Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

Nyílt tér.*) Fide sed vide ! — cui. Az élettapasztalat ez idegen nyelvii intése jött ajkamra, midőn fiúi kötelességemet teljesítő ellen, nt. D. J. úr e becses lap hasábjain »Felvilágosítás a tekeházi egyház ügyében* c. cikkével mindenkori jóakaratából kifolyólag a hivatalos tekintély és eljárás csalhatatlanságának érzetében lépett fel, s egy csapással kettőt akart ütni, — látszólag ütött is, de valósággal egyet sem talált. Midőn a történtekről atyámat értesíteni szándékozván Tekeházára mentem s a nt. esperes úr szép hosszú cikkét elolvasám : a „fiatalvérii lelkész" öregesen leveretve mondá: fiam ! gyermeki jóságod köszönetemül ajánlom figyelmedbe tanulságul, mit szóval ugy is tudsz : fide, sed vide! — cui ; mert D. J. ujabb példa, hogy „honores mutant móres 1* Nt. szerkesztő úr a békesség szeretet tapintatos bölcseségével vonta össze vádiratodat, megvagyok veled elégedve teljesen; de mert az esperes ujabb irányba térítette a dolgot, mondhatni, tractusa mosdó vizét reánk öntötte: a szerkesztői csillag dacára is folytatnod kell a harcot ; neked azért, mert te kezdetted s ha szenvedélyes vagy is apád védelmémében: higgadtabb leendesz mint én volnék, kit keménynyé edzett a hosszú harc 1 Van nekem egy jegyzőkönyvem, s van Írásaim közt egy eredeti levél, és e két okmány olyan lett kezedben, mint volt Dávidéban a parittya, midőn a dárdás és paizsos Góliáthtal állott szemközt a nyilt téren. Ez esemény óta nem kevés viz folyt le a Tiszán s hogy az elég sok idő alatt fájdalmunk sajgásának tűrhet etlenségét nem nyilvánítottam, annak egyszeiü oka az, hogy atyám levéltára nincs oly rendezett, mint az ugocsai nt. egyházmegyéé s a miatt a fentebb érintett jegyzőkönyvhöz oly szükséges iratra, mely 16-ik évében jár, csak mostanában talált, de hála Istennek reá talált! Ha a kéziratot nt. szerkesztő úr soraim közé illesztve meglátja, hiszem ily formán szól: ha a nt. D. J. cikkét közöltem ; mert az olvasó közönség ellen véteni nem akartam, most az igazság érdekében szinte kerülnöm kell ama vétséget, azért megcsillagozott sorompómat is felnyitom a véletlen való előtt, hogy egy apa és fia méltatlanul kapott sebét végleg begyógyítsam ! Azért e hit álta.1

bátoríttatva a nt. esperes úr ,Felvilágosítása8

mellé én is állitok egy-két világosító tárgyat a nagyjából lehető tárgyilagossággal. íme tehát legelsőben is ily tárgy egy 1865. márc. 23-kán tartott közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata 15-ik sz. alatt: „Ugyanekkor Nagy Menyhért felhívta a közgyűlést, hogy mondják ki tisztán, a körtvély fa kivágattatásán kivül lesz-e valami vád? melyre Jakab János presbyter felszólalván, * Az e rovatDan küzlüttekért felelősséget nem vállal a szerk. mondá: a nem vád; s mindnyájan megegyeztek abban, hogy a nem vád, s nincs a lelkészszel semmi más baj s ellene felterjesztendő ügy mint a körtvélyfa kivágattatása. Meghitelesíttetvén jegyzette Zaboly Károly eh. jegyző. Erre nézve megjegyzem, hogy a fenti gyűlést alkotó 34 egyháztag nevét rövidség okáért nem írtam ki! Továbbá, álljon itt egy az előbbi gyűlés folyamáról való értesülés következtében D. J. ur által fogai mázott s saját kezével irt nyilatkozat: Alulírottak ezennel kinyilatkoztatjuk és szükség esetében élőszóval is valljuk, hogy azon a nt. s tek. egyházmegyei gyűlésre beadott folyamodványunk alá, mely a folyó évi márc. 29. és 30-ik napjain Gődényházán tartott egyházmegyei gyűlésre általunk benyujtatott: távolról sem azon célból és szándékból irtunk alá, hogy azáltal mostani lelkipásztorunk t. N. M. úrnak más egyházba való távozását kívántuk volna, mert annak egyedüli célja az volt, hogy annak folytán a nt. s tek. egyházmegyei gyűlés, említett lelkipásztor úr által, ugy az ó, vagy régi temetőben faszükség miatt levágatott termő állapotban levő körtvélyfa miatt okozott kár iránt kárpótlást eszközölni méltóztassék, melynek hiteleül kiadtuk jelen saját nevünk aláírásával megerősített nyilatkozatunkat Tekeházán April 5. 865. E híven idézett és kik felszólíttattak, tehát majdnem 3 1 egyháztag által aláirt sorokkal egybefüggőleg nem hallgathatom el mint tényt, hogy a fenti nyilatkozatot D. J. úr e következő szó és tettbeli jóindulatból szerkesztette : én ha L. K. sógornak lettem volna, nem fogadtam volna el Tivadart N. M. ellen, ki nepotismus áldozata. És most ismerve a szomszéd ur ügyét, igazságtalan üldöztetését, hadd fogalmazzak egy nyilatkozatot a vádak, illetőleg a tractus vádja ellen ! Ez azért is jó lesz, mert az én rnint szomszéd pap érdeklődésemből is láthatják Debrecenben a collega ur ártatlanságát! S ugy lett 1 Atyám elfogadta a szives ajánlatot, mert hisz neki üldözöttnek tagadhatatlan, jól esett a résztvevő sziv védelme. Tovább a tractus legyőzésére készített iratait mind Szőllősön D. J. úrnál pecsételte |le az atyám s D. J. úr éjfélkor maga vitte azokat postára, hogy későn ne érkezzenek Debrecenbe; nem csak! hanem felkérte atyámat, hogy mihelyt ügye letárgyaltatik, azonnal értesítse őt levélben, hogy minél előbb tudhassa a szerencsétlen állapot szerencsésre menetelét. És midőn e tettekért D. J. urat m. b. apjoka megdorgálta, ő így szólt: nem tehetek róla, de N. M.-nak igaza volt ! El nt. D. J. úr, él hála Istennek atyám is és Szőllős közel fekszik T. házához, tehát ha lehet ? könnyű négy szemközt, vagy ha úgy tetszik palam et publice megcáfolni ezeket. Jól tudom, megfoghatatlan a b. olvasó előtt, hogy a tractus az „ominosus körtvélyfa* kereset folyamodványát miként változtatta vádlevéllé, melynek alapján atyám N. M. mint bűnös más egyházba rendeltetett.