Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-11 / 50. szám

gotlandi kereskedelmi gyarmat. Kereskedelmi telepek, i amint a világtörténelem mutatja, nem kizárólag árúkat szállítanak, hanem egyúttal eszméket is. A Gotenhof révén annyi görög-orosz tévtan szi­várgott be Svédországba, hogy már 1229-ben a köz­ponti hatalom kénytelen intézkedni ez ügyben. IX. Gergely papa a linköpingi püspökhöz, s a gotlandi cis­tercita apáthoz parancsot küld, hogy tekintélyükkel ^s befolyásukkal tartsák vissza a kereskedőket a keresz­tyénség elleneivel, az oroszokkal való érintkezéstől. Ugyanily befolyás nyomaira akadunk hazánkban, az első retormátió idejében. Honter János, a Barcaság reformátora, maga kimondja, hogy kénytelen megtűrni holmi jelentéktelenebb vallásos szokásokat, melyeket a szomszédos görög, bolgár, moldvai és havaselvi óhitű népek honosítottak meg Brassó vidéke lakossága kö­zött.*) Svédországban az egyetemes egyház szentjei kö­zül, Isten anyja részesül kiválóbb tiszteletben. Másutt is mély hódolat tárgya, de másutt a Mária-cultus alig 30—40 évig volt divatban : csak nálunk és Svédország­ban tartott az egész középkoron át. Svédországban egy­házakat s oltárokat szentelnek neki, s ha lakodalom van, Isten anyját illeti az első pohár! A tartományi szentek épúgy mint nálunk, Svéd­országban is előbb lettek imádat tárgyai, mintsem a pápától kanonizáltattak volna. Valamennyi közt legtisz­teltebb Erik király, kinek a svédek térítése körül olyan­formák az érdemei, mint Szent-Istvánnak hazánkban. Ahhoz intézték ezt a kegyes antiphoniát: Ave martyr pretiose, Miles Christi gloriose, Ave, regum glória ! O Erice, rex Svecorum, « Posce nobis peccatorum Veniam et gaudia Alleluja. Annyi közös vonása volt a svéd katholicismus fej­lődésének a magyaréval, hogy kinek elég ismerete s érzéke van azok meglátására, már csak emiatt is elejé­től végig nagy érdekkel fogja lapozni Dr. Weidling művének a katholicismusról szóló, fejezeteit. Midőn küszöbön áll a nagy reformátió, annak elő­haladását szintén jórészt ugyanazon körülmények siette­tik, amelyek nálunk. A papság visszaéléseiről egész fe-*) s Quod cum pro noftra mediocritate accuratius animaduerte­remus, & emporium Coronenfe in ultimis partibus ecclefiae occiden­talis constitutum, afsidue frequentari uideamus á Graecis , Bulgaris, Moldauis & Valachis tranfalpinis, ac alijs orientali ecclefiae fubiectis populis, qui tum multitudine altarium & fimu'achrorum, tum etiam ineptis quibufdam cerimonijs vehementer offenduntur, adeö ut fepe quorundam animos á ueritate feducant : ne fides Christiana profter nostras confuetudines male audiat apud eos, qui fuos qualefcunq. ritus fyncerlores gloriantur, in quibufdam leuioribus cedere coacti fumus propter confcientiam." Beformatio Ecclesiae Coronensis Ac Totius Barcensis Provinciáé. Cvm Praefatione Philippi Melanthon. VVittembergae Anno. M. D. XL1II, A iiij ívszám. (E ritka munka m:gvan gyűjteményemben.) jezetben szól a szerző, melyet nevek kihagyásával úgy­szólván egészen alkalmazni lehetne a magyar papságra. Az upsalai érsek 40 csatlóssal járt, más püspök 30-al, mig a legelőkelőbb lovagnak csak 12-vel volt szabad kilovagolnia. Nálunk Bakócznak hivták azt a kardinálist, kinek tízszer annyi csatlósa volt, mint Magyarország királyának. A bűnbocsátó cédulák árulása, s a pénzügyi nyo­masztó viszonyok, a Rómába terelt rengeteg pénz, s a klérus fényűzése csakúgy megvolt Svédországban, mint hazánkban, s ott a katholicismusra époly vészthozó, mint nálunk, hol pl. az erdélyi szászok gyors reformá­tiójat bizonyára jórészben az biztosította, hogy esperes­ségük a tizedjövedelem kedveért az esztergomi érsek­ség alá vettetett.*) Szerzőnk a svéd katholicismus ismertetése után érdekesen, elsőrendű torrások, s némi részben levéltári anyag alapján, tehát hitelesen is irja le a hitújítás érde­kében támadt harc eredetét, aztán magát a nagy vallási forradalmat s annak kimenetelét. Ez egyúttal művének beosztása. Világos rendszer; általában az egész munka szépen, ügyesen van elaprózva fejezetekbe. Három reformátor nevéhez fűződik a svéd refor­mátio nagy műve. Mindhárman Wittenberg növendékei, s onnan viszik magokkal nemcsak a tanokat, de a lel­kesedést is ama tanok igazsága iránt, mi úgy látszik leg­főbb emeltyűje lőn a protestántismus terjedésének. Petri Olof (Olaus Petri) és Lőrinc testvérek, és Andreae Lőrinc, Svédország legelső és legnagyobb reformátorai. Az előbbenieket a legkiválóbb egyháztörté­nészek, Hase, Kurtz, Farkas József stb. valamennyien Petersonnak, az utóbbit Andersonnak írják. Weidling kimutatja, hogy a két Peterson Petrinek, Anderson Andreaenek irta magát, s ennélfogva helyesebb ha mi is igy írjuk nevöket. A három nagy reformátor szövetkezett Wasa Gusz­távval, ki 1521-ben trónra jutva, korlátnokává teszi An­dreaet, stockholmi prediktorrá Petri Olofot s upsalai theo­logiai tanárrá Petri Lőrincet. Ezzel a protestántismus Svédországban hatalomra jut, de nincs még biztosítva. A protestánsok és katho­kusok közt kemény hitvita indúl meg, s a király tisz­táztatni óhajtja a hittételeket. Osszeállittatja a legvitá sabb kérdéseket, és pedig Weidling véleménye szerént, valószínűleg Petri Olof és Andreae által. Katholikus részről Dr. Gallé Péter veszi föl az odadobott kesztyűt. Petri, most már neve alatt, egyedül a bibliára támasz­kodva vitázik Galleval, ki viszont decretaliák és zsina­tok tekintélyére hivatkozik. A király a szellemi lándzsatörésben Petrit nyilvá­nitá diadalmasnak ; és a svéd nép, mint története tanú­sítja, szintén a reformátor pártjára állott. A katholicis­mus elvesztette Svédországot! Ez azonban nem ment valami könnyű szerrel, *) Lásd Katona: Hist. Critica Reg. Hung. XVIII.665.

Next

/
Oldalképek
Tartalom