Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-04 / 49. szám
hogy ki tudják választani, hogy az esperesi, püspöki s gondnoki székekbe kik a legalkalmasabb emberek ? Őszintén megvallva, én bizony találkoztam már az életben többször oly kormányzókkal, a kik nagyon jó becsületes emberek lehettek, de mindenek inkább voltak, csak nem kormányzók. Az éretlen egyháztanácsok, élve korlátlan választási jogukkal, ily embereket emeltek oda. Ilyeket tapasztalva, nem jobb volna itt is a szabadságot egy kissé korlátolni? Az e. kerületek neveznének ki egy bizottságot, mely megyénként jelölne ki három egyént, s ezek közül engedtetnék meg a választás; az egyetemes konvent pedig nevezne ki egy piispök-kandidáló bizottságot. Mily szépen párosíttatnék így a rend a szabadsággal! No de quod differtur, non aufertur. Ha így haladunk, a jövő zsinaton ezt is megérhetjük. Nem is ez bánt engem; hanem egy más szempontból látom én mindenek felett veszélyesnek azt az ösvényt, melyre a zsinat lelkészválasztási törvényével lépett. Hazánkban a prot. egyházat mindenki úgy ismeri, mint a mely az alkotmányos szabadságnak háromszáz éven keresztül legtántorithatlanabb támasza, a szabad szellemnek táplálója, élesztője volt. A míg a magyar nemzetet a nemesség képezte, addig azon emiitett szellemet védte, terjesztette a protest. nemesség s a prot. művelt osztály; miután pedig az alkotmány sáncai közé bevétetett az egész nép, védője lett az alkotmánynak az egész prot. nép. És most? Mit is tett a zsinat? Elhatározá, hogy mivel népünk éretlen s egyes kivételes esetekben a szabad választás utján nem a jobban képzettek, az érdemesebbek kerülnek a kitűnőbb állomásokra: ezért a szabad választásnak csak a nevét kell meghagyni. Nem félt a t. zsinat, hogy ezen indokolás majd fülébe megy az ország kormányrüdja körül ülő vagy ülendő férfiaknak, és ha ezek ma vagy holnap azt találnák törvényjavaslat alakjában indítványozni, hogy mivel hazánk népe még sok tekintetben éretlen s az országos képviselői választásoknál nem ritkán a képzettebb s érdemesebb hazafiakat mellőzi, hanem az eláradt korteskedés folytán az ország törvényhozói s követve kormányzói székeibe néha kévésé érdemeseket ülteti, ezért lcorlátoztassék, renddel párosittassék a szabadság és jövőben a nép csak azok közül választhasson képviselőket, a kiket a főispán elnöklete alatt kinevezendő bizottság kijelöl, — ugyan mit felelnének erre a zsinat tagjai? Az analógia, azt hiszem, nagyon kevéssé sántikál. Vigyázzunk, mert ha a só megizetlenül, ha református egyházunk is elfordul a szabadságtól, mivel azzal visszaélések is történnek, akkor szomorú jövő vár reánk. Quid tunc cum aridis ? Azért, hogy itt amott éretlen népünk, ne foszszuk meg a szabadságtól, hanem neveljük, érleljük a szabadságra. A szabadság fájának megtépői ritkán maradtak büntetés nélkül: nekünk pedig magyar protestánsoknak éppen szent kegyelettel kell azt ápolnunk. In hoe signo vicimus et vincemus! Farkas József. Miként anyakönyveztessék a vadházasságban élő törvényes férjü nő gyermeke. (Ajánlva Tömösközi úrnak) A szülöttek anyakönyvezése ügyében a múlt év aug. 16-án 22,065. szám alatt kiadott ministeri rendelet megjelenése óta, az anyakönyvezésnél felmerülhető többnyire casuisticus kérdések tisztázása céljából, e becses lap hasábjain már mai napig is több közlemény látott napvilágot, melyek közül egyben S A vadházas, ságban élő törvényes férjü nő gyermekének anyakönyvezése* vettetett fel, hogy vájjon törvényes-é avagy törvénytelen ? Miután e kérdés szerény nézetem szerint nagyon is fontos, mert a büntető-törvénykönyv megjelenése óta, — ennek hibás megoldása nagyon könnyen vihart hozhat a szegény lelkész árva fejére, mint ezt már az élet is mutatja, — a mely itt is a legjobb tanitó mester; ugyanazért közzé teszem én is e tárgyróli szerény nézetemet, — melyet nem annyira hosázas egyházi szolgálat útján szerzett tapasztalatok alapján nyertem, — mivel egyházi működésem alig pár év ; hanem inkább más kárán tanulva, egy kis történetből. Azt hiszem, hogy a fent emiitett ministeri rendelet szerkesztésénél nem lebegett más cél a nm. vall. és közoktatási minister ur előtt, mint az, hogy megtisztítsa végre valahára az annyira fontos okiratot: az anyakönyvet, a hibás adatoktól. S midőn a keresztelő s egyszersmind a cselekményt anyakönyvező lelkészt a szülék esketési bizonyítványaiknak bekövetelésére utasítja, nem határozott utasítást ad-é arra, hogy a megkeresztelt gyermek törvényes vagy törvénytelen volta csupán csak a házassági bizonyítvány alapján jegyeztessék be : még pedig mihelyt házassági bizonyítvány van s ezen házasság még történy szerint fenn áll, — bár mennyi lenne is ; a
