Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-06 / 6. szám

hetik, miszerint végeredményében nem Pozsony részére nehezedik le a mérleg. Reischel alapítványát én ennélfogva feltétlenül az egyetemes egyház rendelkezése alá eső hagyománynak tartom és azt hiszem : hogyha ennek édes reményében vállalta Pozsony ujabban az iooo frt kiszolgáltatását magára, számításában nagyon csalatkozik, mert az egyetemes gyűlés nézetem szerint ezt használatúi igen: de örökségül jogainak csábítása és a közügy károsítása nélkül át nem engedheti soha és semmiféle esetben. Mérlegeljük 3-szor a vészes áramlatot. Készséggel ismerem el, hogy a pozsonyi ev. egyház tagjai jó honpolgárok és a theologiai tanárok hazafiúi szellemben kifogásnélküliek, de a német és pánszláv szellem köpködéseit annak dacára mégis bajos tagadni, mert az élet bizonyítja. A panszlavismus iránti félelem Pozsony tekintetében szerintem nem onnan származik, hogy ezt akár a theologiai tanárok, akár az egyházi elöljárók ápolnák, hanem onnan, hogy a pozsonyi theologusok közül panszlavszellemü lelkészek tettleg nagy számban kerülnek ki, kik aztán nyilvános hivataloskodásulc alatt megmételyezik híveik szivét és keblökbe a magyar nemzet elleni szeretetlenséget és gyűlöletet öntik. Volt idő, midőn Pozsony körében egy Stárt eltűrt mint tanárt, ki hirhedett vezére volt a panszlavismusnak, csoda-e ennél fogva, ha félelem üti fel fejét, hogy ez jövőben is ismétlődhetik, miután a pozsonyi egyháznak tudomásom szerint egy tót tanárt rendesen és folytonosan kell tartania ? Mult évben pedig az újságok ország-világgá kürtölték, hogy egy pozsonyi kasinóban, sőt a városházán is ellenszenv tört magának utat a nemzeti irány ellen, mit Pozsony küldötteinek az egyetemes gyűlésen való fellépése csak tetézett, bár én feltételezem, hogy nem rosz akaratból történt, csuda-e ennélfogva, ha a rokonszenv évről-évre gyengül és tartózkodás vesz erőt a lelkeken ? Pozsonyban a tót theologusok a pánszláv szellemet egyrészről magok ápolják, s maguk között más részről kívülről izgattatnak arra, azért az nem frázis, mint emlékirat szerzője mondja, hanem tagadhatlan tény és valóság, minek elejét venni hathatós eszközökkel mulhatlanul szükséges. Mérlegeljük 4-szer a tiszai egyházh riilet emlékiratát. Ez a pozsonyi emlékirat szerint vég 1 eredményében puszta szólamhalmaz és egész számításában a levegőben lóg s a t. s több ily tűszúrásokkal és macras szemöldökű ékekkel van o az emlékirat felékesítve, mire azonban legkevésbé sem indulok fel, mert bizom egyrészről az igazság győzelmében és tudom, hogy javaslatunkkal érzékeny csapást mértünk Pozsonyra, de nem roszakarat- vagy ellenséges indulatból, hanem az egyetemes egyház javának érdekében; más részről tudom, hogy szépíteni kell a rosz dolgot s tönkre tenni — ha lehetséges — a tiszai egyházkerületnek úgy érvelését mint számítását. Ettől azonban nem félek, mert biztosíthatom arról jó lelkiismeret és nyugodt lélekkel úgy pozsonyi, mint összes magyarhoni egyházainkat: hogy a tiszai egyházkerület ajánlatát megmásítani vagy visszavonni Pozsony módjára soha nem fogja ; biztosíthatom arról: hogy számítását komoly megfontolással tette s annak minden időben, jó és balkörülményei közepett egyiránt becsülettel fog megfelelni; biztosíthatom arról: hogy azon kerületben, mely 1 5 év lefolyása alatt kerületi özvegy-árva nyugdíjintézetének alapját 125,000 frtra, kerületi képezdéjének tőkéjét pedig 8 év lefolyta alatt 91000 frtra tudta Isten segedelmével emelni, elég erkölcsi biztosítéka van az egyetemes egyháznak és igéretét az utolsó krajcárig becsületesen beváltja. Mérlegeljük 5-ször a végszót. A pozsonyi emlékirat az 5-ik lapon ezt jelenti ki: hogy ez az ügy érdekében kimondott utolsó szava, jelezvén az 53-ik lap utolsó soraiban azt: „hogy készebb az egyetemmel való társulásról lemondani és saját erejére támaszkodva s az iránta jóakarattal viseltető kerületekben bízva a th. akadémiát Isten segedelmével felállítani, minthogy ez ideiglenesnek tekintessék es* annak áthelyezése szóba jöhessen !" Nagy szavak ! melyeket, hogy az elbizakodás és fenhéjazás kifejezésének tekintsek-e vagy megfélemlítési szándéknak tartsak, meghatározni nem tudom, de nem is keresem, egyedül azt jelentem ki : hogy ha ez által Pozsony azt kivánja: miszerint az egyetemes egyház tőkéit véglegesen adja át úgy, hogy az ezzel való rendelkezésről Pozsony javára örökre lemondjon, lehetetlent kiván, mert ezt tenni sem az egyetemnek, sem a kerületeknek jogukban nem áll, menynyiben jöhetnek körülmények, ha nem mindjárt, 11*