Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

jtik, hogy a sok jeles és nagy mellett vannak olyanok is, a kik megfelejtkeztek az Úr ama utasitasáról : »Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti menyei atyátokat.* Máté 5 v 16. Őket arra figyelmeztessük, hogy szent kötelességük, hogy a bennök élő nemesebb hivatás tudatának magaslatára emelkedve hassanak, alkossanak, gyarapitsanak s az egyházat fényre derítsék. Hogy legyenek hivatásból és nem hivatalból lelkészek. Hogy vannak, kik oda nem emelkedtek, Strauch Béla barátom sem tagadja, fia igen, miért ütközik meg cikkemen, miért annak hangján ? A fájdalom hangja nem gyöngédtelen. Drastikus lehet — a színezés, de nem hűtlen. A mi azonban Strauch Béla barátom cikkében elszomorító, ez azon nagyon-nagyon keresett bizonyítás lelkészeink derék volta felől. Medicina pejor morbo. Oly keveset ismer az én k. barátom, hogy egy s ugyanazon személyt s közte magát is kénytelen többször említeni, és olyas valamit is erényként mutatni be, a mi a legegyszerűbb ember előtt is tiszta kötelesség alakjában léphet fel ? Hogy sokat ne említsek, csak azt a jilialátoyatást ! Uram s barátom, ez vocationalis kötelesség-Orvos szélben, viharban, katona ágyútűzbeo, a biró a halálitélet kimondása előtt lelkiismereti kételyekben s más hivatás embere másképen mennyit szenved!! (N. B. : Az egyházhívek iránti tisztelet tartson vissza máskor attól, hogy „pigra massa*nak nevezd a gyengéket. 1 Péter 2 v. 9.) Külömben pedig, hogy mily terhes a lelkész hivatása, én ezt nagyon tudom. Tapasztaltam, tanultam, tanítom. De azért a kötelesség teljesítést soha erénynek mondani nem fogom. Ezen felfogás képes megrontani a fiatal nemzedéket. Ott az irás, mit mond az Úr ? Kötelesség teljesítést erénynek mutatni be a pap részéről, megölése a ker. morálnak. Egész életed az egyházé, ha lelkész vagy, nemcsak egy-két órai kényelmed, fáradtsagod ! Jól tudod ! miért argumentálsz ellenem ezzel ? . Én annyi kitűnőségét ismerem egyházunk lelkészi karának, hogy erényeik elszámlálásába sem bocsátkozhatom, mert igazán ,longum esset enarrare,4

annál kevésbé latom szükségét annak, hogy kötelességük teljesítését tudjam be nekik erényül ? Szomorúan állanánk, ha erre szükség volna ! Ezzel t. baratom maga ellen argumental. Megjegyzem továbbá, hogy én sem egy esperességról, sem egy kerületről nem írtam, én altalánosan szóltam. Szemeim előtt országos magyar prot. egyházunk lebegett és nemcsak annak egyes részei. Egyes részekről az egészre következtetni ez esetben nem lehet, mert majd túlzó szép, majd túlzó rút volna a kép. De, hogy mennyire nem értett meg engemet az én kedves barátom, az leginkább feltűnő ott, hol a „ paptag' ról szól. Uram s barátom, hiszen én- éppen ellenkező szempontból vettem azt fel. En feltüntettem ebben, hogy a mulasztások (és nem bünlajstromok*) következménye azután az is, hogy még a méltányos és jogos követelések is süket fülekre találnak az elidegenedett népnél! I-Iogy a nemesebb résznek fajhattak szavaim, elhiszem,fajtak nekem is és pedig azért, mert kellett ezt elmondanom és hogy ez így van ! Minden egyházát híven szerető protestáns csak szomorúsággal gondolhat arra, hogy ilyen szavakat is kell ejtenünk ! De kell 1 Miért ? Mert azok, a kik e lapot nem olvassák, ha nem is e lapból, de társaik utján, végül is értesülnek e dologról és azután, én nem hiszem, hogy ugy tennének, mint k. barátom mondja, én nem tartom őket olyan javithatlanoknak, én csak alvóknak mondottam és nem annyira romlottaknak, hogy buzdító kérő szavakra — eszem-iszomba sietnének: „epéjöket kiöntendők* és szidnák, a ki nemes intentióval tiszteletteljesen kérve kéri őket szent egyháza javáért. Nem kenyerem a polemizálás, már is több időt s helyet foglaltunk el, mint kell, szavainkkal. De még egyet ? Én nem vagyok olyan sötét látó, hogy elhigyjem, miszerint a világi elem ellensége volna a papnak. Hogy a hibás papnak ellenfele, jól teszi ; de hogy materialistikus irányú voltánál fogva nem volna barátja a papnak s az egyházért való áldozatoknak, az — nem áll. Elfeledte tán k. barátom felügyelőink százezreit és ezreit ? El azt az önfeláldozó szeretetet, buzgóságot, melyet világi híveinknél hála Istennek oly nagy számban találunk ? A legújabb történelem arany betűkkel véste fel egyház-híveink sok-sok világi férfiának egyház boldogító aldozatát, életét. Kár azoknak olyan rosz akaratot tulajdonítani, nem is lehet, nem is szabad, mert az nem felel meg a valónak ! Kedves barátom ; máskor kevesebbet a „túlbuzgóságiból. Különben pedig : Isten velünk ! Hörk József. »Keresztény vagy Keresztyén Magvető? Nt. Szerkesztő Úr! Becses lapja f. évi 4-ik szamában egyik dolgozótársa folyóiratunk mult évi folyamát ismertetve, erősen kikel a címe ellen s hibáztatja, hogy mi Keresztény Magvetőnek nevezzük. Nem az első eset, hogy folyóiratunk cimében a keresztény szónak hasznalata ellen kifogás tétetik ; protestáns paptarsaink magán utón és a sajtóban már többször kifejezték, hogy miért nem írjuk mi „keresztyén Magvetőt4

,Keresztény Magvető® helyett. Épen azért engedje meg a nt. szerkesztő ur, hogy igen becses lapjaban erre nézve feleletünket ez alkalommal megtegyük. Az ok, miért cikkíró és más protestáns testvéreink a keresztény szót megtámadják, egyszerűen az, hogy az nézetük szerint a leereszt-bői származik, s így nem azt fejezi ki mit christianus, melyet ők keresztyénnel vélnek legjobban lefordithatónak. S csakugyan ma az összes protestáns irodalomban a keresztyén szó hasz nálatos, holott a katholikus írók és az unitáriusok legalabb az ujabb időben keresztényt hasznainak. S talan