Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

Nov. 14. Elnökök b. Vay és Nagy Péter. A jegyzőkönyv felolvastatván hitelesíttetett. Következett a közoktatási törvényjavaslat negyedik, a , Főiskolákról* szólló fejezetének tárgyalása. A 159. §. a főiskolák meghatározását igy adja : SA főiskolák a gondolkodás fejlesztésére s a tudományok művelésére szolgáló és egyszersmind bizonyos életpá­lyára tudományosan előkészítő intézetek." E meghatározásba Szentpétery Sámuel betoldatni kivánja, hogy az életpályákra ref. egyházunk érdekében előkészítő intézetek. Tegnap a madarakról vétetett— úgymond — példa; hadd vegyen ő a méhekről. A méhek munkásokból, királyi eledellel táplálván őket, királynőket tudnak nevelni. A mi növendékeink iskolá­inkból kiléptükkor maradnak azok, a mik beléptükkor voltak. Azért ajánlja, hogy prot. érdekeink nagyobb szemmeltartása végett módosítása elfogadtassák. Beöthy, Ballagi, és Nagy Péter oly értelmű nyilatkozataira, hogy midőn a protestáns egyház főis­kolákat állit, azt azért teszi, hogy azok az ő érdekében működjenek, s midőn ezek a tanügyet szolgálják : egyút­tal az egyházat is szolgáljak : a Szentpétery módosítása elvettetett, s a szöveg megmaradt. A 164. §. t. bizottság ekként fogalmazta. A főiskola személyzetét képezik a) a rendes, b) rendkívüli tanárok. A 173. §.-ban, mivel a főiskola theologiai, bölcsé­szeti, jogi szakokkal, s esetleg tanárképezdével is bir: a bölcsészeti tanfolyam az eredeti szerkezetben 3 évre volt téve, ez Antal Gábor előadó szerént 4 évre teendő, mert a theologia, tanítóképző, sőt az államnál a bölcsé­szet is négy évre van téve. Szász Béla főleg azért kivánja a négy évet, mert az allamnál a philosophiai doctoratus cursusa szintén négy év levén, ha mi három év alatt doctorisálunk, az allam nem fogja a mi doctorainkat az Övével egyenran­gúaknak tekinteni. Különben is a philosophiai studium annyira felszaporodott, hogy 3 év alá nem szorítható: ennélfogva a tárgyilagos szükség is követeli a 4 évet. Feltétetvén a kérdés, a négy év elfogadtatott. A 177. §.-nál, mely azt mondja ki, hogy a tanár előadásában meggyőződését szabadon követheti: Szent­pétery Sámuel a theologiai szakban a tanszabadság el­vének némi megszorítását szerette volna kimondatni. Érzi, úgymond, felszólalásának rá nehezedő súlyát, de kénytelen ugy a maga mint sokak nevében kijelenteni, hogy a §.-t, ugy a hogy van, nem fogadhatja el. Hogy a philosophia tanarainak teljes szabadság adatik: az rendén van ; hogy a jogásznak szabad kéz engedte­tik : az helyes, mert az kötve van a törvény szabványai altal. A hol több theologiai tanar van, ott sem veszé­lyes a tanszabadság, mert a liberális mellett ott van a dogmatikus is. De a hol a theologiának csak egy tanára van, s ha ez olyan, aki kétségbe von minden dogmát, megtámadja a bibliát: ezt helyeselni nem tudja. Nem vá­dol senkit, de az ily eset bekövetkezhetésének lehetőségét megadja szegénységünk, mely nem engedi, hogy katedra mellé katedrát állítsunk. E pontra óhajtana fentartani az egyház korlátozási jogát, hogy a protestáns egyház hit­elvei védve legyenek, hogy ne tanítsanak olyanokat, me­lyek megbotránkoztatják a gyengéket. A tanszabadságnak a theologia terén is szüksé­ges volta mellett lelkesen szónokolt az ósdi félénkség ellenében Ballagi Mór, mondván, hogy ő, mint volt theologiai tanár kénytelen a theologia becsületének vé­delmére kelni. O a protestáns theologiát oly tudomány­nak tartja, melynek nem kell félnie a tanszabadságtól. Ez az indítvány megbélyegezné a protestáns theologiát s annyi volna, mint ha kimondanék, hogy a theologia nem tudomány ; mert tudomány teljes szabadság nélkül nem lehető. A protestáns theologia pedig igazi tudo­mány, ugy hogy aki abban hamis tanokat hirdet, maga magát öli meg. Ajánlja a szöveget. Dr. Kovács Ödön. A protestáns egyhazban soha sem volt törvény által megkötve a theologiai katedra. A fentartó testületek választásuk által korlátozhatják ezt. Válaszszanak olyan embert, a ki tudományos mun­kálkodásával gondolkodás módjának jelét adta. Megtör­ténhetik ugyan, hogy az ilyen később előbbeni elveit megtagadja: de az ilyen ellen fegyelmi eljárást kezd­hetnek, mert elvét, a mire megválasztották, tagadta meg. Az ilyen megszorítás még a külföldi protestáns ortho­doxia előtt is megbélyegezné a magyar ref. egyház közzsinatát. Balogh Ferenc a nyugtalankodó kedélyek meg nyugtatására szól. Ö a §-t elfogadja. Nem ebben rejlik a baj, s ha itt kitörölnék is a tanszabadságot, általános elvül ugy is kimondták már fentebb a iőr. §-ban. A tanszabadság különben is merő fictió. Ha valaki p. o. a francia egyetemen az imperialismust hirdetné : azt a kormány menten elcsapná. Minden testületnek feladata, hogy saját álláspontját védelmezze. Ott van Genf pél­dája, hol az allami egyetem a mikor megtámadta a prot. kálvini irányt: annak ellensúlyozására azonnal állítottak orthodox irányú theol. seminariumot. Miután benne van az alkotmánytörvényben, hogy prot. egyhá­zunk hitelvei érintetlenül hagyatnak, és a zsinat hatás­körébe a jus reformandit is bele tettük : intézkedhetünk e tekintetben, ha elérkezik rá az alkalmatos idő. De. lealázná a tanárt is az ily megszorítás. Különben is a tanár egyéni véleményével mindig szembe állitható az egyházi közvélemény. Mihelyt kifejezi az egyház, hogy ez vagy ama tanár előadása iránt a bizalom elveszett : annak állása megrendült s tarthatatlanná lett Ajánlja a szöveg elfogadását. Horváth Mihály : tagadhatatlan ugyan, hogy van­nak oly tanintézetek, hol nem az egyház szempontja szerint taníttatik a dogmatika, de mivel a püspökről szólló fejezetben ki van mondva, hogy a tanításra fel­ügyelni kötelessége, ez őt megnyugtatván, elfogadja a §-t. Ezen beszédek után a zsinat meghagyta a §-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom