Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-11 / 50. szám

gotlandi kereskedelmi gyarmat. Kereskedelmi telepek, i amint a világtörténelem mutatja, nem kizárólag árúkat szállítanak, hanem egyúttal eszméket is. A Gotenhof révén annyi görög-orosz tévtan szivárgott be Svédországba, hogy már 1229-ben a központi hatalom kénytelen intézkedni ez ügyben. IX. Gergely papa a linköpingi püspökhöz, s a gotlandi cistercita apáthoz parancsot küld, hogy tekintélyükkel ^s befolyásukkal tartsák vissza a kereskedőket a keresztyénség elleneivel, az oroszokkal való érintkezéstől. Ugyanily befolyás nyomaira akadunk hazánkban, az első retormátió idejében. Honter János, a Barcaság reformátora, maga kimondja, hogy kénytelen megtűrni holmi jelentéktelenebb vallásos szokásokat, melyeket a szomszédos görög, bolgár, moldvai és havaselvi óhitű népek honosítottak meg Brassó vidéke lakossága között.*) Svédországban az egyetemes egyház szentjei közül, Isten anyja részesül kiválóbb tiszteletben. Másutt is mély hódolat tárgya, de másutt a Mária-cultus alig 30—40 évig volt divatban : csak nálunk és Svédországban tartott az egész középkoron át. Svédországban egyházakat s oltárokat szentelnek neki, s ha lakodalom van, Isten anyját illeti az első pohár! A tartományi szentek épúgy mint nálunk, Svédországban is előbb lettek imádat tárgyai, mintsem a pápától kanonizáltattak volna. Valamennyi közt legtiszteltebb Erik király, kinek a svédek térítése körül olyanformák az érdemei, mint Szent-Istvánnak hazánkban. Ahhoz intézték ezt a kegyes antiphoniát: Ave martyr pretiose, Miles Christi gloriose, Ave, regum glória ! O Erice, rex Svecorum, « Posce nobis peccatorum Veniam et gaudia Alleluja. Annyi közös vonása volt a svéd katholicismus fejlődésének a magyaréval, hogy kinek elég ismerete s érzéke van azok meglátására, már csak emiatt is elejétől végig nagy érdekkel fogja lapozni Dr. Weidling művének a katholicismusról szóló, fejezeteit. Midőn küszöbön áll a nagy reformátió, annak előhaladását szintén jórészt ugyanazon körülmények siettetik, amelyek nálunk. A papság visszaéléseiről egész fe-*) s

Quod cum pro noftra mediocritate accuratius animaduerteremus, & emporium Coronenfe in ultimis partibus ecclefiae occidentalis constitutum, afsidue frequentari uideamus á Graecis , Bulgaris, Moldauis & Valachis tranfalpinis, ac alijs orientali ecclefiae fubiectis populis, qui tum multitudine altarium & fimu'achrorum, tum etiam ineptis quibufdam cerimonijs vehementer offenduntur, adeö ut fepe quorundam animos á ueritate feducant : ne fides Christiana profter nostras confuetudines male audiat apud eos, qui fuos qualefcunq. ritus fyncerlores gloriantur, in quibufdam leuioribus cedere coacti fumus propter confcientiam." Beformatio Ecclesiae Coronensis Ac Totius Barcensis Provinciáé. Cvm Praefatione Philippi Melanthon. VVittembergae Anno. M. D. XL1II, A iiij ívszám. (E ritka munka m:gvan gyűjteményemben.) jezetben szól a szerző, melyet nevek kihagyásával úgyszólván egészen alkalmazni lehetne a magyar papságra. Az upsalai érsek 40 csatlóssal járt, más püspök 30-al, mig a legelőkelőbb lovagnak csak 12-vel volt szabad kilovagolnia. Nálunk Bakócznak hivták azt a kardinálist, kinek tízszer annyi csatlósa volt, mint Magyarország királyának. A bűnbocsátó cédulák árulása, s a pénzügyi nyomasztó viszonyok, a Rómába terelt rengeteg pénz, s a klérus fényűzése csakúgy megvolt Svédországban, mint hazánkban, s ott a katholicismusra époly vészthozó, mint nálunk, hol pl. az erdélyi szászok gyors reformátiójat bizonyára jórészben az biztosította, hogy esperességük a tizedjövedelem kedveért az esztergomi érsekség alá vettetett.*) Szerzőnk a svéd katholicismus ismertetése után érdekesen, elsőrendű torrások, s némi részben levéltári anyag alapján, tehát hitelesen is irja le a hitújítás érdekében támadt harc eredetét, aztán magát a nagy vallási forradalmat s annak kimenetelét. Ez egyúttal művének beosztása. Világos rendszer; általában az egész munka szépen, ügyesen van elaprózva fejezetekbe. Három reformátor nevéhez fűződik a svéd reformátio nagy műve. Mindhárman Wittenberg növendékei, s onnan viszik magokkal nemcsak a tanokat, de a lelkesedést is ama tanok igazsága iránt, mi úgy látszik legfőbb emeltyűje lőn a protestántismus terjedésének. Petri Olof (Olaus Petri) és Lőrinc testvérek, és Andreae Lőrinc, Svédország legelső és legnagyobb reformátorai. Az előbbenieket a legkiválóbb egyháztörténészek, Hase, Kurtz, Farkas József stb. valamennyien Petersonnak, az utóbbit Andersonnak írják. Weidling kimutatja, hogy a két Peterson Petrinek, Anderson Andreaenek irta magát, s ennélfogva helyesebb ha mi is igy írjuk nevöket. A három nagy reformátor szövetkezett Wasa Gusztávval, ki 1521-ben trónra jutva, korlátnokává teszi Andreaet, stockholmi prediktorrá Petri Olofot s upsalai theologiai tanárrá Petri Lőrincet. Ezzel a protestántismus Svédországban hatalomra jut, de nincs még biztosítva. A protestánsok és kathokusok közt kemény hitvita indúl meg, s a király tisztáztatni óhajtja a hittételeket. Osszeállittatja a legvitá sabb kérdéseket, és pedig Weidling véleménye szerént, valószínűleg Petri Olof és Andreae által. Katholikus részről Dr. Gallé Péter veszi föl az odadobott kesztyűt. Petri, most már neve alatt, egyedül a bibliára támaszkodva vitázik Galleval, ki viszont decretaliák és zsinatok tekintélyére hivatkozik. A király a szellemi lándzsatörésben Petrit nyilvánitá diadalmasnak ; és a svéd nép, mint története tanúsítja, szintén a reformátor pártjára állott. A katholicismus elvesztette Svédországot! Ez azonban nem ment valami könnyű szerrel, *) Lásd Katona: Hist. Critica Reg. Hung. XVIII.665.