Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

tási jogától elesik, s a papi hivatal ideiglenesen (már t. i. 3 évre) — s esetleg véglegesen is — helyettes pap alkalmazása által töltetik be.' Kérem, ne méltóztassék ezen csak a legvégső szükségben alkalmazandó rendszabálylyal oly könnyedén elbánni. Kétélű fegyver az, mely mélyen sebesit! Oly esetben, a hol az egyház pl. hiványcsonkitás mellett akarna választani papot, (a mint ez egy alföldi nagy egyházban történt, a mely szülőoka is volt e rendszabálynak) igenis helyén van a 3 évi administrátor kinevezése. De oly esetben, a midőn az egyház azért nem akar választani, mert a kijelölt egyénekhez bizalma nincs, a papnak kineveztetésétől vonakodnám. Nekem végtelen megnyugtatásomra szolgál azon körülmény, hogy e lapok ugyanazon számában, a melyben ön nyilt levelét intézi hozzám, a ref. testvéregyház egyik tudós férfia, Farkas József úr az ott is kilátásba helyezett paprendelésről igy nyilatkozik : ,Nem felfordult világ az egy kissé, hogy ... a ref. gyülekezeteknek azt mondja az esperes vagy a kijelölő bizottság: itt van ezen három egyén válaszszatok ezek közül, különben rendelünk mi. Én bennem nagy adag van az optimismusból, de hogy ez keresztülvihető legyen, azt még sem hiszem.* — Fiat applicatio. Ön azonban azon nézetben van, hogy nekem az eredeti jelölést pótoltatnom és pótolnom nem volt szabad (mert egészen uj jelölésről szó sincs a jelen esetben.) Igazán ? Nézzük meg csak kissé a dolgot. Ha all az, hogy a jelölést pótolni nem szabad, akkor nem áll önnek azon állítása sem, hogy uj jelölés akkor viendő keresztül, ha csak egy jelölt marad meg, mert akkor a logica következtetése szerint ezen egyetlen egy megmaradt jelölt közül kell választani — a mi esztelenség, habár a törvény erről hallgat. De mit mond a praxis ? Felhozom Antalfalvát. Ott Kutlik Tivadarnak kizárása után pótlólag lett a jelölésbe véve Mikler Samu, meg is választatott, ennek lemondása után Kutlik Félix, meg is választatott, és ennek lemondása után Paulinyi Samu, a ki meg is választatott s esperesség és kerület által meg is erősíttetett. Ez elvitázhatlan tény, melyet megtámadni senkinek sem jutott eszébe. Es íme Dobronán legyen törvénytelen, a mi Antalfalván törvényes volt 1 Értse, a ki bírja, én nem értem. Es lássa kedves Kollega Úr 1 Midőn aug. 28-án a dobronai kijelölésről visszamenet önnek lakásaban ezen kijelölésről barátságosan beszélgettünk, épen ön állította azt : hogy ha Dobrona ezen jelöltek közül egyet sem akar, új jelölés szükséges. Most meg ugyan ön azt mondja : nem szabad 1 Erklár' mir doch Gráf Erindur, diesen Zwiespalt der Natúr 1 Hiszen nem is az a bökkenő, hanem az, hogy az egyház által kijelölt Szlávik .pánszláv.' Nem tudom az e, de meglehet. Azt az egyet azonban kiolvasom önnek minden sorából, hogy ezért engemet akar felelőssé tenni, nemcsak, hanem hogy ezzel az én hazafias jellememet is a világ előtt kétes szilibe akarja helyezni. És ez az ön nyílt levelének a legfeketébb pontja. Én nekem nincsen privilégiumom a hazafiasságra, mint azt némelyek a mi esperességünkben maguknak vindikálják, de azért — és ezt határozottan jelentem ki — legalább is olyan hazafi vagyok mint ön. Ilát én Dobronan kijelöltem-e akár csak egy panszlávot is ? És azt gondolja-e ön, hogy az esperes megakadályozhatja azt, miszerint az egyház — melynek joga nem egy, hanem két egyén jelöléséhez van — akár két ,pánszlávot* jelöljön? Hát miért nem tették be a , pánszláv* érzelmet választási akadálynak ? Egyébiránt én bizom egyházunk közvéleményében, hogy magát ez irányban sem fogja tévhiede. lemre vezettetni. A mit ön a lehotai utódválasztásról mond, azt bízvást mellőzhetem, mert eljárásomat az esperesség megerősítette. Csak két megjegyzésem van. Először az, hogy a lehotai utódválasztás a rendes lelkészi választás minden kellékei szerint történt. A másik az, hogy igen különösen veszi ki magát épen öntől, megtámadni ezt is, a mikor ön e jogot még az esperességnek is (pláne az egyház nélkül) már odaítélte. Tette pedig ezt akkor, a midőn a maskovai ügyben hozott nógrádi esperességi határozat fenntartása érdekében, a mely Solcznak a maskovai utódlást biztosította, az ezt is megsemmisítő kerületi határozat elleni felebbezést szintén aláirta. A midőn végül ,ősziüte figyelemeztetését* mélyen megköszönöm, s az ügy megítélését nyugodt lelkiismerettel az illetékesektől várom, csak azt az egyet jegyzem még meg, hogy akár mily küzdelmeim legyenek ezentúl is, én az egyenes, becsületes, igazságos útról le nem térek. A mit tettem, azt jogérzetem és a törvény alapján véltem tenni, a törvényt pedig félre lökni vagy kijátszani senki érdekében soha nem fogom 1 Boldog ünnepeket 1 Mockovcsák János, zólyomi ev. főesperes. A törvényes nőnek nem törvényes férjétől származott gyermeke anyakönyvezéséhez. Pajkos Endre ur e lapok legközelebbi számában megjelent és nekem ajánlott cikkében újból fölveti e kérdést s egyúttal annak megoldására vonatkozó nézetét is előadja. Figyelemmel olvastam az ajánlott cikket és az abban fölhozottakat szorgosan fontolóra vettem, de mindennek dacára is kénytelen vagyok bevallani, hogy e tekintetben korábban kinyilvánított meggyőződésem mellett továbbra is kénytelen vagyok megmaradni. A föntebbi kérdés helyes megoldása szempontjából Pajkos úr azon ajánlatot teszi, miszerint ,ne himezzünkhámozzunk tehát, hanem jegyezzük be a férjétől külön élő asszonynak más férjétől: (talán inkább csak más férfitól ?) született gyermekét is az anyakönyvbe törvényesnek, a házassagi bizonyitvány alapján úgy, mintha férjével együtt élne.' E nézetben teljességgel nem osztozhatom, mert én semmiképen nem tudom elképzelni, miért, miként és