Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-25 / 52. szám

most azt kérdjük, melyeknek kell az ujabbkori theologusnevelés alapelveinek lenniök, azt kell felelnünk: a) humanisticus előképzettségen alapuló theologiai szakszerű elméleti kiképzés és főleg b) lehető legteljesebb és lehetőleg kiterjedt, szakszerű, gyakorlati lelkészi tanítás, hogy igy az iskolában jeles theologus, kitiinő lelkész is lehessen az életben. Hörk József. Felhívás a magyarországi ref. egyház fö- és középiskoláinak s tanitóképezdéinek tanárkaraihoz.*) A magyar ref. egyház, hála Istennek s a debreceni közzsinat bölcseségének, egygyé lett, egygyé forrott. Eddig ha élt is az összetartás szelleme, ha fellobbant is a testvéri szeretet lángja az egyházkerületek között, öten ötfelé küzdöttek s hasznalták fel erőiket, égették áldozati tüzeiket s tett kiki annyit, a mennyit épen tudott; a közösség a lezajlott viharok s átélt szenvedések emlékezetében, a szebb jövő iránti reményben élt inkább, mint határozott célok biztosan vezérlő tudatában. Az egygyé lett egyháznak ma közös intézményei, sok szépre és nagyra jogosító alkotásai a vállvetett és céltudatos munkálkodást teszik lehetővé. Az egyházkerületek egyénisége, szabad élettevékenysége feláldozása nélkül, az egygyé létei tudatából származó s az által éltetett közszellem közös medert talalt, hogy hatalmas áramával a jólét, dicsőség és üdvösség partjai felé vigye egyházunk hajóját. A közszellem jótékonyan épitő hatása befelé, imponáló ereje kifelé napnal világosabb. A magyar reformátusoknál az egyház és iskola, mint tudjuk, céljaikra nézve nem különvált intézmények, nem egymással versenyző felek ; sokkal inkább a kettő egymassal szorosan egybenőtt, egymást kiegészítő, célban, érdekben egymást támogató szellemi hatalmak. A reformált egyház, e per eminentiam tanitó egyház, a maga legerősebb támaszául tekintette az iskolákat s míg ő áldozataival segítette ezeket, az iskolák iranta való szeretetben növelték fiait és leanyait s képessé tették őt, hogy a folytonosan haladó kor kívánalmai szerint a felvilágosodás és közműveltség tekintetében is megállhassa helyét, betölthesse elvallalt missiójat ugy valláserkölcsi, mint nemzeti tekintetben. Az egyház ma is legédesb reménynyel néz az iskolakra, ezekkel együtt, ezektől tamogatva küzdhet sikerrel nagy céljai valósításáért, s ezektől nyert támo*) E felhívást, tekintve tartalmának nagy jelentőségét, közöljük ugyan ; de kérjük egyszersmind az illetőket, hogy az efféle közleményeket jövőre idejében küldjék be hozzánk, hogy azoknak nyilvánosságra hozásában laptársaink meg ne előzzenek bennünket. A legfontosabb és legíigyelemre méltóbb cikk is, amilyennek például a jelen felszólalást tartjuk, journalisztikai tekintetben értékéből nagyon sokat veszít, ha az már előbb más lapban megjelent. Szerk. gatása arányában örömmel hozza meg aldozatait. Ki lehet mondani, hogy a csak most megteremtett egység biztosítása, az egyesült egyház fejlődésképessége, áldásos működése igen nagy mértékben függ az iskolákat átható szellemtől s azoknak a korral haladó tevékenységétől, az életre kihatása mérvétől. E szempont is sürgetően követeli, hogy a reformalt iskolák éltető lelkei, a tanárok között szorosabb, bensőbb viszonyok keletkezzenek, az érintkezés gyakoribbá, igazibbá váljék. Az egyház bizonyára, ezután is meghozza a maga áldozatait az iskolákra tehetsége szerint, megvédelmezi azokra vonatkozó jogait, ha a szükség s körülmények azt parancsolják ; de az iskolák jó szelleme, tudományos berendezése, a tanítás sikere, a célszerű tankönyvek előállítása, a tanárok tudományos és irodalmi működése, egyszóval áldásos élete bent és elismerést kivánó tekintélye kívülre, senkitől mástól nem függ, mint magoktól a tanároktól. A tanügy a kor szükségletei és kívánalmai, a tudományok haladása és az iskolai tapasztalatok következtében folytonos hullámzásban, mozgásban van. Az a kimondhatlan szerencse, midőn a hullámzás s — mondjuk — előre haladó mozgás a tanügyet közvetlenül intézők jó sugallatából, tehát belülről indul ki; mert az ilyen mozgás tartós, elvhű és következetes, épen azért áldásos és eredménydús; sokszor külső kényszerítő okok adnak lökést, ezektől ered a hullámzás ; vagy uj divatos eszmék, ellentétes nézetek és elvek okoznak forrongást. Örömmel tehetjük a vallomást, hogy a ref. egyház mindenkor a haladás zászlója alatt állt s iskoláit a kor színvonalara emelni óhajtotta; az ellentétes felfogásokkal szemben s talán ellenséges viszonyok közt ís megállta helyét, s pillanatnyi ingadozások után eltalalta az üdvös irányt. De iskolai tekintetben a kezdeményezés, irányadás, a tanács azokat illeti első sorban, kik erejökkel, tudományokkal, életük feláldozásává! is az iskolákat szolgálják. S eljött az idő, hogy e férfiak, a tanárok, necsak kötelezve' legyenek koronkint véleményt nyilvánítani tanügyi fontos kérdésekben, de megvárják',\ kivívjak, hogy véleményöknek teljes súlya legyen a döntő körök elhatarozásaira ; eljött az idő, hogy a számuk és tudományuk, valamint a közműveltség tekintetében őket méltán megillető tekintélylyel/ elismerést érdemlő munkássággal lépjenek föl; eljött az idő, hogy a tanügy terén a haladás zászlóját ők tartsák kezökben s vezessék azt diadalra. E magás célokat egyes tanár vagy egyes tanártestület szétforgácsolt erejével el nem érheti; a magyar ref. tanarok egyesitett erejére, közös céloktól és szellemtói vezérelt munkásságára van szükség. Ezen tudat és meggyőződés által vezérelve tartottak értekezletet a debreceni zsinaton jelenvolt tanárok a tiszántúli egyházkerületi középiskolai tanáregylet I valasztmanyával s kimondották, hogy elvileg kívánatos-