Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

minden perce, mint számítva volt, az egyház vagyonából 3 forintot emészt fel, nem lenne kívánatos. De ha megkészítené is a konvent a javaslatot, akkor épen ott állanánk, a hol most; mert a választási törvény jóságát tisztán elméletből nem lehet megítélni, az alkalmazás mutatván ki annak használható, vagy hasznalhatlan voltát, előnyeit és hátrányait. Azonkívül kétségtelen, hogy ha a zsinat most választási törvényt alkot, azon az egyházkerületek jobban meg fognak nyugodni, mint az egyes egyházkerületektől hozott törvényen. Különben is a nép e tekintetben nem féltékeny. Dunáninnen eddig feltétlen szabad választás uralkodott : tavaly ezen választást a kandidátió behozatala altal az egyházkerület erősen megszorította és még sem szült ez a kerületben elégedetlenséget. Remélhetőleg 'gy fog e

z

lenni a Tiszáninnen is. Mivel a lelkészválasztasi törvénynek most kell megalkottatni ; mivel annak kellő tekintélye csak akkor lesz, ha a zsinat alkotja meg: bár lényeges pontokban eltér is nézete a beterjesztett javaslatban foglalt véleményektől: a bizottsági javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja. László József és Gaál Imre szintén elfogadják. Beöthy zárbeszéde után az elnök azon kérdést, teszi fel: elfogadja-e a zsinat a lelkészválasztásra vonatkozó bizottsági munkálatot, igen vagy nem ? A beterjesztett bizottsági javaslat 58 szavazattal 30 ellenében elfogadtatott. P2zzel az ülés 3

/-42

-k°r

véget ért. A holnapi ülésben a domesztika kérdése kerül napirendre. Nov. 18. A zsinat mai ülése korszakalkotó magyar ref. egyházunk történelmében. Egyedüli tárgya a ref. egyházi közalapról (domestica) beterjesztett javaslat tárgyalása volt, mely javaslat Lónyay Menyhért módosítványa szerént elfogadtatott. A zsinatnak a protestáns egyházi életben örökké emlékezetes ezen ténye, nem csekély mérvben kölcsönzött ünnepélyes jelleget az ülésnek Vay báró a fáradhatatlan elnök megindultan emelt szót. A lelkészi karból többen, a lelkesültségtől meghatottan mondottak köszönetet a javaslat beterjesztőinek. De a zsinat ihletteljes hangulata sokszorosan fokozódott, midőn közvetlenül a domesztika törvénynyé alkotása után Ragályi Gyula, Ballagi Mór és László József ezer-ezer forintot adományoztak a közalap javára, Makay Dániel pedig száz forintot. Ezen ünnepélyes percben állott fel Dobos János s megindító hangon elmondott beszédével könyekre fakasztotta a zsinat tagjait. A kedélyek ily általános meghatottsága közepette Kiss Áron indítványára a mai ülés déli 12-kor befejeztetett KÖNYVISMERTETÉS. Autonomia. E lap 43-ik számának „Irodalom* rovatában be van mutatva „Autonomia* című munkálatom. A bírálat azt mondja róla, hogy „szép, de igen nehéz kérdések és feladatok* vannak benne fejtegetve, „nem egészen sikerült* eredménynyel. A biráló lát benne „életrevaló helyes eszméket* (de ezeket nem mutatja be), talál benne „furcsa állításokat* (és ezeket idézi is). A rövid bemutatás utján nyomban következik „N. N. esperes körlevele*, melyben Autonomiám „szokottnál melegebben' ajánltatik, bár látatlanban feltételeztetik róla, hogy „lehet hézagos, felületes, kicsinyes, egyoldalú igen haszontalan munka ® Miután N. N. esperes Autonómiámat még nem látta, a biráló meg azt vallja, hogy „nem tudta megérteni*, s voltaképen nem is ismerteti: szabad legyen munkalatom alapeszméjét röviden vázolnom. Autonomiám alapeszméje egy oly fogalomseerű nevelés körül forgolódik, melyet a magyar ref. egyház komolyan valósíthat ha akar, mert hitelveivel, egyházszervezetével nem hogy nem ellenkezik (mint a róm. k. egyházéval), de sőt ezeknek mintegy logikai következménye, egyházunk vallott hivatásának mintegy követelménye. Ugyanis munkálatom azon ép úgy vallás-erkölcsi, mint lélektani, mint emberélettani igazságból indul ki, hogy az ember boldogtalanságának (egyházi nyelven „kárhozatának') gyökere azon vágyakban, indulatokban és szenvedélyekben van, melyek rombolólag hatnak az emberi életre; boldogsága (egyházi nyelven „idvessége®) pedig attól függ, hogy tudjon úgy élni, amint az isten rendelte, ártatlanságban (se magának, se másnak ne ártson.) Hogy tehát ne vonja el az ember magát ez isten által megengedett életörömöktől (mint a hogy a zárdák, szerzetek, papnőtlenségi fogadalmak, böjtök, vezeklések elvonják), de vissza se éljen az élet javaival (mint az iszákosok, dobzódók, kéjelgők) stb. Hogy ezek szerint az egyház, ha hiveit boldogítani, idveziteni akarja : ezt azon művek által eszközölheti leggyakorlatibb sikerrel, ha az egyháztagokat az ártalmas, kárhozatos vágyak, indulatok, szenvedélyek rabságából absolválja ; erkölcsi szabadságra (egyházi nyelven „jobb világba®, „isten országába®) vezérli. Hogy tehát az egyház leggyakorlatibb hivatásának azt köteles ismerni, hogy az egyháztagokat az egyházi nevelés által ezen elvek öntudatára értelje, öntudatos gyakorlatára (egyéni önhatóság, egyéni autonomia) nevelje, szoktassa ; a gyermeksereget ártalmas, kárhozatos példák látásától, hallásától fogalomszerű felügyelet és fegyelem által megőrizze, s így lehetővé tegye, hogy az uj nemzedék mindig erkölcsileg is megujuljon. Hogy ez a fogalomszerű nevelő, felügyelő, nem lehet a tanitó, hanem a lelkipásztor. Ha pedig a ta-