Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

A jelen mű német tudományossággal és alapossággal, történelmi forráskutatással és gondos szorgalommal van irva. Iralya felette világos és válogatott lévén, az előadás vonzó, ugy hogy a müveitek, és főleg a tudósok, érdek nélkül nem fogják olvasni. A mi pedig e könyvnek magyarhoni prot. körökben is különös értéket kölcsönöz, az azon körülmény, hogy C'omenius a magyar nevelésre és tanéletre is nevezetes befolyással volt. A ref. tanintézet Sárospatakon t. i. általa szerveztetett s igazgatása alatt nőtte ki magát főiskolává 1650—1654-ig Rákócy György és neje Lorántfy Zsuzsánna fejedelmi áldozatai segítségével; neveléstani elvei pedig hazánk többi protest. intézeteiben, valamint az iskolákban használt tankönyvekben évtizedeken hagytak át magok után világos nyomokat. Ezen okokból kedves szolgálatot vélek tenni mind a tudománynak, mind a hitrokonoknak az által, hogy ezen a theologiai irodalom terén hézagpótló jeles munkát melegen ajánlom a művelt olvasó közönség figyelmébe, annyival is inkább, mivel Dr. Criegern 1878-ban Besztercebányán a magyarhoni e. e. e. gyámintézeti gyűlés alkalmával működött, mint egyházi szónok, kinek lelkes és epochalis beszéde nyomtatásban is megjelent, s igy eléggé ismeretes honi ev. egyházunkban is, mint az evang. diaspora hű barátja és ténykedő pártolója. Linberger 1. BELFÖLD. Nyilt válasz nt. Thébusz János, zólyomi ev. lelkész úrnak. Kedves tiszttárs Úr! Ön e lapok 49. számában nyilt levelet intézett hozzám, melyben a dobronai papi állomás betöltése körül nem kevesebbel, mint az 1879-ben szentesitett papválasztási szabályzat kijátszásával vádol. Szemben ezen — különben alaptalan •— vád súlyos voltával, szemben nyilt levelének minden egyes sorából kitűnő azon testvéri intentióval, egyrészt a törvénytelenség és hazafiatlanság bélyegét sütni reám a közvélemény előtt, másrészt a még mindig csak házi ügyet képező dobronai papválasztás iránt a közvéleményt praeoccupálni : kénytelen vagyok nyilt levelére nyilvánosan válaszolni, már csak azért is, hogy a közvélemény hamis irányba ne tereitessék. Miután önnek előadása hézagos, s mennyiben épen néhány fontos körülményt kihagyott, melyek ugyan nem bizonyitnak ön mellett, de a mely az ügynek és eljárásomnak megvilágítására okvetlenül szükségesek r kénytelen vagyok mindenek előtt a tényállást rectificálni. Már az okt. 2-ki papválasztáskor, a midőn t. i. az egyház Banciknak a szószéken — de a nálam nem történt lemondása dacára ezen férfiúhoz ragaszkodott, Ö ' azon ismételt kérdésemre : akarnak-e a többi három jelölt közül valakit papjokúl ? — egyhangúlag nemmel felelt. Az ennek alapján egyhangúlag megválasztott Banciknak sok vajúdással bekövetkezett végleges lemondása után a dobronai alügyelő hivatalosan azt jelentette nekem, hogy az egyház most már hajlandó a fennmaradt 3 jelölt közül választani. Én ezer örömmel üdvözölve e jelentést, azon reményben, hogy az egyház e szerint nem sokára el lesz látva rendes lelkészszel, elrendeltem a választást a fennmaradt 3 jelölt közül, megbízottamul felkérve Kuzma pelsőci lelkész urat, a dobronai administrátort. Hogy ennek dacára a választás nem sikerült, hogy a választó gyűlésből kijelölő gyűlés lett, arról én nem tehetek. •— Ugyanis megbízottam, a dobronai administrátor egy héttel a választási határidő előtt hivatalosan azt jelentette nekem, hogy a dobronaiak új jelölést kérelmeznek (a mit különben egy nálam megfordult dobronai küldöttség szájából is megtudtam,) hogy tehát, ha szükségesnek tartom, enyhébb utasitásokkalássam el őt, hogy, ha megengedhető 1—2 személynek próbára való meghivatása, ez iránt még a választás előtt értesítsem, nehogy esetleg önmagát és az esperes séget blamirozza. Mellesleg érintem, hogy időközben az én általam felállított jelöltek egyike is visszalépett, ugy hogy már csak két jelölt maradt meg. Ezen hivatalos jelentés alapján én megbízottamnak azon utasítást adtam : szavaztassa meg az egyházat mindenek előtt azon kérdésre, akar-e a fennmaradt két jelölt között választani ? Ha a többség igent mond, vigye keresztül a választást, ha nem-et, engedje meg, hogy az egyház visszalépett jelöltje helyett egyet állítson, a másik helyébe pedig én állítok egyet. — A szavazás eredménye valóban megdöbbentő volt: 3, mondd három egyháztag kívánta a választást és 75 mondd hetvenöt a jelölés pótlását. Most már kérdem: a midőn az egyház ily eklatáns módon nyilatkoztatta ki, hogy a fennmaradt jelöltek nem birják az ő bizalmát, hogy azok közül papját nem akarja választani: nem lett volna e részemről hallatlan erőszakoskodás, ha reá parancsolok egyet ezek közül ? On talán megtenné, én nem. En legalább határozottan kijelentem, hogy a mig én esperes leszek (pedig talán mind a ketten azt óhajtjuk, hogy ez soká ne tartson,) én egyházra papot erőszakolni nem fogok, akármi történjék is. Keserű gyümölcsöt szokott az teremni, kivált az egyházra nézve, a mint ezt nem egy példa bizonyitja. Nem sejti-e, mily keserves helyzete lenne magának a papnak is azon egyházban, melyben ő iránta bizalom és szeretet nincs ? Avagy mondja meg elfogulatlanul: nem lett volna e csakugyan végtelen blamage a választási elnökre, reám és az esperességre nézve, ha az összes választók közül csak három szavaz ? Es találkoznék-e józan ember, a ki az ezen 3 szavazattal megválasztott egyént törvényes dobronai papnak elismerné ? Ön azonban erre is hamar kész a felelettel: „a papválasztási törvényben világosan áll az, hogy a mely egyház választani vonakodnék, ezen esetre papválasz-