Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-02-06 / 6. szám
ép e körülménynek tulajdonitható, hogy protestáns barátaink részéről ellenzésre talá! a keresztény szónak általunk való alkalmazása, kik a katholicismustól dogmai al láspontra sokkal távolabb állunk, mint bármely más protestáns társulat e hazában. A kérdést etymologiai szempontból tekintve — a mily szempontból tekintette egyfelől cikkiró is - a keresztyén ellen tett kifogást legkevésbé sem látom igazoltnak. Ugyanis mind a keresztény, mind a keresztyén a hellen latin christianus nak megfelelő kifejezés, mit nyelvünkben más példák is bizonyítnak, s kitünőleg pedig Sebastianus átfordítása: Sebestény és Sebestyén. Mindkét aiak ismeretes és pedig a nép nyelvében, melyet egészségességeért mostanában respectálni szoktunk, Sehestény vagy épen (a székelyeknél) Sebestén az elterjedtebb. S így van ez a keresztény és keresztyén-re nézve is. Legalább minálunk Erdélyben a legtisztább protestáns falukban is csak elvétve hallhatni keresztyén-1, míg a keresztény általánosan használt. Dr. Ballagi is német-magyar szótárában Christ-et első sorban kereszténynyel fordítja s csak másodsorban jön a keresztyén. De még egy ecclatánsabb példát hozhatunk fel ide vonatkozólag, mely a christianus-nak kereszténynyel visszaadása mellett szól, t. i. Keresztélyt, mely szintén Christianusból van áttéve, s melyet senki se mond ; keresztyélnek (L. a Magyar nyelv szótárát. 3. köt. 586. 1.) Az a föltevés, hogy a keresztény kereszt-tői származnék, előttem kevésbé látszik valószínűnek. Nem képzelhető ugyanis, hogy míg az összes európai nyelvekben a ch ristianus-nak az illető nyelvek természetéhez alkalmazott formái (francia: chrétien; angol: christian ; olasz ch ristiano; nemet: christ) mindugyanazon értelemben (Krisztust követő) használva fordulnak elé, addig a magyarban a christianus szónak egyetemesen elfogadott jelentésétói eltérőleg az annak megfelelő keresztény szóhoz más fogalom (t. i. a keresztet követő) köttetnék. Es aztán, ha megengednők ís azt a föltevést, hogy a keresztény a kereszttől származnék, e származtatás nem éppen ugy hátrányára van-e a keresztyén-nek is. Mindkettőben, nézetem szerint, ugyanaz a törzsök (=kereszt) és annak eredeti értelmén, ugy hiszem, nem változtat akár a t. akár az n. után tegyük az y. lágyitást. Minthogy azonban a kereszt-nek törzsszó gyanánt felvétele származékainak használata által nincs indokolva, én ugy vélem, hogy mind a „keresztény * mind a „keresztyén* a .christianus*-nak módositása. A magyar nyelv irtózván a sok egymás mellé rakott mássalhangzók kiejtésétől, a christianus-ból csinált kirisztjant, kirisztént, keresztént, körösztént s ezeknek tisztult formájaként jelent meg aztán később keresztény és keresztijén. S hogy mi a kettő közül az előbbinek adunk elsőséget, ezt tesszük a szép hangzat kedvéért. Nekünk az sokkal kellemesebben hangzik valamint amaz épérzékű nép ezreinek is, mely hazánk keleti bércei közt lakozik. S folyóiratunk cimén annál kevésbé vagyunk hajlandók valtoztatni, mert csakugyan teljes mértékben hódolunk ama férfiú geniusának, kit Magyarhon legelső nyelvészei közt tisztel, ki vállalatunk egyik megalapítója volt s ki annak a ,Keresztény Magvető* nevet adta. Értjük a boldogemlékű Krizát (kinek épen a fenforgó kérdésre vonatkozó megjegyzéseit 1. ,Ker. Magvető< IV. köt. 279. 1. és a , Vadrózsák* 555 1.). Folyóiratunk az általa adott cimet viselte minden ideig s hadd fussa pályáját továbbra is ama felirat alatt. Különben is nem a betűt kell nézni s a mi a szellemet illeti, biztosíthatjuk az egyébiránt jóakaratú, rokonszenves ismertetőt, és mindazokat, kik a tiszta kereszténység iránt érdeklődéssel viseltetnek, hogy vállalatunk továbbra is az egy igaz örök Isten szolgálatára és az emberiség legnemesebb érdekeinek előmozdítására lesz szentelve a Jézus Krisztus szellemében. Ily értelmet csatolunk a címhez, s ily értelemben óhajtjuk, hogy az legyen valóban : »Keresztény Magvető Péter fi Dénes, szerkesztő. Böngészet a „Prot. Egyh. és Isk. Lap1 1 -ból. Az 53-ik §. Azon ítélet szerint, melyet a budapesti kir. tábla a soproni ügyben e gyarló világ nyakába döntött, vitéz Magyarország, bölcs Németország, hires Franciaország, szóval mindazon országok , melyek megszokták magukat számlálni — óriási baklövést követtek el. Ugyanis: azok a népszámlálási ügyetlen ügynökök a 12 éven alóli gyermekeket is beírták egyik vagy másik telekezet tagjaiul a szerint, a mint a szülék diktálták, holott azokat mind felekezet nélkülieknek kellett volna bejegyezni. Mert a kir. tábla döntvénye szerint »a keresztelésnek azon hatása van, hogy általa a megkeresztelt nem egyik vagy másik felekezetnek, hanem a nagy keresztyénség egyetemének válik tagjává.* Tehát a már megkeresztelt, de a confirmatio által egyik vagy másik felekezet tagjává még fel nem avatott egyén sem egyik vagy másik felekezet tagjává még fel nem avatott egyén sem egyik sem másik felekezetnek nem, hanem a nagy keresztyénségnek levén tagja : természetesen felekezet nélküli. Ebből a logika legegyszerűbb törvényei szerint kettő következhetik. Vagy a népszámlálást kell újra csinálni, s a még nem confirmált, nem tudom, hány millió gyermeket mind felekezet nélkülinek írni fel, akik most hűségesen be vannak jegyezve, ki görögnek, ki pápistának stb. különben az egész népszámlálás hamis adatokat fog tartalmazni. Vagy a kir, tábla döntvénye nem állhat meg. Mert a népszámlálás, így a mint van, s a döntvény, így amint van, egymás mellett meg nem fér. Ez oly igazság, melyet nem csak megcáfolni, de csak cáfolatába bocsátkozni is absolute lehetetlen. Erre azt mondhatná valami hirtelen beszédű ember, hogy hát meg kell változtani a kir. tábla döntvényét. Kár volna ! Csak hadd maradjon életben, hasznos, pénzbeli hasznot fog az hozni, és pedig — a papoknak.
