Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

mi alapon lehetne egy törvényes nőnek, nem törvényes férjétől származott gyermekét, mint törvényest vezetni be az anyakönyvbe ? Nem tudom pedig ezt érteni és elgondolni azért, mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy a gyermekek származásának kérdését nem lehet csak úgy átabotába, csak ugy kényünk, kedvünk szerint eldönteni, hanem kell lenni valami bizonyos és termé" szetes és törvényes alapnak, melyen az nyugszik, melyből kiindulva lehet csupán meghatározni azt, hogy a gyermek származása torvényes-e, vagy pedig törvénytelen. Ez a természetes és törvényes alap pedig nézetem szerint nem más, mint a házassági viszony, melyben a gyermek szülői egymással állanak, minek van kizárólagos döntő szerepe határozni a gyermekek származásának törvényes, vagy törvénytelen volta felett. E szempontból indulva ki, megdönthetetlen igazságnak tűnik fel előttem, hogy ha az a házassági viszony, melyben a szülők egymassal állanak, törvényes, akkor minden ebből a viszonyból származott gyermek törvényes; ha pedig ez a viszony törvénytelen ; akkor az abból származott gyermek is minden kétségen kivül törvénytelen lesz. Kérdem ezeknél fogva most már, vájjon az a viszony, a melyben a törvényes nő, — törvényes férjével fennálló törvényes házassága mellett, sőt annak rovására, férjén kivül, egy más idegen férfiúval áll — törvényes házassági viszony-e vagy nem ? 1 Ha nem az, minthogy annak nevezni semmi szin alatt nem lehet — az eme törvénytelen viszonyból származott gyermeket hogy lehet törvényesnek irni az anyakönyvbe, a törvényes férj nevére, kitől nem származott, épúgy mintha attól vette volna származását ? Hiszen az a 'körülmény, hogy a férj, nejével törvényes házasságot kötött, az a legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy az a viszony, mely a törvényes nő és annak nem törvényes férje között, a törvényes házasság érvényben léte alatt fűzetett: törvénytelen, mint szintén annak, hogy e törvénytelen viszonyból származott gyermek is törvénytelen. Már pedig ez untig elegendő ok arra, úgy hiszem, hogy az ilyen viszonyból származott gyermeket, a törvényes házasság révén, a törvényes apa nevére az anyakönyvbe bevezetnj törvényesnek ne lehessen. Hanem hiszen mindezekre azt mondhatja Pajkos úr, hogy hát ez beszédnek beszéd, okoskodásnak okoskodás, és annak meg is járja, de biz ez magában édes keveset ér. Itt nem beszédre, nem okoskodásra, hanem okmányra, még pedig kifogástalan hitelű okmányra van szükség, melynek alapján az anyakönyvezést végre lehessen hajtani törvényszerűen. Minthogy pedig ilyen okmány megszerezhető azon esketési anyakönyvi kivonatban, mely a törvényes nőnek törvényes férjével kötött törvényes házasságát igazolja: tehát ezen bizonyítvány alapján be kell írni a törvényes férj nevére, törvényes gyermeknek azon idegen férfiúnak gyermekét, ki a törvényes nővel soha törvényes házasságot nem kötött, kiről az említett okiratban egy árva betűnyi említés sincs téve 11 Tessék fontolóra venni azt, hogy az ezen okmány alapján történt anyakönyvi bejegyzés mivel ér többet egy fakovánál ?! Hiszen azt, hogy az azon viszonyból származott gyermekek törvényesek, melyet az esketési anyakönyvi kivonat igazol, azt nem vonhatja kétségbe senki; de azt a viszonyt, melyből a kérdéses gyermek származott, nem igazolja ám az az esketési bizonyítvány ! Pedig minden bizonnyal erre volna nagy szükség, azt igazolni, hogy az a viszony, melyben a törvényes nő, törvényes férjén kivül, egy más férfiúval áll: törvényes, mert csak igy lehetne az eme viszonyból származott gyermeket törvényesnek jegyezni be. Hanem hát, miután az az okmány, a mi kezünk között van, épen azt nem bizonyítja, a mit bizonyítania kellene, és miután olyan okmány, a mi azt igazolná, elő nem mutatható, ugy hiszem nincs más tenni való, mint oda térni, a mit Pajkos ur emlit cikkének egy helyén; hogy t

nem levén házasságibizonyitvdny1

, mivel azzal a személylyel, kitől a gyermek származott, a fönnálló törvényes házasság miatt a törvényes nő, törvényes házasságot nem kötött, nem köthetett, a gyermek törvénytelen, s az anyakönyvbe is mint ilyen vezetendő be : mert az a körülmény, hogy egy nőnek törvényes férje van ugyan, de nem attól, hanem egy más férfitól származik neki gyermeke; még azt a gyermeket nem teszi soha törvényessé, sőt ellenkezőleg csak annak törvénytelenségét tünteti ki. Még az 1879 évi 40 t. c. 60 §-ban foglalt fenyegetéssel is el akart rettenteni Pajkos ur meggyőződésemtől. A mint az idézett §. megnéztem, akkor győződtem meg, hogy az azon esetre szól, hogyha valaki „az az állam törvényei szerint érvényes házasságból született gyermeket «— noha e körülményt tudta — az anyakönyvbe, — mint az állam törvényei szerint törvényest, be nem vezeti.4

De hiszen ilyen nekem eszem ágában sincs, nem is emlékszem, hogy ilyesmit mondtam volna. En csak a törvénytelen gyermeket nem akarom törvényesnek irni, azt pedig a büntető törvénykönyvben nem olvastam sehol, hogy a törvényes nőnek nemtörvényes férjével való házas viszonya t

az állam törvényei szerint érvényes házasság volna.* Igy tehát ettől nincs mit tartanom. Hanem ennél sokkal jobban rám ijesztett ama történettel, melyet állítása illustrálására elmondott. Ez már sokkal cifrább. De nincs más mondani valóm rá, mint, hogy ha ugy történt, a mint el volt mondva, — pedig én azt elhiszem — ha van hatóság, mely a gyermekek származásának törvényes, vagy törvénytelen voltát, nem a maga természetes és törvényes alapja nyomán, hanem talán a férj szeszélye, haragja, vagy jó kedve, vagy pedig talán a nő engesztelő kezecskéinek lágy cirógatásai alapján birálja el, s igy hozza Ítéletét, arról tennünk nem lehet, az ily eljárásnak, a legkifogásolhatlanabb eljárásunk is ki lehet téve, de ez még sem elegendő ok arra, hogy a mi törvénytelen, azt mi törvényesnek nyilatkoztassuk, egy oly fontos okmányban, mint a mi anyakönyveink j