Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

nyerte el ; Gebhardt Imre kishartai, és Schmidt János vadkerti ev. tanitók 25 frtnyi jutalomban, Margócsy Gyula aszódi ev. tanitó erkölcsi elismerésben részesült. — Régeni Ferenc, a kolozsvári ref. főtanoda volt ellenőre, a magyarbikali egyházközség újonnan választott lelkésze, e hó 13-an tartotta beköszöntő beszédét. ::

Csurgón megjelenő „Népiskolai Szemle1

írja, hogy Somssich Pál, közéletünk derék veteránja, a csurgói ref. egyháznak orgona készítésére IOO frtot adományozott. * Ggászhir. Lozsádi Zudor Károly, a székelyföldvári ref. egyház buzgó gondnoka, a szabadságharc egyikvitéz katonája, 74 éves korában a jobblétre szenderült. Béke poraira 1 NECROLOG. A gégényi ref. egyháznak csaknem félszázadon át lelkésze, idősbb Horváth István, folyó évi október hó 23-án 74 éves korában jobb létre szenderült. 25-én temettetett el nagy részvét között. Dacára az egész napon keresztül sűrűn omlott zápornak, a szomszéd lelkésztarsak szép számmal jelentek meg leróni a kegyelet adóját az agg lelkésztárs koporsójánál. Buzik Zsigmond egyházmegyei tanácsbíró s döghei lelkész és Vitéz Mihály kemecsei lelkész mondtak felette alkalomszerű gyászbeszédet. Az előbbeni, Csel. VII. 55. 56. versei alapján, a protestáns pap képét rajzolta, kinek mint az emberiség és társadalom igazi martyrjának jellemvonásai a hit, az önmegtagadás, a magabavonultság, az elvekért s az emberiségért való szeretetteljes önfeláldozás. Mindezeket az elhunyt életére alkalmazva, szakavatottsággal domborította ki e fővonásokból a prot. pap, s így az elhunytnak is jellemrajzát. Az utóbbi szónok a prot. pap tiszteletességéről szólván, szép alkotású orátiójában kifejté, hogy a prot. pap 1. az evangyéliom magasztosságának tiszta terjesztése által, 2. azon hatás altal, mit a hit ereje utján gyakorol, szerzi meg magának és biztosítja a tiszteletességet még az ellentábor vezérférfiai előtt is. Mégis a prot. pap osztályrésze a feledékenység. Kies, következetes logikaval dönti el: jogosan-e, vagy jogtalanúl ? A szomszéd egyházaknak a temetésen megjelent tanitói szabatos összhangzatos énekökkel emelték a gyászszertartást. Az elhunyt Szabolcsmegye Kemecse községében született 1807-dik évben egyszerű nemesi családból. Iskolai pályáját a sárospataki anyaiskolában futotta meg. Tanulmanyai végzésével Pazonyban két évig adminisztrátor, Gégényben pedig 36 éven át mint rendes lelkész működött. Neje, gyermeke korán sírba szálltak. Ezek elhunyta mély sebet ütött lelkén. Boldogsága sírba temetésével, magábavonúlt életet élt; de zárkózottságában azért nem gyűlölte meg a világot és emberiséget, sőt a magábavonúltság csendes órái egy valódi bölcs elmélkedéseinek eredményeit érlelték meg Felelős szerkesztő és kiadó-tutajdonos : ZDr. ÜE3o.lla,g"i nála: ,élni az elveknek, használni a családnak, javára lenni a társadalomnak.* S úgy lőni Elveit soha sem tagadta meg ; papi jelleméhez mindig hű maradt ; fénylett a külső és belső tisztaságban; elhunyt neje és gyermeke helyett boldogította fogadott gyermekeit s neveltette azoknak gyermekeit; egyházának terheiben osztozkodott s annak fölvirágzása érdekében mindent megtett stb. stb. Ily nemesen megfutott élet elhunyta fölött méltán ejthetünk könnyeket. Legyen könnyű a hant porai felett! N. F. ADAKOZÁSOK. A Tarczy-alapra : Körmendy Sándor esperes gyűjteménye 30 frt, melyhez járultak : Körmendy Sándor 25 frt, Halka Sámuel leik. 2 frt, Szomjas István tan. 1 frt, Varga Lajos leik. 1 frt, Kis Endre leik. 1 frt. Főösszeg 1838 frt 60 kr. Nyilt tér.*) Utolsó szó N. M. merengéseire. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 43-ik száma „Nyilt tér4

rovatában, „Az igazság kiragad a halálból" cim alatt közlöttekre, röviden, és csak annyit válaszolok, hogy, N. M. lelkésztársamnak sem oka, sem joga nem lehet arca, hogy engemet és tractusomat, az általa felállított súlyos váddal terheljen. Hogy iránta jóakarattal viseltettem, azt ő rnaga is beismeri, habár most, hala fejében kárhoztatásának nyilait szórja ellenem. Hogy a tractus ítélete ezelőtt 15 — 20 évvel, a mely időről datálódik a tractus elleni panasza (mert az én esperességem idejében csakis a régi újíttatik fel részben, s azok az ő javára intéztettek el), részére kedvező nem volt: az minden alap nélkül nem történhetett. Igy a kárhoztatási ok, személyemet illetőleg, és a kárhoztatási jog a tractusra vonatkozólag, önként elesik. A sokféle frázisokra, sokat lehetne reflektálni, de nem érdemli meg. Sokkal jobban tisztelem az olvasó közönséget, hogysem ez ügyben a polemizálást tovább folytatni kívánnám. Ennélfogva ez ügyet, melyért kár volt annyi port felverni, részemről teljesen befejezettnek tekintem, s azon esetre, ha N. M. lelkésztársam ezt még tovább is folytatni akarná: nem mondhatnék egyebet, mint azt, hogy amit ő tesz, az nem merengés, hanem valóságos kötekedés. Dohtor János, esperes. *) Ezen rovat alalt közlöttekért a szerkesztő felelősséget nem vállal magára. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.