Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-02-06 / 6. szám
ugyanis az ó-szászok haragját magára vonta ; fölvetették ! erőszakosan azt a kérdést, hogy képviselői állásával papsága incompatibilis-e és annyi perrel és zaklatással illették, sőt felbujtatott híveivel is annyiszor petitionáltattak ellene, hogy e miatt elkeseredve lelkészi állomásáról lemondott. A boldogult nemcsak a közpályán és az egyházi téren, hanem a történelmi irodalom terén is kitűnő nevet vívott ki. Eleintén a 40 es évek végén a . Pressburger deutsche Zeitungénak segéd szerkesztője, 1850 augusztus és septemberben a szebeni „Siebenbürger Bote" szerkesztője volt. De az akkori politikai viszonyok közt a politikai működés lehetetlen levén rá nézve, csakhamar egészen a történetírási tanulmányokra adta magát. A bécsi császári akadémiának mutatta be első tanulmányait, melyek leginkább Segesvár történetével függöttek össze. Első értekezése annak kiadványai közt 1852-ben jelent meg s az első kiadványa (Kraus György naplója) két vastag kötetben csakhamar azután a bécsi akadémia költség-én látott napvilágot. Egy ez elé irt értekezése a , segesvári krónikásokról* nagy föltűnést okozott történetírói körökben s irói nevét megalapította. — Attól fogva egymást követték értekezései a hazai és külföldi folyóiratokban, mignem az akadémia 1872-ben tágjává választá. | Az akadémiában székét „Pemflinger Márk szász-gróf élete4 c. tanulmányával foglalta el, mely 1875-ben látott napvilágot, és amely irodalmunkban a legbecsesebb monographia az erdélyi protestantismus keletkezéséről. Akadémiánk kiadványában jelent meg »Erdélynek Ilonter János altal készített térképe4 1878-ban. Nagy- j becsű okmány gyűjtemény a »Kizsdi káptalan oklevéltara,* melyet 1875-ben adott ki. Számos történelmi értekezése (számszerint több mint 70) jelent meg a különböző folyóiratokban : a ,Történelmi Tarban* s a szász honismertető egylet „Archív* jaban, melyek mind mély kritikai érzékről s gazdag forrásismeretről tesznek tanúságot. •— Kiválólag Erdély történetét s főként a szászok történetét illusztrálták értekezései. Mondhatni, ő volt az egyetlen a szász írók közt, ki nem tekintette a történetet politikai agitaciókra alkalmas anyagnak, hanem a történetet magáért elfogulatlanul vizsgálta. Ritka becsületes, egyenes jellemű férfiú volt. Hagyományai ritka nyomtatványokban s unicumokban gazdag könyvtára képezi, melynek túlnyomó nagy része Erdély történetére vonatkozik. Kézirattára is gazdag eredetiekben s másolatokban és mindenesetre óhajtandó volna, hogy valamelyik nagyobb intézetünk gondoskodjék, hogy azok szét ne forgácsoltassanak. Ismeretes, hogy Fabritiust több héttel ezelőtt súlyos szerencsétlenség érte, midőn az egyetemi könyvtári épületben a fölvonó gép helyiségébe leesett, combját, két bordáját és lábaszárát törvén el. E súlyos sértésekből, melyek első időben elég aggályosoknak mutatkoztak, s melyekhez kezdetben még tüdőgyuladás is csatlakozott, aránylag gyorsan gyógyult, törései már egyesültek, midőn valószínűleg a hosszas fekvés miatt régi | vesebántahna kiujult. Baja ezután rohamosan haladt előre s napok előtt már nem volt kétség, hogy gyászos kimenetelű lesz. Nagy család, nő és hat gyermek siratja az elhunytban a legszeretőbb családfőt. A boldogultnak halotti gyászszertartása f. hó 3-án d. u. l /2 i-kor ment végbe a klinika mária-utcai halottas házában, hol válogatott nagy közönség gyűlt egybe a végső tisztességtételre. Ott láttuk Tisza Kálmánt, Lónyay Menyhértet, Szász Károlyt, Pauler Tivadart, Mocsáry Lajost, Bacon Józsefet, gr. Ráday Gedeont, Szende Bélát, Orbán Balázst, Fraknóit, Szilágyi Sándort, Molnár Antalt, id. Szinnyey Józsefet, György Aladárt stb. A halotti szertartást Győry Vilmos ev. lelkész végezte, meghatóan szép halotti beszédben emelvén ki a boldogult hervadhatlan érdemeit a haza, egyház és irodalom körül. A drága halott koporsóján az orsz. szabadelvű párt, a m. tud. akadémia s a történelmi társulat koszorúja díszlett. A holttestet Győry beszéde végeztével Segesvárra szállították, s ott tették le örök nyugalomra. Fabritius szomorú halála minden körben a legnagyobb részvétet kelti föl. A pártszenvedély el fog halni koporsója mellett és senki se lesz, ki el ne ismerje, hogy ő benne hazánk és egyházunk egyik leghívebb és legderekabb fiát vesztette el. Áldás lengjen pormaradvanyai fölött ! ADAKOZÁSOK. Az országos prot árvaházra: A budapesti ref. egyház 1880-ról 40 frt, 1881-re 30 frt., — Könyves Tóth Kálmán lacházai ref. leik. 4 frt 50 kr. (ehhez járultak : Józan Benő 1 frt, özv. Nagy Péterné 3 frt. Bak Imre 50 kr.) — Édes Ábrahám sályi ref. leik. 1 frt. — Szőllősi Antal makói ref. leik. egyhaza részéről 1879-rő! 6 frt, 1880-ról 6 frt. — Balogh György bicskei ref. leik. 12 frt. (ehhez járultak : újévi persely 9 frt 70 kr., itj. Tolnai Istv. 50 kr., Rejki Ján. 40 kr., Morton Ján-40 kr. s az 1880-ban confirmált gyermekek I frt. — Kis Gábor pápai ref. leik. perselypénz az év utolsó estéjén 8 frt 39 kr. — Gyöngyösi Erzsébet Bpestről 4 frt. A bpesti theol. tápintézetre : Karmán József verbászi ref. leik. 3 frt. A prot. egyletre : Édes Ábrahám sályi ref. leik. 1 frt. Szerk. A slavoniai missióra: Szegedi Károly Békésről küldi a gyűjtők gyűjteményét 40 frt. Megyercsy Béla Faddról küldi Szobi és Kulcsár gyűjtők gyűjteményét 26 frt 33 kr. Lelkészi hivatal Fülöpszállásról küldi a gyűjtők gyűjteményét 20 frt. Papp Mihály B. Gyuláról küldi Tóth József gyűjteményét 45 frt. Gegus Nándor P. Marótról küldi a gyűjtők gyűjteményét 60 frt. Szabó János Tárcsáról küldi Német József gyűjteményét 20 frt. Eddig beérkezett összeg 817 frt 1 kr. Kis Gábor.
