Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-30 / 5. szám

O meli igen rövid volt lam ez világ. 23 vers, 3 — 3 sorral, finis. 11. Elegáns cantio : nota: Szükség korosztinoknek tudakozni etc. Halgathatz e embor ily szép dolgokra, 23 vers: 4—4 sorral, finis. A „szükség keresztyéneknek tudakozni* benne van Gönciben a 133. levélen, ily cim alatt: „Az ecclesianak keresztinek okairul ;* a kezdő betűkből kijön: Segedinos Gregoriose. Harmadik, időszak. Ide tartoznak elsőben is azon lapok, miket a könyvkötő az első időszakhoz kötött, nev : a 29, 30, 31. egész a 38-ig: Hymnus post Epipha. és in Septua gesima (latin betűkkel,) a 120, 121. lapok. A 205. lapon egy poenitentialis próza; a kezdő latin szóból a betűk felét a könyvkötő levágván, olvashatlan. A szöveg góth betűkkel irott, többnyire prózade énekelve mondták, mert vagy a kóta, vagy a 4 vonal mindenütt ott van. 208. lap. Canticuin Sanctorum Ambrosii et Augustini*, vagy is a „Te deum* magyarul. 211. Prosa Sanctus deus. 212. Hymnus ad Coenam agni ; kettő, az egyik igen szép. Vrnak veg vaczoraiara Es o aldozatiara Keresztien nepek menietek Hog' eros leg'en hitotok stb. 214. Symbolum apostolicum így: Mi hiszünk mind cg* istenben, mennek földnek es az benne valóknak teremptőieben, ki fiaiva minket valosztot sat. 216—229-ig: Prosa in adventu Domini. Prosa Pascalis. Invitatorium Paschale. Prosa in die Rescensionis. ín festő Pentecostes. Invitatorium Dominicale. Ezekben mind az illető ünnepek története énekeltetik el, mert a szövegben mindenütt ott van a 4 vonal sorra irt dallam. 229—259-ig Passió domini nostri Jesu Christi 2dum, Math. : Evangelistam, ex cap. XXVI. Az első rész 17 lap (folio), a második ex Cap. XXVII. 14, összesen 31 lap, az egész hosszú passió mind 4 vonal sorra irt dallammal kisérve. Aláirva : Steph. Szentlaki peregit hoc opusculum. E lapon van még a : kirie puerorum. Szentlaki István pedig volt nagy dobszai pap 1681-ben, első azok között, kiknek nevei e könyvben feljegyeztettek. Negyedik időszak. Kezdődik a 311. lapon. Itt már könnyű eligazodni, mert az énekek alá a leirás évszáma oda van írva, s az orthographia is sokkal szabatosabb, az initialék azonban igen gyarlón cifrák. 311 315. lapig egy ének, aláirva: Anno 1690. Innét a 319-ig ismét két ének, aláirva: Finis Anno Domini 1690. 22. Decemb. Innét ismét a 330-ig három ének, alairva : Anno Domini 1696. 15. Decemb. Mindezek másolatok a Gradualból, miket ott fel is találtam. A 331. lapon fel vannak jegyezve a predicátorok nevei így : Szentlaki István elénekelte 16S1. esztendőben N.Dopszában. Kulcsár János elénekelte 1692-ben és annak utánna is nagyon sokszor halaláig, minden esztendőben közel 30 esztendeig, vagy tovább is. Veres Marti Péter elénekelte. Szőnyi András elénekelte 7 eszten. Dopszában. Sós Dániel elénekelte két esztendőben. Komáromi Joseph 5 esztendőben. Debreceni István 3 esztendőben. Szőllősi András 1746—1750 énekelte Dopszaban. Azután következik a nagy- és kis-dobszai ecclesia szántóföldeinek feljegyzése 1696-ból. Végre a 332. lapon kezdődik egy nagy pénteki predicatio textusa : Ének 4. 6., ez azonban nincs bevégezve, csak öt lapon folytattatik, hihetőleg elveszett a többi. Az első időszak tehát, még eddig teljesen ismeretlen énekeket tartalmaz, kivéve az 53- lapon levő „Jer hirdessük mi urunknak nagy dicső bajvivását* kezdetűt. Itt van még a 46. lapon a „Krisztus ki vagy nap és világ* is ; de mind a Gönci-féle, mind a mai szövegtől annyira elütő fordításban, hogy alig ismerni rea. Például : Jesus christus mi rnegh váltónk, bűn setetseget fedezd el, mert te vag' az vilaghossagh, es minket ne hag' elvesznünk, kérünk teged edes At'ank sat. A Zsoltárokról már fentebb mondám : hogy ennél í' régibb magyar zsoltárokat még nem láttam, pedig ugyancsak láttam ám már eleget; s valóban, ezek a Zsoltárok a nyelvészek előtt mesés kincset érhetnek. Még az a megbecsülhetlen haszna is van e ritka értékű könyvnek, hogy teljes tökéletességgel képesek vagyunk belőle kitudni a ref. isteni tisztelet módját, a mint az közvetlen a reformatio után fenallott. Latszik, hogy az életnek élő kútfejét, az igehirdetést, mennyi sallang, cafrang, külsőség leplezte el még akkor, miket századok voltak képesek csak az istennek lélekben és igazsagban való tiszteletének módjáról lekoptatni. A könyv minden tekintetben paratlan, ritka becsű s teljesen méltó reá, hogy a nagy-dobszai ref. egyház ez őseiről reá maradott drága ereklyét, nemzetségről nemzetségre megőrizze. Kálmán Farkas.