Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-18 / 51. szám

egyházakban f. é. oktober havában nagy ünnepélyesség- 1 gel megtartatott, több irodalmi mű jelent meg, e célra és alkalomra a jelen könyv is, mely bemutatandó lészen e sorokban. Azon férfi tollának szüleménye, ki a Gusztáv-Adolf-egylet központi bizottmányának nagyérdemű, buzgó jegyzője, és mivel ép ezen egylet az osztrák prot., a türelmi parancs jubileuma emlékére gyűjtött nyugdij-alapitvány hatalmas pártfogója, tényezője és nagy részt létesítője volt, már ez okból előre méltán feltehető, hogy a szerkesztő történelmi művét különös ! gonddal és szeretettel irta, mi mellett a munka maga fényes tanúbizonyságot tesz. Comenius (született keleti Morvaországban Nivnicén, szláv falucskában, 1592-ben, működött főleg Lengyelországban, de honunkban is, és meghalt Amszterdamban 1670-ben) mint nevelő és tanférfi napjainkban kellő figyelemben és elismerésben részesült, mit Baur kiemelt &cA7ttic?encyklopaediájaban.*) Minthogy azonban Comenius teljesen vallásos és határozottan egyházias jellemű, e szempont alatt kell őt feltétlenül felfogni, hogy meg lehessen ismerni, mi képesítette és jogosította őt fel arra, fellépni mint a neveléstan átalakítója és meg" ujitója. Másrészt pansophistikus (egyetemleges tudományú) irataiban egész öntudattal istenész; törekvése, általános világjavitast hozni létre egyetemes tudományrendszere altal; de ezt csak ugy tartja eszközölhetőnek, hogy minden egyes tudomány szigorúan keresztyén jellemű legyen. A szent irásra alapit tehát mindent, ebből származtatja még a szám- és a mértant is. A keresztyén vallás fogalmába és szolgálatába állit minden tantárgyat, a görög és latin nyelv tanulását is csak a sz. írással akarja eszközölni, az erkölcsiséget aláásó s megmérgező, valamint a bálványozást felkeltő és terjesztő régi klassikusok kizárásával. A mi már most hittanát illeti, sok önállót nem lehet ugyan benne felfedezni, mert leginkább más theologusok és bölcsészek eszméit dolgozta fel; de azért mégis eredeti ugy a gondolatok felfogá- 1 sában mint előadásában ; tőleg asketílcus iratai és szent beszédei nagy becsűek a szlávajku evang. nép körében, v. Criegern a cseh nyelv alapos ismeretével bírván, ezek kincstárát tárja fel a cseh evang. egyházon kivül állók előtt. Comeniusban a cseh testvér egyháznak (Brüdergemeinde,) melynek ő volt utolsó püspöke, lényege határozott alakban tűnik fel még egyszer és ennek történelme e jelen műben híven és plastikus alakban van ecsetelve. Egy régi szent monda, oly szépen és elmésen, a/.t regéli szent János apostolról, hogy sirhalmaból még évtizedek után is édes rózsa illat szállott fel, mert azon tanítványnak, ki meg marad, mig az Ur el nem jövend, testét sem akarja a legenda porba és hamuba széthullónak elismerni. Ugy Írásokról is lehet szólani mint soha el nem rothadókról s ezek közé tartoznak * Kncykl. dcs gesammten Erziehungs, und Unterrichtswesens. I kut. a 942—951. lapon. Comenius számos hittani iratai is legnagyobb részt, minden itt-ott előforduló feltűnő és sajátságos eszmemeneteik és kinövéseik dacára. A jelen mű 8 fejezetre van felosztva. Az első fejezet rajzolja Comenius tanuló- és vandoréveit, valamint működését Prerauban és Fulneckben ; a második egyházi működésének magaslatát Lissában és élete estéjét Amszterdamban. A harmadik fejezetbem jellemeztetik Comenius mint hittani iró és egyházi szónok. A negyedik fejezet részletesen tárgyalja hittanát, még pedig szól a vallásról általában, azutan különösen az ember-, Isten-, teremtés-, angyalok- és ördögök-, kijelentés-, jövendölés- csudák-, sz. iras-, a Krisztusban való üdv-, az üdv elsajátítása,- megtérés-, hit- és új engedelmességről ; végre Comenius hitvallású (confessionalis) eleme a theologiaban emeltetik ki. Az ötödik fejezet foglalkozik Comenius oktatástanának hittani jellemével, előadván neveléstani elveit, az egyes tantargyaknak val. lásos szempontból való feldolgozását, a vallási oktatást, iskolai fegyelmet és tanrendet, szólván egyszersmind a tanitó személyéről és a tanfelügyeletről. A hatodik fejezet fejtegeti a tudománytannak jellemét. A hetedik fejezet felmutatja Comenius tanvéleményeinek kútfejeit, melyek főleg Alsted János Henriknek (tanár a herborni reform, theologiai iskolaban 1619 óta), továbbá Andrea János Bálintnak, végre az úgynevezett természetbölcsészeknek, Sabundi Raymund, Campanella, Telesius, Patrícius, főleg pedig verulami Baco írásaiban rejlenek. Végtére a nyolcadik fejezet kiemeli Comenius vallási nézeteinek utóhatásait, hol a szerző azon eredményt nyeri, hogy Comenius egyrészt nem gyakorolt befolyást a szabadkőmívesek társulatára, mint ezt Krause Károly. Ker. Frigyes állította, sőt ellenkezőleg ezek hatottak reá ; másrészt hittani iskolát nem alapított, mert e tekintetben nem volt teremtő, hanem csak utánzó iró, ki azonkívül egyháza későbbi theologusaira sem hathatott, mivel ezen egyház vele együtt megszűnt; de annál üdvösebbele és nayoyhh körökre befolyással birok voltak Comenius asketílcus (a vallásosságot ébresztő és fegyelmet gyakorló) írásai, melyek a testvéregyház (Brüderkirche) elszórt maradványainak legdrágább kincseivé lettek, s erős vigasztalói voltak a nehéz szenvedések és üldöztetések idejében és hiven őriztettek a jezsuita kobzások ellen. , Hogy a cseh népben evang. élet fenmaradt, az ezen irasoknak köszönhető. Es midőn e század elején a régi cseh testvér egyházközség a megújított szászhoniban újjászületett, nem csak Comenius nevének emléke elevenült föl, hanem azon mystikus praktikus kegyesség, mely őt lelkesité, uj ápolóhelyt talált. A püs pöki felavatassal, melyben unokaja Jablonszky gróf Zinzendorf Miklóst részesité, ezen egyházának neki annyira drága öröksége átszállott egy vele szellemileg rokon férfira 1 Herrnhutnak énekein, imáin és prédikációin at zeng az Isten baránya iránti azon benső szeretet, mely Comeniust, a régi testvéregyhaz utolsó püspökét, lelkesité.*