Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

iránt a nemzet és felekezetünk irányában tanúsított jóindulataért szivünk halajat. A nemes gróf meghatottan fogadta üdvözléseinket s eddigi jótéteményét azzal tetézte, hogy a hitfeleinktől az épület anyagokért még járó 80 frtot kegyesen elengedte. Adjon Isten minél több ily hazafiasán gondolkodó nemes szívet nemzetünknek s akkor élni fog az és terjedni idegen fajok közt is, magasan lobogtatva a közművelődés és a lelkiismereti szabadság dicső lobogóját. Adja Isten, hogy a grófnak utódjai hason irányban nemes áldozatokkal tovább fejlesszék nemzetiségünk szent ügyét. Brekinszkán kiviil — mint emlitém — a protestáns elein Daruvárott és környékén is kezde csoportosulni. A tömegben lelkesült tagok voltak, kik közt legtöbb érdemet szerzett magánk Balogh Sándor, továbbá a csehországi származású Dusek kárpitos és Lotz nevü lakatos, mely utóbbi ág. vallású ugyan, de azért szíves készséggel megengedte, hogy házában a hívek egybegyülekezzenek s a kiszabott időben Sebestyén László brekinszkai lelkész vezérlete mellett ott isteni tiszteletet tartsanak. így álltak az ügyek Slavóniaban, midőn Körmendy Sándor esperes hatalmas memorandumaval Daruvár irányában felköltötte a protestantismus figyelmét , nemcsak, hanem szervezkedésre, majd építkezésre buzdítván az ottani híveket, ide bent, az egyházkerületen adakozásra lelkesítette a közgyűlés tagjait. Miután pedig jól tudta azt, hogy e nagy cél kivitelére nem elegendő egyházkerületünknek oly sok oldalról igénybe vett s különben is szerény pénztára, azon működött, hogy miniszteri engedélylyel hazank hitsorsosai között kegyadományok gyűjtessenek. A szervezkedés kivitelére, úgy az építkezés módo-Úgyde hova helyezzük el a majdan megválasztandó papot? Belsőség van; az építkezési anyagok nagyrésze szintén megvan, de nincs az, ami a fő, nincsen pénz. A mult évben az összes pénztári készlet 300 frtra rúgott. A brekinszkai leikész, ki naponkint buzdíthatná tettre a híveket, messze van tőlök; ők magok szét vannak szórva, egymással ritkán érintkezhetnek s legfeljebb vasárnaponkint jönnek össze Daruváron, a hol akkor rendesen nagy vásár szokott tartatni. A mi második teendőnk tehát az volt, hogy az építkezés módozatait megállapítsuk, s esetleg a mesteremberekkel szerződést kössünk. E célból testületileg kimentünk a hely színére s azt műértő mesteremberrel megméretvén úgy találtuk, hogy a benyújtott terv nem alkalmazható azon területre. Erről aztán az esperes urnák jelentést tevén, ő azonnal más terv készítéséről gondoskodott, ami azonban mind ekkoráig csak papiroson van. Ezek után pénzszerzés módozatairól kezdénk eszmecserét váltani, melynek eredménye az lőn, hogy elkészítettük a gyülekezet folyamodványát a kerülethez, melyben kegyadomány gyüjthetési engedélyt kérnek, s melynek alapján meg is nyerték aztán a ministeri engedélyt; nem különben önkéntes adakozásra buzdítottuk a jelen voltakat, minden faluban kijelölvén egy pénzgyűjtőt, t. i. a presbitert, ki az alairási ívvel beszámolni tartozik. A fennebbiekben közvetlen tapasztalataim alapján előadván a slavoniai missio jelenlegi állását, a főcélom ez által az volt, hogy ez ügy iránt a közérdeklődést fölkeltsem, s áldozatokra buzdítsam hitfeleimet. Fel tehát, kegyes hívek, fel az áldozatra ? Buzdítsunk, hassunk, működjünk minden irányban s áldozzunk magunk is, hogy idegenek közt élő honfitársaink soha ne feledzatainak megállapítására voltam kiküldve én a mar fen- jék, hogy ők magyarok, vérünkből való vér, csontunknevezett lelkésztársammal. Daruváron megjelenvén, a ref. és ág. vallást követő híveket összehívtam. A gyűlésen, miután jeleztem kiküldetésünk célját s felhívtam a jelenvoltakat, hogy mi a szándékuk : egyesült vagy különálló «yülekezetet alapítani : a nagy számmal egybegyűltek háromszori komoly felhívásomra, mely a cseh atyafiaknak is megmagyaráztatott, oda nyilatkoztak, hogy tisztán ev. ref. alapon alakulnak, miután ág. ev. atyánkfiai Antunovác felé gravitálnak, s ott már több ízben lelkésztanitóval is bírtak. Az alakulásról jegyzőkönyv vétetett fel s mint már megalakult rendes gyülekezetben a mi jelenlétünkben Dusek gondnokul egyhangúlag megválasztatott, nem különben, ha jól emlékszem, 8 presbiter is, fele a magyarok, fele a csehek közül. Itt megkell jegyeznem, hogy a daruvari egyháznak csak is úgy lehet jövője, ha e két elem, t. i. a magyar és cseh, egymással kezet fog s közös erővel működik a szent cél megvalósításában. S mi most a teendő? Az, hogy a nyájnak mi hamarébb legyen pásztora, vezére. ból való csont ; s támogatásunk által emeljük fel őket azon magaslatra, ahonnan nagyszerű missiójukat átértve azért, míg élnek, lelkesüljenek s a szent eszméért való lelkesedésöket maradékaiknak örökbe hagyják. Novottny Alajos, e. in. e. főjegyző. Egy kis necrologi helyreigazítás. Gózon Gyula ur, a „Protestáns lap* 1. számában Gózon László necrologját közölvén : midőn egyrészt az elhunyt érdemeinek cserkoszorút füz, másrészt egy egy csalánlevelet nyújt alólirtnak, a volt esperesnek, és az alsóbaranya-bácsi e. megyének, melyekre reflectálni szükségesnek tartom. Rólam irja : s

Az illető esperes nem tartotta méltónak hivatalos tiszte szerint a kerületi gyűlésen jelen-, tésében megemlíteni a keői íef. lelkész halálát.* Az espereseknek igenis kötelességük a lelkészek elhunytát bejelenteni, de nem közvetlenül az e. kerületi, hanem ez e. megyei gyűlésnek, mely gyűlési j. könyvekből püspök ur az elhunytak neveit kiírja és az e. ker. gyű-