Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-25 / 52. szám

gén mint a systematikára előkészítő tantárgy : az egyháztörténelem ; a b) csoport alá esnek : az egyháztörténelmen épülő és dogmatörténelmi előismereteken alapuló symbolika és dogmatika összekötve az újszövetségi könyvek magyarázatával és az ószövetségi könyvek magyarázó ismertetésével, az egyháztörténelmen alapuló egyházjog, a bevezetések (újszövetségi és ótestámentomi), a homiletika, a katechetika és liturgika elmélete, homiletikai, katechetikai és liturgikai gyakorlatokkal, melyek a harmadik fokon és pedig a lehetőleg nagyobb mértékben, terjedelemben folytatandók lennének, úgy hogy a c) vagyis a harmadik csoportozatnál a hallgatóságnak jóformán ideje javát, s bizonyára az óraszámnak legalább is kétharmadát vennék igénybe. Ide valók volnának : a gyakorlati szövegmagyarázat, melyet valamennyi fokozaton kellene végig vinni, itt pedig már egészen a beszédvázak készítéséig, ezeknek beszédekké való kiegészítéséig fokozni s ezek képeznék a homiletikai gyakorlatok egyik felét, míg a homiletikai gyakorlatok második része a mindenféle casualis és rendszerinti istenitiszteleti beszédek elmondásában való gyakorlatra esnék, mely ismét rendszeres liturgikus gyakorlatokkal köttetnék össze, ugy hogy nem volna szabad lennie hittanhallgatónak, a ki valamennyi rendszerint előfordulható liturgikus cselekvényt legalább néhányszor nem próbálta volna meg, sőt eshetőleg odáig kellene vinni valamennyit, hogy e tekintetben való képességök igazi ügyességgé váljék. Ezek mellett folyton folyvást kellene katechetikai gyakorlatokat is tartani, még pedig oly mértékben, hogy lehetőleg mint képzett katecheták kerülnének ki az ifjak már magából a theol. tanintézetből. Végül nem szabad felednünk, hogy a lelkészi iroda teendőiben is lehetőleg teljesen be kellene az ifjaknak gyakoroltatnak, úgy hogy semmiféle ügydarab elkészítése, kiállítása reajok nézve nehézséggel ne járjon, s a hazai törvények ide vágó cikkei közül a legkisebb se maradjon előttok ismeretlenül. A gyakorlati képzésnek ezen igen kiterjedt volta mellett, világos dolog, hogy a tanulmánynak csak kis része juthatna ezen fokozat feladatául s annak is főleg olyan természetűnek kellene lennie, mely a jellem megalakitásara döntő befolyású lehet. Tehát a ker. erkölcstannak, mint tantárgynak, itt volna legjobb helye, még pedig ugy, hogy buzdító, lelkesítő példányúi, párhuzamban vele a Jézus élete adatnék, mint ' amelynek ismerete leginkább van hivatva a theologusban az erkölcsi jellemet kifejleszteni és azt azután megszentelni. S hogy ezen jellemnek miképen kellene majd a gyakorlati életben nyilvánulnia a lelkésznél, arra végül a pastoralis völna hívatva az ifjakat megtanítani. Ennek azonban már szintén inkább gyakorlatinak, semmint elméletinek kellene lennie, tehát úgy kellene tartatnia, hogy képben, gondolatban végig vezetné mintegy a gyakorlati élet terén, az egyházi élet különböző viszonyain, körein a leendő lelkészeket és így mintegy példákban oktatna. Hogy ezen főfő teendők mellett azután ,repetitoriumok* utján a már megelőzött fokozatokon nyert ismereteket, a megelőzött években már végig tárgyalt tanokat, tudományokat is lehetne rövid velős ismétlés utján rekapitulálgatni, az világos dolog, valamint azt sem kell fejtegetnünk, hogy midőn az egyháztörténelemről van szó, ez alatt oly egyháztörténelmet értünk, a mely a theologiának fejlődését is világos, kivehető képben tüntetné fel s midőn az ujabbkori egyháztörténelmet magyarázná, a protestantismus belső fejlődését folytonosan éber szemekkel kisérné, illetőleg kellően megismertetni törekednék. Hogy ezen fokozatok miképen volnának az évfolyamokba illeszthetők s illetőleg hány évfolyamnak kellene lenni, hogy az itt emiitett nélkülözhetlenül szükséges tanok s illetőleg tantárgyak .mind felölhetők lehessenek, arról talán más alkalommal szóiandok. Most nem volt más célom, mint röviden kimutatni azt, hogy mily szellemben kellene theologiai itjuságunkat vezetnünk, képeznünk, hogy azon magasztos hivatásra, melynek életét szentelte, megfelelően készíttessék elő. Természetes dolog, hogy a tanerők megválasztásánál is főképen a gyakorlati képző mesterekre, tehát olyan tanárokra volna főtekintet fordítandó, a kik a gyakorlatiakban teljesen megbízható oktatásra és vezetésre, útmutatásra és példaadásra volnának képesek. De sokan azt hozhatnák fel, hogy ha már igy kiképezve kerülnének ki a hitjelöltek, mit tanuljanak akkor a káplánok? Semmit és mindent. Semmit annyiban, a mennyiben a káplánok segéd\e\készek, és a rendes lelkészeknek segédkezni vannak hivatva, tehát annyira már képesítve kell lenniök, hogy ezt tehessék, mert hiszen ezért • segédlelkészek és nem \e\késztanoncok, a kiket még minden legkisebb hivatalos gyakorlati teendőbe be kell vezetni; mindent annyiban, a mennyiben főfoglalkozásuk, az élet mezején való begyakorlódás, őket főképen arra volna k'vatva kötelezni, hogy végzett tanulmányaik folytono ismételgetése, másrészt a teendőikre vaíó folytonos, 1 kiismeretes, gondos előkészülés utján magokat igy az t terén is beletalálni a körülményekbe megtanulják. Némelyeknek talán feltűnhetnék, hogy mi mindenféle tantárgy és gyakorlat van felemlítve a három fokozat alatt. Igaz, sok az, bizony sok, és mégsem minden. Bizonybizony az évről-évre fokozott igények mellett a jó papnak holtig és pedig sokat kell tanulnia. S igy bizony a kápláni évre vagy évekre, is marad még számos új teendő. Például a gazdálkodás, a mezei-, kerti gazdaság, marhatenyésztés, szőlőművelés stb. stb., a községek jogi életének tanulmányozása s az azokban való és pedig egy képzett vezér, vezető lelkész (principális) utmutatása melletti teljes, még pedig a gyakorlati életnek megfelelő begyakorlódás. A mint tehát látjuk, folytonos itt a munka sok a tanulni, de még több a begyakorolni való. S ha már