Protestáns egyházi és iskolai lapok – 24. évfolyam – 1881.

1881-01-09 / 2. szám

az egész isteni tiszteletüket s erre az énekes könyvei­ket a tiszta magyar katholikusoktól vették át, és minél inkább távoztak el tőlünk, annál inkább szűntek meg — jól megértsen — a magyar nemzeti dal művelése tekintetében — magyarok lenni. Qnod erat demon­strandum. fíogisich Mihály, belvárosi káplán, a magyar tud. akadémia lev. tagja. BELFÖLD. Vallássérelmi ügy Tatán. — Eredeti levél a tatai ref. lelkészhez. — Tisztelendő úr! Biztos forrásból tudom, hogy a n.-i. plebánus ellen illetéktelen keresztelés s az én erős meggyőződésem szerint törvénytsértő, az 1868: LIII. t. c. 12. és 13. §§-aiba ütköző s épen ezért az 1879. XL t. c. 53-ik §-ában kiszabott büntetés súlya alá eső anyakönyvezés miatt a kir. ügyészségnél bejelentett panasz folytán a tárgyalás a tv—i kir. járásbíróság előtt f. hó 7-ik napjan fog megtartatni s melyre Tisztelen­dőséged is — mint följelentő — rneg van idézve. Jól tudom, hogy Tisztelendőséged fogja védel­mezni tudni a törvényes álláspontot s erről sophismák által magát leszoríttatni nem engedi. Nem is utasításul, hanem azért, hogy ezen oly fontos ügyben nézeteimet megismertessem, irom jelen levelemet. Azt fogják mondani, hogy a keresztség nem ez vagy amaz felekezetbe, hanem általában csak is a ke­resztyénségbe fölvétel. Állana ez az okoskodás akkor, ha a keresztyénség nem különült volna felekezetekre, melyeket nem csak a hitelvek, hanem a ritus is élesen választanak el egymástól. Még azon kiilalakiságok is eltérnek egymástól, melyek mellett keresztelés alkalmá­val a különböző keresztyén felekezetek fölveszik az uj egyháztagokat nem csak az egyetemes keresztyénség­nek, hanem ugyanakkor ez vagy amaz felekezetének is kebelébe. Igv p. o. a római kath. lelkész exorcisal, olajoz, hamvaz stb. Mi helv hitv. lelkészek ezt nem tesz­sziik. De a keresztszüléket mindenik ker. felekezet lel­késze kötelezi a keresztelési actus alkalmával arra, hogy az újszülöttet azon keresztyén egyházban és így azon felekezet hitelveiben növelik és növeltetik, a mely fele­kezet kebelébe lett fölvéve az a keresztség által. Ez az oka, hogy a plebanusok protestánsokat nem is fogad­nak keresztszülékül, s álláspontjukat és az érintett kö­telezettséget tekintve van is logica ezen eljárásukban. I la mindezeket fontolóra vesszük, nem lehet elvitatni azt, hogy a keresztség a felekezeti ker. egyházba való fölvétel, ennek oly ünnepélyes actusa, mely már külala­kiságaiban is, de még inkább oktatást érdeklőleg a ke­resztszülékre rótt kötelezettségben nem csak egyete­mes keresztyéni, hanem kizárólagos felekezeti jelleggel is bír. Mentalis reservatával élnek azon plebanusok, kik a büntetés kikerülhetéseért azt állítják, hogy a kereszt­ség által nem a felekezeti, hanem az egyetemes kereszt­tyénség kebelébe vétetik flil az uj szülött, mert ők az egyetemes keresztyénségbe fölvétel alatt csak is a ró­mai egyház kebelébe fölvételt értik, ők csak is ezen egyházat tartják keresztyénnek, szerintök a többi elsza­kadt a keresztyén hittől, eretnek, szakadár. Hirdetik is ezt nyiltan urnapi tanításaikban. Proclamálják ezt urbi et orbi a pápai encyclicák stb. Ezért vindicálják csak is magoknak a keresztyén nevezetet, ezért tiltakoznak e jelzőnek a protestánsok által is használása ellen, míg mi nem engedjük elvitatni magunktól a minket joggal megillető keresztyén nevezetet. De mert bűnné valamely cselekvényt csak is az előre föltett szándék, a törvénynek tudva és akaratosan sértése minősít, s mert lehetnek esetek, mikor a tör­vényt tiszteletben tartó lelkész mások által vezettetik tévútra s oly egyént ki de lege nem csak nem tartozik egyházába, de oda törvénytsértés nélkül föl sem vehe­tő, csak is azért keresztel meg, mert nem tudja, minő felekezethez tartozók annak szülei : ám engedjük meg, hogy ily esetekben a keresztelő lelkész nem eshetik az 1879. XL. t. c. 53-ik §-ában kiszabott büntetés súlya alá. Azt azonban már nem lehet elvitatni, hogy a nem tudásból eredő védelem az anyakönyvvezetésnél már elesik. Ha az általa illetéktelenül kereszteltet be is irja felekezetének anyakönyvébe, akkor már tudva, és igy akaratosan sérti meg az 1868. LIII. t. c. 12. és 13. §§­ainak rendelkezését. Nem védheti már itt eljárását azzal hogy nem tudta, minő felekezetbeliek a szülék, mert az anyakönyvnek előirt módon vezethetéseért tudomást, bizonyosságot kell arról is szereznie. Miniszteri rendelet kötelez arra is minden lelkészt, hogy általa nem ismert és így nem egyházában esketett szülék gyermekének keresztelésekor a szülék esketésének anyakönyvi kivo­natát bekövetelje. Ha egyházában esküdtek azok, akkor saját egyháza anyakönyvéből, ha pedig más egyházban esküdtek, akkor a bekövetelt anyakönyvi kivonatból megtudhatja a szülék hitvallását és igy azt is, hogy törvény szerint melyik egyházban anyakönyvezendő az uj szülött. Biztos tudomást kell erről szerezni, mert a keresztelési anyakönyv szülék rovatába beírandó 'ezek­nek hitvallása is. Vannak, kik azt is állítják, hogy az anyakönyve­zés sem fölvétel. Ez az okoskodás a sophisma felhője, mely alá elakarják rejteni az igazság napjának sugárzó arcát, és a sophisma, mint a lapokból látjuk, még jog­tudósokat is, és pedig igazság szerető jogtudósokat tév­útra vezetett. Pedig haszontalan a fáradozás, mert a nap akkor is nap marad, ha sugárzó arcára felhő borul az igazságot nem lehet homályba borítani a sophis­máknak reákergetett fellegei által. Ki tévedésből ke­resztel meg egyházához nem tartozó s oda még föl sem vehető egyént, azáltal kell tévedését helyrehoznia, az abból eredett hibát rectificálnia, hogy a keresztelésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom