Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

Azért a homály eloszlatása céljából bátran irom, hogy egy tekintélyes nagy hivatalt viselő világi tanácsbiró (ki abban az időben, atyámmal szemközt, hivatal üresedés, tisztújítás alkalmával igen szívélyes, nyájas szokott lenni) bujtogató, kedvenc vágyainak élve, atyam híveinek, kik a körtvélyfáért zúgolódtak, így szólt: csak Írjanak alá, majd elvégzem én a többit. És el is végezte ugy, mint tudjuk : tévútra vezette a folyamodókat, az egyedüli baj kútfeje az ominosus körtvefa panasz csak pótlék lett az avatott tollal irt folyamodványban, mely erős váddá változott 1 De hát az a 8 vádpont mi lehetett? kérdi talán az olvasó. Arra magam se emlékszem tisztán s róla talán még a tractusi levéltárból se lehetne tudomást szerezni, mert akkor csak nem lett volna fáradt D. J. ur azokat is idézni ? Annyit azonban tudok, hogy bár esperes ur teljességgel nem vonható gyülekezetéi)en igazságos vád alá, mégis, ha oly igazgatójok volna a szőllősieknek, mint volt s van a tekeháziaknak, ő ellene is terjeszthetnének fel azokhoz hasonlókat. És arra is emlékszem atyám szavai után, hogy azon vádakra vonatkozólag mondta esperes ur m. b. apjoka : ezekre N. M. álmában is megfelel! Itt kifejezést kell adnom atyám azon óhajának, hogy vajha esperes úr a maguk érdekükben, nyilvánosságra hozná az egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvéből azt a 8 pontot, mert ha azok canonicus vétségnek? az esetben atyám nem lesz tovább pap. Annak pedig örülnének Ugocsában azok, kik talentumjaira tett kényszerített hivatkozásommal szinte gúnyolódnak, pedig ha valaki, esperes ur ismerhetné azokat! A Csepébe rendelésre vonatkozó , Felvilágosítás *ban foglalt állitások valótlanságának s helytelenségének bebizonyítására elégnek tartom az eddigieket, mert hitem szerint belőlök átlátja a t. olvasó, hogy a nagy férfiak is botlanak és a honores mutant móres hatalma alatt könnyen felejtik a régieket s a miatt a másnak ásott verembe önmaguk esnek bele ; továbbá az ugocsai tractus sem oly angyali szépség, mint a minő ékes vonásokkal esperestje annyira szakavatottan ecseteli, sőt az én általam festett ördög inkább hasonlít a természetes feketeségűhez. A mi a nt. esperes úr tekintélyes jellegű cikkének második részét illeti, arra nézve is kell mondanom egykét szót. A forgolányi gyűlés ujmutatása sem hű, mert csak elferdítve megcáfolható igazság, hogy T. házán atyám idejében eleitől fogva a dijlevél megcsonkításából származott a panasz és baj, mert atyámra senki sem mondhatott egyébb vádat mint azt, hogy chartaját megcsonkítani még az egyházmegyének sem engedte. Iskolai szünidőim alatt irtam a sok iratokat, a bér rosz kivetése, fekvő birtok hasznalatanak jogtalanul másra ruházása s több ilyenek miatt, de az egyházmegye vagy figyelembe sem vette sorainkat, vagy helytelenül járt el, vagy pedig évek multával is ugy itélt felettök, hogy atyámnak ,időt, fáradságot és költséget nem kiméivé kellett Debrecenbe utaznia, és még akkor is a püspöki elnökség ajánlása dacára is csak azért vették ujabb vizsgálat alá ügyét, mert atyám egy az egyházmegyére irt levelében többek közt így fejezte ki magát: »még egyszer kérem, hogy a reám nézve fontos ügyet vegyék fel 1 Egyébbaránt, ha fel nem veszik ügyemet, jelét adván a tractus, hogy irányomban legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltetik, nekem úgy fényesebb győzelemre szolgáltatnak alkalmat.' A gyűlés után maga nt. úr mondta atyámnak e szavakat: „ha úgy nem írt volna szomszéd ur mint írt, elmaradt volna ügye felvétele, de így kénytelenek voltak előbbi határozatukat visszahúzni.* Igy lett atyám kérvénye olyan, tehát nem azért, mintha az nt. egyházmegye annyi évek után is akarta volna teljesíteni N. M. lelkésznek mindazon kivánatait ? melyeket törvényesen és igazságosan telejsíthetett, mint a melynek folytan esperes úr, mint megbízott küldöttséget alakított és addig is ismertetett, de meg nem ismert indokok alapján atyámnak igazat adott : tehát 16 év után érte el atyám célját, midőn megmutatta, hogy nem filléreskedési vágyból, hanem az igazság, rend és erélyesség iránti szeretetből alkalmatlankodott magának az egyházmegyének és superintendentiának, mert hol százakat követelhetett volna kártérítés fejében, ott csak forintokkal is megelégedett. -- Szörnyűség 1 bűn 1 mikor egy tractus oly erélytelen, hogy a szikrát lobogó lángra engedi fellobbanni s a lelkész és hívek nyugalmát perzselve lobogni 1 Bűn, hogy az a nagyvilági tanácsbiró még ezután is izgatta a közelből a hiveket, mert hogy a tekeháziak fellebbezni akartak, az csak annak a hivatásáról megfeledkező urnák tulajdonítható, hisz egyszerű laicusok, hogy tudták volna, hogy egy a világi tagot nélkülöző deputatio eljárását érvénytelenné lehet tenni, pedig ott volt a világi tag, de a felebbezési irat készítésre hajlandó úrnak ellenkezőleg adatott elő, ha nem főtől áradt volna a viz ? Fájdalom ! mindezek azt mutatják, hogy könnyebb az egyházmegyei kormányzói esküt letenni, mint azon eskü által kötelezett magasztos felelősség szerint itélni és cselekedni. Azért magyar protestantismusunk életföldén oly zsinat volna szükséges, mely némely tractusba a tanácsbirák kebelét idomítná ujjá, öldökölné meg abban az ó embert, elevenítené fel benne az ujat, hogy a szent öltönyök alatt valóban lennének szentek a sziv érzelmei, a lelkiismeretesség kormánya alatt. Akkor a baj mindjárt csirájában fojtódnék el, még pedig az igazság érdekében a való személyre tekintet nélkül; akkor erélyes pontosság lévén a tractusban, nem következnék be az az eset, a mi legközelebb is Tekeházán, hogy p. o. az annyi kellemetlenséget okozott bérlevél helyett nagyobb gondolkozás nélkül még az talán esperes sem tudná megmondani, hány évig készült egy másik, mely alkalmasint két éve lesz, hogy törekszik az egyházkerületi szentesítésre, de a gyors gőzös sima útjáról mindég lesiklik, pedig oly bölcsen alkottatott? hogy a lelkész észrevétele még