Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

Temetése n-én történt, több lelkésztársai és a vidék előkelősége nagy részvéte mellett. Háznál imádott Bencsik István, esperest, majd Gulyás Lajos a nagybányai egyház küldöttségének feje, tett diszes koszorút, rövid beszéddel, koporsójára, ez prédikált I Mózes XXIV 56 alapján, a templomban. Sirnál beszélt Szikszay János lázárü lelkész. — Szűcs Sándor miskolci ref. liceumi rendes tanár hosszas szenvedés után, életének 47-ik, boldog házasságának 15-ik, gimnáziumi tanárságának 9-ik évében, folyó december hó 13-ikán délután 1 órakor jobb létre szenderült. A munkás tiszttársat, hű férjet, jó atyát és szerető rokont gyászolják : özvegye szül. Logarasi Róza asszony, — gyermekei : Béla, JózsefJ Sándor, Mariska, Róza, és Juliska, — apósa Bogarast Gábor, karcagi gimnáziumi tanár nejével és gyermekeivel, tiszttársai és tanítványai. A megboldogult porrészei december 15-én d. u. 3 órakor tétettek síri nyugalomra. Az úr áldása és a jók emlékezete őrködjék siri álma fölött ! — Molnár István kunszentmiklósi tanitó, a felsőkiskunsági tanitói-kör szeretett elnöke, a solti ref. egyházmegyei tanitói gyámegylet gondos pénztárnoka folyó hó 13-án életének 56., tanítóságának 34-ik évében megszűnt élni. Veje : Olasz Lajos dunapataji tanitó, öt gyermeke, számos barát és tisztelője fajialják gyászos elhunytát. — Láhne Frigyes, a sopronyi Láhne-féle magán intézet igazgatója és birtokosa, kinek ügye ezelőtt pár évvel a dunánt. ev. ág. egyházkerület gyűlésein oly nagy prot vert föl, f. hó 9-én élete 56-ik évében meghalt. L. mint nekünk irjak, igen buzgó tagja volt a sopronyi ev. gyülekezetnek, intézete is evangelikus jelleggel bírt s több ideig a kerület felügyelete alatt állott, mig nem az, az ellene emelt vádak folytán, levette róla kezét. Tevékeny, vas erélyű és szorgalmú ember volt, s egyike legképzettebb tanférfiainknak. Nagy csaladot hagyott maga után, melynek egyik tagja, legidősb fia Láhne Miksa fogja az intézetet továbbra is vezetni. — Kovács Lajos Debrecen-város volt polgármestere és magánlevéltárnoka f. hó 11 -én 73 korában elhunyt. Becsületes, fáradhatlanúl munkás férfiú volt a boldogúlt, ki a debreceni ref. egyház és főiskola helyi gondnoki tisztjét viselte. A rövid egyházi szertartást a nagy templomban Könyves Tóth Mihály végezte kitűnő eloquentiával. Béke poraikra! * Lapunk legközelebbi számában a népiskolai kézi és vezérkönyvek készítésére megjelent Pályázatban e helyen ,IX. Testgyarkorlatra és X. Munkatanitásra vezérkönyv a szükséges ábrákon kivül 4—5 ívnyi terjedelemmel* a 4—5 ivnyi helyett 4—4 ivnyi olvasandó. NECROLOG. Bariss Sándor élete. Küzdelem az élet 1 Csalódás a vége ! A sötét pessimismus e rideg szavaival fogok hoztji egy élet rövid ecseteléséhez. Szeretném enyhíteni a rideg valóság elkeserítő tényeit ; szeretném szemeim elé állítani nem egy egyházi férfiunk bátorító példaját s rámutatni, hogy igenis van jutalom, elismerés, az egyház terén való engedetlen munkásság szamára legalabb azok szivében, kik a megfeszített munkásság közvetlen élvezői voltak. P'ájdalom ! Bariss Sándor életének utolsó évei — tekintetbe véve jeles theologiai készültségét, mély vallásos kedélyét, egyháza körében 28 éven at kifejtett önfeláldozó, tisztán urunk dicsőségét kereső munkásságát, és ez előzményekhez hasonlítva végéveinek keserű tapasztalásait — megerősítenek bennünket pessimisticus felfogásunkban. Küzdelem az élet 1 Csalódás a vége ! Bariss Sándor 1813 május 27-én született Bazinban, Pozonymegyében. Atyja, Bariss János, baziri fitanitó volt s mint ilyen ő vette kezébe szeretett fia első elemi oktatását. Anyját Razgha Júliának hívtak s édes testvére volt a 49-ben martyrhalált szenvedett Rázgha, pozsonyi lelkésznek. A magyar nyelvet Győrött sajatitá el, honnan, gymnásiumi tanulmányait megkezdvén, egy év múlva visszatért szülővarosaba. Bazinban Gryssa János, ev. lelkész vette őt gondozás alá, elvégezvén vele a harmadik gymn. osztályt, Modorban Gottschaldovszky Mihály és Grosz János alatt poesist és rhetoricat végzett. Vallásunk iránti mély vonzalma a theologiai palyara vitte a tanulni vágyó ifjút, miért is benső hivatását követve, Pozsonyba ment, hol a theologia-philosophiai szakot Grosz János, Martiny Gábriel, Greguss Mihály, Schevrlay Mátyás és Billnica János tanárok vezetése alatt kitűnő sikerrel elvégezvén, 1834-ben letette az »examen rigorosum*-ot pro ministerio. Tanulmányait folytatandó 1835-ben Bécsbe ment ; de saját vallomasa szerint — az ottani egyetemen uralkodó, a theologiai szabad kutatást bilincsekbe verni akaró szellem ki nem elégíthette fennen szárnyaló vallásos gondolkodását, s igy elhatározta, hogy inkább a németországi egyetemeken tölt egy évet, mint Bécsben hármat. Terve sikerült. Szülői beleegyezésével — miután előbb nevelői állást fogadott el — 1837-ben boldogító reményekkel eltelve Jenába ment, hol az akkori prorector, valamint a többi tanárok altal is tárt karokkal fogadtatott. Önéletiratában a túláradó érzelem hangján emlékszik meg jénai tanárairól, a mi igen természetes, ha elgondoljuk, hogy Baumgarte*n, Crusius, Hase, Schwarc, Friesz, Grimm és Lange voltak tudvágyó szellemének kielégítői. Egy év múlva búcsút vett a theol. tudományok e herosaitól és Haliéba ment, hol alkalma volt Geseniust, Wegscheidert, Tholuckot, Niemeyert hallgatni s ez utóbbi szives vezetése alatt a hallei »Pádagogium'-ot is tanulás céljából meglátogatni. Mindezen tanárok előadásairól oly bő jegyzeteket vezetett, hogy válóban bámulnunk kell önemésztő, vas szorgalmát. Alapos, tudományos készültségének hire elhatolt Pozsonyba is, és a német egyetemeken nyert kitűnő