Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

Ez is oly igazság, amit megcáfolni nem lehet, s a mit most mindjárt be fogok bizonyítani a saját lelkészkedési körömből, csak egy kevéske türelmet kérek. En kálvinista pap vagyok Van azonban falumban egy 534 lélekből álló lutheránus német gyülekezet, melynek papja egy órányira lakik tőlünk. Ezek a bölcs németek, valamint mindenütt, ugy a vallási dolgokban is nagyon fáinul tudnak számítani. Ok így számítanak : ha elvitetik kisdedeiket keresztelés végett a saját papjukhoz, kell fizetni i frt 50 kr. fuvarbért, s a papnak 50 kr. stólát. Ez 2 frt. Ha pedig megkereszteltetik velem, nekem adnak 36 krt, (mert saját egyházamban ennyi a stóla,) a papjoknak 50 krt, ez csak 86 kr.;

s így marad még paszitára 1 frt 14 kr. Ezen kivül a kisded az oda és vissza hurcolásból eredhető veszedelemtől is meg van mentve. Csaknem mindnyájan velem kereszteltetik tehát kisdedeiket, s én mindenik felett elzengem az egy és ugyanazon keresztelési beszédet, mely kezdődik eképen : j.Unser Herr Jesus Christus, zuvor er von seinen Jüngern geschieden wáre, hat er ihnen zur Pflicht* s a t. Ezt a 36 krt pedig ne irigyelje tőlem senki. Megszolgálok én azért. Mert bizony nem kevés munkájába kerül az az én kálvinista dialectushoz szokott becsületes nyelvemnek, hogy ottan-ottan el ne ficamodjék, kivált mikor ezt mondom: j,ik taufe dik,a mindég attól félek, hogy igy találok szónokolni: »ik teufe dik." Keresztelés után felirom egy darab papírra a szükséges adatokat a legkisebb részletekig, s elküldöm az illetékes lelkészhez anyakönyvi bejegyzés végett. No már, ha a soproni plébánosnak szabad az ő saját anyakönyvébe beírni az ágost. hitvallású apától származott fiút, mért ne lenne szabad nekem is az általam megkeresztelt s ágost. hitvallású szüléktől származott gyermekeket az én saját anyakönyvembe beírni, a szülék vallásának megnevezése mellett ? Ez órától fogva beirom 1 S a mint beírtam, az anyakönyvi kivonatot — a hagyatéki ügyeken s hatósági hivatalos megkereséseken kivül — senki fiának nem tartozom kiadni ingyen. Még az illetékes lelkésznek sem. Ez ha kívánná, (a kir. tábla így szól: ha az ágost. lelkész kikérné stb.) hát vétesse ki tőlem a szülék által, s ezeket bizony megfizettetem. Igy fogunk húzni egy rókáról két bőrt. De hátha nem kívánja, vagy nem is kívánhatja, mert nem lesz tudomása az általam teljesített keresztelésekről — quid tunc ? Erre bizony minden prófétai fényes tehetségeim mellett megfelelni nem tudok. Valószínűleg az én kedves ágost. szomszédom és kollégámmal oly édes ölelkezésekbe bocsátkozunk, hogy az én markom is, meg az övé is tele marad hajjal, s addig cirógatjuk egymást, míg a statistikusok, kiknek szintén igen kedves adatokkal szolgálandunk, szét nem választanak, hogy külön-külön jól elnadrágoljanak bennünket. Annyi bizonyos, hogy ha az általam keresztelt ágost. vallásúak nálam maradnak anyakönyvezve is, ezek későbben, midőn házasságra lépni családi értesítőt kiállíttatni, vagy bármely oly lépést tenni szándékoznak, hol a keresztlevél felmutatása szükséges : ezt tőlem lesznek kénytelenek kivenni, még saját papjok iránijában is. S így akár inde, akar unde vesszük a dolgot, stóla-jövedelmecskénk szaporodni fog. E/.t bizonyítja azon előttünk álló árkádiai boldogság is, mely szerint jövendőben számtalan esetben a keresztlevél egy magában alig fog többet érni, mint a marhalevél. Az az : valamint a marhalevélből nem lehet megtudni, hogy például a ló melyik felekezethez tartozik, ugy a keresztlevélből is egymagából nem lehet biztosan megállapítani, sok esetben, hogy az illető melyik vallásfelekezet tagja. Ha ugyanis a szülött felekezetének meghatározásánál nem az anyakönyv, hanem a szülők vallása leszen irányadó és döntő : tehát minden oly esetben, melynél a szülőknek a szülött keresztlevelében kitüntetett felekezete kifogásoltatni fog, szükséges lesz azok keresztlevelét és házassági bizonyítványát is mellékelni. Igy lesz az, hogy egy személy vallásfelekezetének biztos megállapithatása végett három négy anyakönyvi kivonatra leend szükség. Mivel pedig ezek a papok műhelyében készülnek, tehát ebből ismét az a híres papzsák íog töltözni, mi hogy mindég tele legyen, szívem szerint kívánom. Mindezeket elgondolván, nagyon kevés rábeszélés sel elhinném, ha valaki azt állítaná, hogy a kir. tábla ítéletét talán nem is világi férfiak hozták, hanem — papok. Csepeli Pál. \ KÖNYVISMERTETÉS. Felelet a bírálatomra adott válaszra.*) Zombori Gedó'nek. Mindenek előtt tiltakozom az ellen, mintha én rosszakaratú közvélemény csinálásból, gaz szándékból vettem volna fel a kritikusi tollat. Elmondottam a magamét, ugy amint Isten tudnom engedte; azzal a nyilt lélekkel és nyilt őszinteséggel, amely hazudni, servilis hízelgésre vetemedni nem tud, — ugy beszél, amint legszentebb meggyőződése sugalja. * Megtizedelve közöljük e cikket. Változatlan hagytuk lényegesebb vonatkozásait, de a tisztán csak feleselés jellegével biró részeit lapunk irodalmi színvonala érdekében kitöröltük. Zombori úr művét Szabó úr keményen megtámadta. A megtámadott replikázott, s mi replikáját egész terjedelmében közöltük ; mert Zombori úr, a régi iró, ki abban a meggyőződésben volt, hogy igaztalanul támadtatott meg : tőlünk ezt méltán megvárhatta. Ezzel az ügy be lett volna fejezve. Szabó úr azonban duplikázik, ki akarván mutatni, hogy Zombori úr védelme merő ferdítés. Méltányosnak tartottuk e védelem közlését azon okból, mert Zombori úr védelme oly kegyetlen támadás volt Szabó úr ellen, hogy ha most leeresztjük előtte a sorompókat, jogosan vádolhat arról, hogy kétféle mértékkel mérjük az igazságot. Ezzel azonban az ügy végkép ki van merítve: további feszegetése már csak feleselés volna. Kö-I zönségünk tisztában lehet immár azzal, hogy mit tartson a munkáról, a kritizáltról és kritikusról. Ilogy melyiknek van igaza, azt nem az érd*} keltek döntik el. Mi tehát a Zombori ur prédikációinak I. kötetére ki-I mondjuk a clotüret. Szerkesztőség.