Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

senki sem nyilatkozhatott, hanem csupán azok egyes tagjai mondták el nézeteiket. Révész Bálint az ügy eddigi lefolyásából azon következtetést vonja, hogy a zsinatnak részletes tárgyalas ala kell vennie a lelkészválasztási szabályokat. E szabalyok a zsinat elé terjesztettek, azután egy bizottsághoz utasíttattak, s most általános tárgyalás alá vétettek. Azt hiszi, hogy csalódnak azok, kik azt hiszik, hogy ha e kérdés a konventre bizatik, akkor közmegnyugvásra fog elintéztetni: minél később veszik ezen ügyet targyalas ala, annál nagyobb keserűséget fog előidézni. A kérdés nézete szerint teljesen meg van érve s a visszaélések oly nagy mérvben ismétlődnek, hogy e szabalyzat megalkotasara sürgős szükség van. Beöthy indítványát mellőztetni kéri. Lengyel Imre : Szomorú tapasztalás, hogy a szélesen kiterjesztett szabadsag az egyházi élet terén kipótolhatlan káros gyümölcsöket termett. A választás korlátlanságának megszorítását egyházunk történelmi fejlődése és zsinat-presbyteri rendszerünk egyenes követelményének tekinti. A bizottsági javaslatot részletes targyalás alapjául elfogadja. Balogh Ferenc : Első észrevétele a konventre utasitas ellen, hogy ősi zsinatainknak nem késziték konventek elő a javaslatokat, még is hoztak oly törvényeket, melyek mint a Gelei-kanonok, századokkal dacoltak, s midőn legújabban eltértünk azoktól, beállt a zavar, s most lényegben vissza kell azokhoz térnünk. Másik észrevétele, hogy a korlatlan szabadválasztás, akkor lenne célhoz vezető, ha a lelkész-jelöltek egyenlő széptehetségüek volnának. Mar is érzik a hittanhallgatók, hogy legyen bármily szép készültségük, az érdem a korlátlan szabad választas örvényében elmerül. Óhajtja a valasztas korlátozását, mert a keresztyén egyháztörténet 19 évszázados adatai szerint soha sem történt az, hogy rendes viszonyok közt a magára hagyatott nép, felsőbb beavatkozás nélkül, választotta volna lelkészét.Nálunk oly kísérlet terére mentek a feltétlen, korlátlan választás altal, melyben a választási jog egyedüli foi rása a pénz, adóbefizetés, a keresztyén jelleg pedig figyelembe sem vétetik. E kérdés elhalasztásában veszély is rejlik, mert az egyháziatlanságnak adatik táperő. A lelkész, a helyett, hogy a szent evangyélium szolgája lenne, a sokszor félrevezetett pártérdekek lealázott szolgájává lesz. A korlátl an szabadság aláashatja épen nagy egyházaink érdekét, melyek közül, ha egy tekintélyes egyház lehanyatlik, felér néha 10—20 kisebb egyházzal. A nép szabad választását elvenni épen nem akarjuk, ezt tenni nem is lehet; hanem akarjuk szabalyozni azt a kijelölés rendszere altal, mely a higgadtságnak, értelmiségnek, az egyházi érdekeknek is elengedő tért nyit. Alkotmányos téren állunk ; minden törvény: kísérlet, mely javítható. Az eddigi mód nem bizonyult jónak ; hozzuk meg a jobbnak vélt uj törvényt; 10 év alatt a kerületek tapasztalást teendenek hiányairól, a következő zsinat a mostan hozandó törvényt tökélesitheti. Igy baj nincs, menjünk tehát bátran a tárgyalásba. A hol élethalál kérdés forog fenn, pedig igy all a dolog most épen nagy egyházainkra nézve : ott a haladás és mentés müve nem a halasztásban, hanem a törvényes megoldásban, döntésben rejlik. A javaslatot tárgyalás alapjául elfogadja. Dobos János : Beöthy Zsigmond indítványát el nem fogadhatvan, engedje meg a mélyen tinztelt zsinat, hogy igazolásomra egy folyamodványt olvashassak fel, épen innen a zsinatból indulót. A folyamodvány igy lenne : Méltóságos konvent ! Jegyző (közbeszól :) Talán zsinat . . . Dobos János : . . . nem, konvent. (Nagy derültség.) Méltóságos konvent! Mi Debrecenben egybegyűltünk, tanácskozunk, zsinatolunk egyházunk életkérdései fölött, de megvalljuk, eligazodni nem tudunk, talan azért hogy a nagymélt. konvent minket, a zsinatot, kellőleg meg nem eszelt. Ezért mi, mint legfelsőbb egyházi törvényhozó testület, ezt a fontos kérdést felebbezzük lefelé, a nagyméltóságú konventhez. (Derültség.) Valósággal igy lesz, ft. zsinat, ha a konventre bizzuk a mi eszünket. (Derültség.) Ezért nem fogadhatja el Beöthy indítványát. Legnagyobb kalamitásnak tartana ezen ügy elhalasztását. Kulin Imre e fontos ügyet nem kivánja hosszú időre elnapoltatni ; a bizottság által javasolt munkálatot elfogadja Kántor Sámuel azt kivánja, hogy szavazással döntessék el a kérdés. Pápay Imre tárgyaltatni kivánja a javaslatot. Csider Károly Beöthy indítványát elfogadja, Benkő ellenzi. Antal Gábor: Az alkotmánytervezet 18. §-ában már meg van állapítva, hogy a rendes lelkész ki altal választassák, s ezzel mintegy utasítva van a zsinat a valasztás módjának megállapítására. Nem is oly tájékozatlan e tárgyra nézve egyházunk közönsége, mint némelyek állítják, mert nincs oly intézmény, mely az ujabb időben egyházi lapjainkban annyira megvitattatott volna, mint a papválasztás kérdése. Sőt egyes egyházkerületekben, pl. a dunántúliban, midőn a legközelebbi időben több egyházmegye kérvényt nyújtott be a lelkészválasztási szabályok megváltoztatása iránt: folyamodók azzal nyugtattattak meg, hogy e tárgyban a legközelebb összeülendő zsinat fog végleges törvényt alkotni. A kérdés tehát a végleges eldöntésre meg van érve. Beöthy indítványának elfogadása által az ügy bizonytalan időre elhalasztatnék. Ugyanis, ha összejön is még egyszer a zsinat a most hozott törvények szankciójanak tudomásul vétele végett, akkor még nem tárgyalhatja a konventnek papválasztási javaslatát, azon egyszerű okból, mivel a konvent a szankció és annak kihirdetése előtt nem jöhet össze, ezáltal lévén ő csak törvényesen megalapítva. És igy a konvent által készitett javaslat csak egy harmadik zsinati ülésen volna tárgyalható, ami pedig ezen egy tárgyért, midőn a zsinatnak