Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-27 / 48. szám

nek véli. A nagyon segélyre szorult egyházak- s iskoláknak ezután is adhatna engedélyt a konvent. De ha így rendszerezzük s engedélytől tesszük függővé a gyüjthetést: a kevesebb engedélyt kapóknak több segély juthat osztályrészül. Most elforgácsoltatik az erő; mert mindenki, a ki kér engedélyt, azt megkapja. B. Vay elnök azt kérdi, hogy ha itt csak az általanos elveket fogadják el, a részleges kidolgozás végett attehetnők a konventhez. Nagy Péter ily értelemben feltett kérdésére a zsinat a dékánság intézményét elfogadta. Körmendy Sándor jelenti, hogy a közpénztárra alairás végett kitett ívre következő adományok folytak be eddig : készpénzben aláíratott 2660 frt, kötvényekben 6840 frt, évi adomány 175 frt, a mi 3500 frt. tőkének felel meg. Az eddigi gyűjtés ez íven 13000 frt, — s a már bejelentett összegekkel az egész 27000 frt. B. Vay elnök : a gazda számadásának meg vizsgálására, s költségeinek s fizetésének megállapítására Révész Balint elnöklete alatt Fráter Imre, Lengyel István, Veszprémy Gáspár, Balogh Ferenc küldetnek ki. Olvastatott ezután a kérvényi bizottság jelentése az átvizsgált kérvényekről. Érdemlegesen a zsinat egyben sem határozott, hanem a legtöbbet vagy elvetette vagy a konventhez utasította. A kLérő levél aláírásával b. Vay Miklós és Nagy Péter elnökök, Tóth Sámuel és Véghely Dezső jegyzők bízattak meg. Jegyző jelenti, hogy a szentesítés alá felterjesztendő törvénykönyv általános címe ez lesz : »A magyarországi reformált egyház alkotmányos szervezete', ennek I-ső Része: Az egyház. Áz első részben levő 5 szakasz a következő. I Az alkotmányról. 2. Az egyházi tisztviselők. 3 A lelkészválasztási szabályok. 4. Országos közalap. 5. Egyházi adótörvények. II. Rész. A köznevelés és oktatás ügy. III. Rész. Egyházibirósági és törvénykezési rendtartás. Megállapították a zsinat pecsétjét ís. Közepén égő fáklya alá vésve Máté V. 15. Körirata : A magyarországi ref. egyh. zsinati pecsétje 1881. Zárűlés Novemb. 24-én d. e. 10 órakor Elnökök b. Vay Miklós és Nagy Péter. Jegyzőkönyv felolvastatván : hitelesíttetett. Bencsik István szerencsésnek érzi magát, hogy most már harmadszor jelenthet be adományozást: ugyanis a nagybányai egyházmegyének szeretve tisztelt segéd gondnoka Mélt. Ujfalussy Miklós úr 1500 frtot adott az országos közalapra. Kiss Áron szintén örömmel jelenti, hogy a szatmári egyházmegye segédgondnoka Nagys. Vályi János ur, az országos közalapra 1000 frtot adományozott. Olvastatott másod izben a lelkészválasztási szabályzat. Végleg megállapittatott. Br. Vay Miklós a mai jegyzőkönyv hitelesítését az elnökségre kivánja bizatni. Erre Szentpétery Sámuel szóllalt fel mondván, hogy két dolgot emlit, melyekről nem kivánja ugyan, hogy jegyzőkönyvbe jöjjenek, de lelke sugallatából el kell mondania. Egyik az, hogy főgondnokaínk s különösen pedig a korona megbízott embere s egyházunk nagy befolyású fia Tisza Kálmán, a törvények szentesítés alá terjesztése alkalmával kérjék meg O Felségét, hogy szegény egyházunk némi segélésére a házi pénztár javára engedje át egy évi államsorsjaték jövedelmét, Ő Felségének, midőn látni és olvasni fogja, hogy Magyarország hű polgárainak, a két millió magyar ref. egyháznak, a zsinat egybegyiilése pillanatában egy talpalatnyi földje, egy fillére sincs, kétségkívül megdobban szíve, s gondolni fog arra, vájjon nem volna-e neki is lehető hozzájárulni ehhez az itt kezdeményezett közalaphoz. A másik az, hogy habár e zsinatot a szent lélek szelleme lengé át s az egyetértés és közjóra törekvés egy percig sem hagyott el bennünket, de a szóharc hevében ejthettünk oly kifejezéseket, melyek egy vagy másónkat sérthettek : de azt hiszi, hogy az adott és vett sebek feledve lesznek s úgy oszlunk széjjel, mint egymást szerető testvérek, s a szükség perceiben egymáshoz fordulva, segitő karra s rokonérző szívre találunk. Az Isten áldását kéri mind a végzett munkára mind azon munkásokra, a kik azt teljesítették. E beszéd után olvasta b. Vay Miklós elnök a zsinatot bezáró következő beszédét. Főtiszt, s mélt. zsinat! Mielőtt tisztemnél fogva az alkotmányozó zsinatunk ezen szakát berekeszteném, engedje meg a mélyen tisztelt zsinat, hogy egy visszatekintő pillantást vethessek immár véget ért tanácskozásainkra, és kifejezést adjak azon gondolatoknak, érzelemnek, melyek bennem a legközelebb lefolyt napok hatása alatt támadtak. Fogadják a m. t. zsinatnak tagjai egyenként és összesen mindenek előtt hálás elismerésem kifejezését azért, hogy azon ügyek elintézésében, melyeket elnöki megnyitó beszédemben jeleztem, s melyek országos egybegyűlésünktiek tulajdonképeni tárgyát képezték, reformált egyházunk javára oly buzgó kitartással és egyetértő igyekezettel közreműködni kegyesek valának, s nekem az élet alkonyán bár, megengedék érezni, ama legfenségesebb és legtisztább örömöt, hogy mindaz, a mi hitfeleim érdekében, oly régóta óhajtásban, vágyban és reményben ringatta lelkemet, most az a valóság, a tény, az igazság erejével áll előttem! Es igy a ref. egyház számára az élet jogát, melyet már régen kivívott, éber gonddal őrzött és ekképen megérdemlett, az eddiginél még nagyobb mértékben biztosítva láthatom. (Elénk éljenzés.) Megengedem m. t. zsinat, hogy lehetnek olyanok, kik az újítások terén lázas sietséggel szoktak előre törni, nem lesznek megelégedve törvényhozói működésünkkel. Ez lehető'; de én mindamellett is azt hiszem, hogy mi nyugodt önérzettel távozhatunk küldőink körébe, mert meggyőződésem szerint megtettük mindazt, a mit felekezeti és nemzeti érdekeink szerint, a viszonyokhoz képest megtehettünk. En azt vallom méltós. és főtiszt, zsinati, hogy mi ezúttal is egy nagy lépést tettünk előre és reformalt egyházunk elveihez hiven, a kor egészséges szellemét megértve, ez alkalommal is, mint fennállásunk óta folytonosan reformáltunk (Elénk helyeslés.) Igaz, hogy az egyházalkotmány körében, nagy részint csak folyvást fejlődő egyházi életünk és a törvény erejével biró szokás által megszentelt gyakorlatot szerkesztettük egybe, — de már ennyiben is áldásos és uj munkát végeztünk. És méltán, mert az egyházi közigazgatás és törvényhozás formáinak megállapítása által rég óhajtott rendet, öszhangzást és egyöntetű eljárást hozván egyháztársadalmi életünkbe, oly erős és hatalmas szervezetet léptettünk életbe, mely a részeket, egyes hatóságokat, az egészre kiható tevékenységre kényszeríti. E nagy és erős szervezetbe beillesztettük az egyetemes conventet. Ez, uj hatósági körében arra lesz hivatva, hogy egyházi és iskolai, szellemi és anyagi ügyeinket, az egyéni