Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

gyermek mindig törvényes; ha pedig házassági bizonyítvány nincs, mivel még törvényes házasság nem köttetett : a gyermek törvénytelen. Ily szempontból fogván fel az emiitett ministeri rendeletet, azt hiszem, hogy az ,A vadházasságban élő törvényes férjű nő gyermekének anyakönyvezésénél® igen nagy és hasznos szolgálatot tesz, mert kezemben egy hiteles anyakönyvi kivonattal, nem a világ közvéleménye után indulok el, — mely igen könnyen csalódhatik, — hanem okirat alapján és eszerint végzem be jegyzésemet, — a midőn tettemért sohasem vonhatnak felelősségre, mig másként járva el könnyen verembe eshetem. Igy én, bármikor hozzanak hozzám keresztelés végett gyermeket, ha mindjárt törvényes férjétől külön élő nőnek világ szerint más férfitól származott gyermeke volna is, — megkeresztelem, s ezután kezembe véve a bekövetelt esketési bizonyítványt: apául, az illető rovatba, a bizonyítványban szereplő férfiút, — mint a nő törvényes férjét vezetem be, a gyermeket törvényesnek, s egyszersmind a jegyzet rovatba megjelölöm (de nem csak ilyennél, hanem mindeniknél,) hogy itt, ekkor kötött házasság alapján, s ezt is azért, hogy később is tudjak mire hivatkozni: mért irtam törvényesnek a gyermeket. S ha talan eljárásom ellen a közvélemény, illetve a törvényes férj szót emelne, s azt, — mint Tömösközi úr is — jogtalan és igazságtalan cselekménynek nyilvánítaná, akkor a jogaiban talan megsértett férjt a törvényes útra utasítom ; kimondván neki, hogy a nő ellen megindított való per befejezése után, — mint nejétől törvényesen elválasztott férj, hatóság utján a nevére írt törvényes gyermeket törvénytelennek nyilváníttathatja s az anyakönyvet kijavíttathatja. Igy ő maga törvényes uton keresheti jogát, engem pedig véd a törvényes házassági bizonyítvány. De azt mondhatná valaki : hiszen ez ugyanazon eljárás, mint amit Marjai úr tesz. Igaz, — csakhogy mégis van eljárásunk közt némi különbség. Mert lássuk, mit mond Marjai úr: ,A férjétől külön élő asszonynak mas férfitől származott gyermekét az anyakönyvbe a törvényes apa neve alatt vezetem be s egyedül a jegyzet rovatban tüntetem ki, hogy e gyermek törvénytelen származású* . . . Kérdem, correct eljarás-e ez? ... Egy ugyanazon gyermeket, ugyanazon helyen törvényesnek, de egyszersmind törvénytelennek is nyilvánítani lehetséges-é ? Voltaképen az egyik tettével a másiknak sirjat assa meg. Mert midőn azt mondja, hogy a gyermek törvényes is meg törvénytelen is; ezzel mintha semmit sem irt volna be az illető rovatba, mivel a gyermek sem nem törvényes, sem nem törvénytelen. Nem törvénytelen, mivel apjaul ott szerepel a nő törvényes férje, de nem is törvényes, mert viszont ott van a jegyzet rovatban a törvénytelen kifejezés ; mar pedig a jegyzet rovat is csak oly rovata az anyakönyvnek, mint a többi; s igy voltaképen hamis anyakönyvi bejegyzést végez. Ne hímezzünk, ne hámozzunk tehát, hanem jegyezzük be a férjétől külön élő asszonynak más férjétől született gyermekét is az anyakönyvbe törvényesnek a házassági bizonyítvány alapján, úgy, mintha férjével együtt élne — meg lehetünk győződve, hogy a sértett férj, ha csakugyan sértve van, — keresni fogja jogát, s eszközölni minél előbb az elválást, — vagy a növeli kibékülést; s az erkölcsiség emelésére mind kettő jótékony leend. — Mi pedig nem fogunk mindig remegni; mint mikor törvénytelennek jegyeztük be a gyermeket, hogy vájjon nem fogja-é épen az általunk jogaiban oly nagyon őrzött és védett törvényes férj fejünkre olvastatni az 1879. évi XE. t. c. 60. §-át, — mely szerint: »Egy hónapig terjedő elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő azon anyakönyvvezető : »Aki az állam törvényei szerint érvényes házasságból született gyermeket, — noha e körülményt tudta, — az anyakönyvbe, — mint az állam törvényei szerint törvényest be nem vezeti*. És hogy ez megtörténhetnék, erre nézve a 70 előtti évekből, — megyénkben történt egyik lelkész esetét mondom el, melyet egyik kedves főnökömtől hallottam. Megyénk X. . . . falujában a 60-as években egy fiatal pár kelt egybe. Egy ideig csendes béke lakozott a családi tűzhely körül, melyet azonban csakhamar zivatar váltott fel, s a zivatar eredménye a háziboldogság teljes feldulása vala. A férj, ki egybekelés alkalmával házhoz állott, — a vihar után szülőföldére a nyolcadikhatárban lévő faluba tért vissza, magára hagyva törvényes nejét. A nő csakhamar megvigasztaltatta magát egy helyben lakó erőteljes férfival, kivel vadházasságot kezdett. Ezen vadházasságnak gyümölcse egy életerős, virgonc gyermek lett. A gyermeket keresztelés végett paphoz viszik, a ki megkeresztelve, — a világ közvéleménye után s a maga meggyőződéséből is, — (mivel a törvényes férjről három év óta hirt sem hallottak), a gondozására bízott anyakönyvbe, törvénytelennek jegyzé be. S ezzel, mint a ki legjobban cselekedett, nyugodt lelkiismerettel folytatta minden napi munkáját. De imé mi történik 1 Néhány év múlva, — a pár év előtt nemes haraggal egymást elhagyó férj és nő, — megbánva elhirtelenkedett tettöket, — kibékülnek, és, mintha mi sem történt volna, — csendes békében töltik napjaikat. Csak egy vala, mi a nőt aggasztá, s ez: a törvénytelennek anyakönyvezett gyermek sorsa. S egyszer megcirógatva férjét, töredelmes bűnbánattal feltárja előtte lelke nyugtalanságát, és mézes-mázos szavaival rá veszi férjét, hogy fogadja sajat gyermekének az árvát s nyilváníttassa törvényesnek. Ime a férj ámul s bámul, nem, mintha az esetet nem tudná, hanem azon, hogy az ő törvényes nejének miként lehetne törvénytelen gyermeke. S azonnal fut a paphoz, hogy kérdőre vonja. A pap nem is sejtve a feje felett tornyosuló vihart, — jó lélekkel s szelid nyugalommal előadja indokait, hogy miért irta a gyermeket tör-