Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-11 / 50. szám
scribalni s mikor kijött Zámolyra rectornak, ugyanazt a 36 ezüst húszast, mit szüléi adtak neki, érintetlen állapotban vitte magával új lakhelyére. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a régi öregek oly áhitatszerü ragaszkodással viselkeztek Debrecen iránt; s ha tisztelt egyéniség volt hajdan a civis Romanus, ilyen tisztelet sugározta köriil a debreceni civis mindegyikét, ki őseitől örökölt áldozatkészséggel járult a magyar kálvinista papoknak, tanítóknak, tudósoknak neveltetéséhez Annak a kegyeletes szeretetnek, melylyel a mi régi öregeink viseltettek Debrecen iránt, egy szép példáját hozom elő épen a Vasárnapi Újság debreceni cikkeinek hatása folytán. Az öreg Cserna István juthi pap volt és ha Kabának, Szoboszlónak van geographiai nevezetessége, van Juthnak is. Itt élt u. i. egykoron Vatai Péter, a hírneves poéta-rector, ki a helység földes uraságát, gróf Széchenyi Lajost, midőn falujaba jött, a hol még azelőtt sohasem volt, akképen fogadta, hogy tanítványait a Sió gátján két felől a fűzfa bokrok mögé elrejtvén, mikor a hatlovas hintó a kompon átért, előugrott, elkiáltván magát: ad notam „kiáltásom halld meg Isten4 s a mint a rejtekükből előbujt muzsafiak rázendítették a földes urat üdvözlő hymnust, a megbokrosodott lovak grófot, grófnét a Sió sárfertőjébe döntögettek s nemcsak, hogy az üdvözlővers veszett karba, de a hatalmas főúr a szegény tanítónak kicsapatását is megparancsolta. Es a különben Vasas főesperes nem mert, vagy nem akart a királyné cancellariusa törvénytelen és embertelen ukázának elleneszegülni. Vatai Péter kicsapatott. Es irta instanciajat az espereshez következőképen: Ságvár — én rám nem vár, Ádánd — kenyeret nekem nem adánd, Kiüti — a Vatai Pétert nem illeti, Nyék — nekem igen magos környék, Jutli — nem jut, hanem Nyim — jó lesz, ha lesz enyim ! PZzen folyamodásra Csicsvai Vasas András főesperes, ki ságvári pap volt, ezt indorsálta : Ságvár — kendre nem var, Adánd — kendnek kenyeret nem adánd, Kiliti — mint irta is kend, kendet nem illeti, Nyék — igen magas környék, Nyim — nek is más mondja, hogy enyim és Juth — sem jut, hanem kössön kend a talpára laput és fel is ut — ala is ut. Köszönheti tehát Juth a maga hírnevét Vatai Péternek, mert különben biz ő nagyon igénytelen, kis falucska s neve olyan furcsa, hogy mikor a halasi kunok Csicsvai Vasas András leányáért jöttek s a násznép közül egy nyalka kun legény megszólított egy kapuban kintalló öregembert: bátya, micsoda falu ez ? G) ut, felelt a kérdezett öreg. Jaj bátya 1 mond a nyalka kun legény — sohasem hallottam ilyen bolond nevű falut, — ha nekem adnák, a neveért nem fogadnám el. Tehát: juthi pap volt az öreg Cserna István. Szíves, vendégszerető ember volt az öreg ur, de sajat nevenapját, nagy fajdalmara, csak igen kis körben tarthatta meg. Mert István nap karácson napjára esvén, különösen papok papbarátjaikhoz, kivált ilyen időben tavolabbi vidékről nem igen iatogathatnak el. István levén az öreg ur, felesége nevenapjat Teréziát nagyobb solemnitással ülték meg. Egy ilyen Terézia napra (1854) fia. akkor még ifjabb Cserna István nágocsi pap két kedves komájával, Kis József kazsoki és Sörös István büsüi lelkészekkel megkompárealt. Nagy volt az öröm, az öreg ur fiat, menyét s vásott unokáját maga körében láthatván. Azonban az öreg ur vendégszeretete úgyszólván egy központban culminált, csak egy vendégjének udvarolt, mellé ült, poharát a legjobbik borából töltögette, a legízletesebb falatokat tányérjára rakogalta. Ezen igen kedves vendég Sörös István volt. Minden vendégnek feltűnt azon előzékeny szívesség, melyben az öreg úr Söröst részeltette. Estve felé fia meg is interpellálta érte : kedves atyám 1 ezt az én Sörös Pista komámat eddig maga nem ismerte, ugy látszik, nagyon megnyerte szeretetét. Miért szeretett oly igen belé ? Az öreg ur egész boldogságtól sugárzó arccal mondta : Te 1 fiam 1 hát nem tudod 1 ? . . . debreceni diák volt 1 Vatai Péterről érdekesnek találom még feljegyezni, hogy sok hányatása utan Szilason akadt meg. Néhány jó szivű úr könyörületből, béreseinek gyermei mellé fel fogadta. Versben hívta meg az Urakat exámenre — holott is tanítványi — a physikából feleltek eképen": vagyon pedig 3 ég, az első, mely hozzánk legközelebb vagyon a levegő ég, a második a csillagos ég ; es végre azon felül a 3 ik ég, a melyben az Isten lakik. KÖNYVISMERTETÉS. Scliwedische Geschichte im Zeitalter der Reformation. Von Dr. Julius Weidling. Gotlia, Gustav Schloessmann, 1882. 8-r. 326 lap. A középkori katholicismus nagy birodalmában legészakibb tartomány Svédország, a legkeletibb Magyarország. Helyrajzilag tehát, bármennyire távol esnek egymástól, lényegileg egyező a fekvésök : mindkettő ugyanazon nagy eszmének, a keresztyén vitézkedő anyaszentegyháznak határőre, védbástyája. Azt hiszem, hogy a középkori svéd és magyar egyházak számos rokon vonásának az emiitett topographiai viszonyok képezik magyarázatat. A központosító római hatalom székhelyétől távol áll mindakettő, de annál inkább ki van téve tőszomszéd másvallású népek, különösen görög keletiek befolyásának. Svédország államalkotó országai a XIII. század kezdetén, Gotland, Helsingland és Einnland, egész a Néváig.*) E szerint tőszomszédja az orosz novgorodi hercegségnek, mely ép úgy, mint a hazánkkal határos Bulgária, Szerbia, és Halics, óhitű nép hazája. Novgorodban Gotenhof név alatt állott fönn egy *) Freemnn : Ilistoricnl Geography of Europe. London, 1881. ' I. 486.487.
