Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

2100 frtra leszállításánál tatja fel visszalépésének, mert a Reischel hagyományt — bár nézetem szerint helytelenül — sajátjának tartja, de hogy e fölött a tantermek felépítésénél is oly követeléssel lép íel, miszerint azokat az egyetem építse fel, és ennek dacára feloszlás esetén minden az egyház tulajdona maradjon, azt indokolva teljességgel nem látom, ellenkezőleg oly sértő eljárásnak tartom, mely csak visszaható hatást költhet fel a kebelben, a mint az tettleg az egyetemes bizottság keblében is megütközést keltett és a kerületekben is visszaö / tetszést szült és pedig nagyon is méltán. És ezen csudálkozni nem lehet, mert hibának tartjuk, ha egy ember igéretét megmásítja, nagyobb hibának, ha azt egy erkölcsi testület teszi, mennyiben okvetlenül azon gyanút költi fel, hogy ajánlatát vagy megbánta, vagy szép szin alatt a szerződő felet akarja sarokba taszítani, zsákutcába terelni, hogy saját javára Őt kizsákmányolhassa. A szóval adott ígéretet megtartani becsületbeli dolog, az Írásbeli Ígéretet pedig beváltani még szorosb kötelesség, s hogy azt Pozsony nem tevé, leginkább maga ellen vétett, mert ez által zúdította fel eljárása ellen a közvéleményt. — Az egyetemes egyház ellen tanúsított ezen indokolatlan eljárása volt egyedül indoka annak is : hogy a tiszai egyházkerület Pozsony ellenében a theol. akadémiára vonatkozó ajánlatával fellépett, mire különben nem gondolt, mert az ügy érdekében kötelességének ismerte az egyetemes egyházat a zsákutcából kimenteni s Pozsonyt arra kényszeríteni: hogy első ajánlatát vagy beváltsa, vagy mint szerződő fél visszalépjen és a célt önző eljárásával tovább ne hátráltassa. Hogy ezen fellépésünk keserű fájdalmat okozott a pozsonyi egyháznak, azon nem csudálkozom, de nem is tehetek róla, mert ha azon elv szerint járt volna el: ^A mit nem akarsz magadnak, ne tedd azt embertársad, nak,* mindettől megkímélve marad s most már az akadémia fennállása fölötti öröm boldogíthatná kebelét. 2. Mérlegeljük továbbá az alapítványokat. Zsedényi 5000 frtos alapítványa kizárólag Pozsonyt illeti, de ha az egyetemes gyűlés Pozsonyt nem tűzte volna ki eleve a th, akadémia helyéül, iP lette volna az a dunáninneni kerületet, mint ez a bányakerületben is az eset, s így Pozsony nem tagadhatja, hogy ezen alapítványt nagy részben az egyetemes gyűlés jóakaratának köszöni, s e részbeni érdemét el nem vitázhatja. Gróf Pálfy János 16000 frtnyi alapítványához szinte a pozsonyi egyháznak van kizáró joga, mert Pozsonyhoz van kötve, de ha az egyetemes gyűlés iránt hálátlan nem akar lenni, el kell ismernie : hogy ezen alapítványt is az egyetemes gyűlés pártfogolásának köszöni, mert hiteles tudomásom szerint Gr. Pálfy ezen alapítványát a th. akadémiára Zsedényi egyetemes felügyelőnek ajánlotta fel levélben s ha ő a grófot kiküldöttei által máskép és nem Pozsony számára informáltatja, kérdés: hogy lett volna-e Pozsony kizáró tulajdona ? E részben tehát az egyetemes gyűlésnek még nagyobb érdeme van. A Zelenay-alapítvány nem Pozsony, hanem a 4 egyházkerület közös alapítványa s így a pozsonyi egyház annak hovafordításáról nem intézkedhetik. A Reischel-féle 30,000 frtnyi alapítványt Pozsony magának vindikálja azon okból, mert állítólag a nagylelkű alapítónak intentiója nem lehetett más; figyelme nem terjedhetett ki a dunáninneni kerületen túl; más akadémia mint a pozsonyi nem lebeghetett szemei előtt; s Pozsonynak végrendeletében való felemlítése fölösleges volt. Ez érvelésnek szép és jó, de nem nyomja le az igazság mérlegét, mert Pozsony a végrendeletnek a th. akadémiára vonatkozó pontjaiban, (emlékirat 21 - 22-ik lap) egy szóval sincs felemlítve s abból: hogy a dunáninneni kerület lelkészeinek és özvegyeinek felsegélésére tette nagyszerű alapítványát vagyona tetemesb részével, korántsem azt következtetem: hogy Pozsony volt egyes egyedül intentiója, hanem hogy Zsedényi nyomdokát követve, ki közvetlenül előtte halt meg s kinek alapítványait ismerte, a dunáninneni kerülettel gazdagon éreztetett jótéteményének értékét az által kívánta nevelni, miszerint az egyetemes országos egyházzal is jót tegyen s így országos emléket is emeljen magának. Én Reischelt sem oly szűk látkörünek, sem oly önző- és szűkkeblűnek nem tartom, ki az egyetemes egyház érdekét felfogni képes nem lett volna s tudta bizonyosan azt is, hogy Pozsony mellett Budapestet folytonosan sokan hangoztatták s igy lehetőnek kellett tartania azt is, hogy megtörtén-