Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-30 / 5. szám

meki kedélyre nézve, mint azt ezen alkalommal tapasz­talám. Az olvasmány egy szavából, mondatából, a gyer­mek hibás feleletéből, helytelen magaviseletéből mily sok szép tanúságot lehet elvonni s a gyermek keblébe bevésni ! De bocsánat! most veszem észre, hogy soraim már is hosszúra nyúltak, holott mint említém, csakis j futólag kívántam most az igehirdetés ezen eddig elso­rolt különböző módjairól, eszközeiről szólani. Mindezek­ről tehát, valamint sok más egyébbről is máskor bő­vebben. Lévay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Luthers Testament. Besprochen von E. A. Doleschall, ev. Pfarrer in Budapest. Budapest, Druck v. Yictor llor­nydnszky. 1881. Amint tudva van, a magyarhoni ágostai hitval­lásuak egyetemes levéltára egy megbecsülhetetlen kincs­nek van birtokában. Ez Luthernek 1542 eszt. január 6. kelt, mindvégig sajátkezüleg irt s Melanchtonnak, Cruci­gernek és Rugenhagennek, mint tanuknak, szintén saját­kezű aláírásaikkal ellátott végrendelete. Az 1878 eszt. tart. egyetemes közgyűlés ezen és más ehez hasonló s az egyetemes levéltárban levő érdekes kéziratok kiada tása iránti óhaját fejezvén ki, ezen óhajtásnak tett ele­get Doleschall E. A. budapesti ev. lelkész s bányakerii­leti levéltárnok, midőn a nevezett végrendeletet, törté­nelmi magyarázatokkal német nyelven kiadta. Német nyelven azon oknál fogva, mert, amint látni fogjuk, a bécsi német lapokban s ezek nyomán több németorszá­giakban is kétségek merültek fel a végrendeletnek ere­detiségét illetőleg. Ugyanis, amint az egyetemes gyűlés által e célból fölkért s Pulszky Ferenc elnöklete alatt szakértőkből álló bizottság a végrendeletet szakszerűen megvizsgálván, annak eredetiségét constatálta, egy bécsi, Kari Reuss álnév alá bujt egyén, ki magát fennen »His­toriker vom Fach*-nak nevezi, de kit, legalább e név alatt a tudós világ Bécsben nem ismer, a Wiener Frem­denblattban egész efronteriával azt állítja : hogy Luther­nek 1542 eszt. készült eredeti végrendelete a heidel­bergi egyetem könyvtárában őriztetik s ott „unter Glas und Ralimén4 mutogattatik, amint azt mindenki Ranké­nek „Geschichte der deutschen Reformation (ilyen munka Ranketől nem is létezik) című munkájában is olvashatja : hogy eszerént a Pesten őrzött végrendelet legfeljebb is azon másolatok egyike, melyeket Honter, az erdélyi re­formátor, 1549 eszt. Luther özvegyének engedélyével Wittenbergben az eredetiből lemásolt. A bécsi Histori­kernek ezen állításán természetesen kapva kaptak a né­metországi lapok, még a lipcsei Kirchenzeitung is tiszta aranynak vévén annak minden szavát, Doleschall embe­rül utána látott a dolognak, levelezésbe bocsátkozott Rankeval, Teutsch superintertdenssel, a heidelbergi egye­temi könyvtárnokkal Dr. Zangemeisterrel s ily appara­tussal ellátva oly alaposan cáfolja meg a bécsi tudósnak légből kapott állításait, hogy most már a végrendelet eredetisége kétségen felül áll. Művét három részre osztotta. Az elsőben kimutatja a végrendelet eredetiségét, valamint azt is, hogyan ju­tott az a hires Carpzov J. Benedek helmstadti tanár, onnan pedig Jankovics Miklós által az egyetemes levél­tár birtokaba. A második rész tartalmazza a végrende leti szöveget, a harmadik pedig Doleschallnak igen ér­dekes a végrendeletre vonatkozó történelmi megjegyzé­seit és magyarázatait. Következik ezután egy függelék, melyben a szerző, többek közt, Luthernek két eredeti és még eddig világot nem látott levelét közli. Ezek egyike az egyetemes levéltár, másika a m. nemzeti muzeum tulajdona. A művet kiegészíti magának a végrendeletnek photolithographiai hű másolata. Ajánljuk az igen érde­kesen és alaposan irt művecskét a legmelegebben a t. olvasó közönségnek, azon óhajtásunk kifejezése mellett: bár adná ki azt a szerző magyar nyelven is, mit annál inkább reménylünk, hogy teljesedni fog, mert tudomásunk szerént, a nyomatási költség egy előkelőség által fel is van ajánlva. liaan Lajos. BEEFOLD. Körlevél az 53. §. ügyében. — A superintendensnek és ker. felügyelőkhoz. — Az 1879. évi XL-ik törvénycikknek életbelépte­tése s annak a journalistika terén már megindult sok féle magyarázata, főleg pedig a bíróságoknak az 1868. évi LlII-ik törvénycikk kapcsában a keresztelésnek ille­tékességére vonatkozó, eddig hozott egymástól igen eltérő, sőt ellenkező ítéletei újólag kitüntetik annak hiányát, hogy ekkoráig sem jött létre egy általános, minden vallásos kérdéseket szerves összefüggésben tar­talmazó törvény. Léteznek ugyan egyes vallásos kérdé­sekre vonatkozó, szórványosan hozott törvények, de dacára annak, hogy a vallás dolgában a törvényhozás az 1868. LIII. t. c. igazolása szerint csak ideiglenesen, addig t. i. intézkedett, míg az 1848. XX. t. c. alapján a vallásfelekezetek közti viszonyosság fog szabályoztatni, nem jutott még ahoz az országgyűlés, minek tekintettel a tárgy fontosságára és sürgősségére nézve régen már kellett volna megtörténnie, hogy a szórványosan fennálló törvényeket és intézkedéseket, rendszeres összzefüggésben egybeállítva, az említett 1848-iki törvényben lefektetett elvnek alapján egy tökéletes egészet képező törvényt alkotott volna. Egy alkotmányos államnak főkelléke, hogy a val­lás ügye kellőleg legyen szabályozva. Hazánkban az e részbeni hiány nagyon érezhető, mert hogy csak egyet említsek, egész törvénykönyvünkben nincsen a házasság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom