helyesen cselekednék, ha figyelmét az uni­táriusok énekeire, sőt az ős magyar kath. énekekre is kiterjesztené; s nálunk is uj életre keltené art, a mi azokban valóban magyar s nemzeties. Megvallom, ennél szebben nem lehet irni az ősi magyar katholikus éne­kekről. Nem tehetek róla, de Kálmán Farkas úr kedvét meg kell zavarnom, midőn az általa a magyar reformá­tusoknak tulajdonított énekek közül a három legneve­zetesebbet, melyekre oly büszkén hivatkozik, ismét ne­künk katholikusoknak revindikálom. »Tessék a reformá­tusoknak — úgymond K. I 7. úr — régi énekesköny­vében a 82. sz. a. álló Bethlen Gáborféle énekes »Gya­korta való buzgó könyörgést megvizsgálni s. a. t. * Én megvizsgáltam s feltaláltam a Debrecenben 1774 évben „a harmoniás éneklést szeretőknek kedveeért kiadott s néhai T. T. Prof. Maróth? György úr az éneklés mes­terségről való rövid tanítással ellátott nevezetes reform, énekeskönyvben, a végén 2. lap. Nr. 6. XX zsoltárból cím alatt. Hogy Bethlen Gábor fejedelem ezen éneket szerette énekelni, azt elhiszem, de ezen zsoltár-ének a mienk. Feltalálható pedig Illyés István esztergomi kano­nok s szertartási prépost „Soltári Énekek« könyvében (megjelent először 1693, később 1749-ben) 32. lapon XIX. Zsoltár. Exaudiat te Dominus in die etc. A két szövegben csekély változás; a dallam Illyésnél sop­ran kulcsban, önöknél alt kulcsban van irva. A dallam tisztán magyar. Miért a miénk ezen ének ? Mert mi már bírtuk a zsoltárok magyar énekeit, midőn önök tőlünk elváltak. Midőn pedig önálló dallamok szerint akartak volna énekelni, akkor a magyar nótákat a fran­ciái nóták már kiszorították. „Méltóztassék becses vizs­gálódását ezekre fordítani, vagy a mostani (1808-ban) adott énekes könyvünkben átnézni a 70 sz. Dávid Fe­renc énekét (Adjunk hálát mindnyájan) — így szól K. F. úr. Megnézte n, ösmerem : feltaláltam az önök könyvében a 283, lapon; szép magyar dal a mollban van irva, illetőleg a hypodoriai egyházi hangnemben. De ez ís a mienk! Ugyanis a „Cantus catholici* cimii imakönyvünkben a nagyszombati 1675. évi kiadás 140 és 141. lapján nagy betűkkel olvasható: Más régi ének. A dallam sopran kulcs egy b előjegyzéssel némiben kü­lönbözik az önökétől ; de azért teljesen magyar. Ugyanez feltalálható hasonló felosztás, hangjegyek s nyelvezettel a „Cantus catholici" 1703. kiadás 136-ik és az 1792-ki kiadás 173 lapján. A 63, sz. Péczeli Király Imre énekét (Krisztus urunknak áldott születésén) feltalaltam az önök könyvében a 272-ik lapon. Szép magyar ének, erősen emlékeztet mi karácsonyi pásztori énekünkre. s(Csorda pásztorok, midőn Bethlehemben.*), mely a „Cantus ca­tholici 8 1675. kiadásban az 52. lapon fordul elő. Ezt csak azért említem fel, mert a két dallam motívuma igen közel áll egymáshoz. Ezen dallam föltalálható Bo­zóky Mihály »Katholikus karbeli kótás enekesköny vében (megjelent Vácott 1797. évben) a 135 lapon. A szöveg­ben csak egyes szavak vannak felcserélve, különben tel­jesen ugyanaz. A két dallamban több eltérés észlelhető ; noha az egész egy forrásra vall. Midőn a K. F. úr által büszkén emlegetett egy­házi énekeket ekkép elemeztem, ne gondolja azt, hogy a magyar reformátusoknak templomi énekeit mind a katholikusftak vindikálom. Hisz a magyar reformátorok tősgyökeres magyar katholikus ősöktől származtak, s mint ilyenek a nemzettel együtt éreztek, az „uj hitbe magyar nemzeti dallamokat ültettek át. Ha a reformátusoknak nem lettek volna magyar énekeik, ugy megszűntek volna lenni magyarok. Egyet azonban engedjen meg K. F. úr, mi kathoiikusok vagyunk a törzs,-önök refor­mátusok az ágak. Hogy kissé hosszasabban válaszoltam, annak oka K. F. úr, ki a nevezett cikkben a többi között ily kér­dést is vet fel: „De meg kérdem: a reformatio után szinte egy teljes századon keresztül a tiszta magyarság keblében hol létezett a pápistaság? Felelet : Sehol! 4 Erre a fentebbiek elmondása után én a kérdést meg­fordítom s azt kérdem : a reformatio első századában voltak-e a tiszta magyarság keblében igazi reformátusok? k elelet : nem ! Mert az első században s még tovább s

Next

/
Oldalképek
Tartalom