Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-30 / 5. szám
meki kedélyre nézve, mint azt ezen alkalommal tapasztalám. Az olvasmány egy szavából, mondatából, a gyermek hibás feleletéből, helytelen magaviseletéből mily sok szép tanúságot lehet elvonni s a gyermek keblébe bevésni ! De bocsánat! most veszem észre, hogy soraim már is hosszúra nyúltak, holott mint említém, csakis j futólag kívántam most az igehirdetés ezen eddig elsorolt különböző módjairól, eszközeiről szólani. Mindezekről tehát, valamint sok más egyébbről is máskor bővebben. Lévay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Luthers Testament. Besprochen von E. A. Doleschall, ev. Pfarrer in Budapest. Budapest, Druck v. Yictor llornydnszky. 1881. Amint tudva van, a magyarhoni ágostai hitvallásuak egyetemes levéltára egy megbecsülhetetlen kincsnek van birtokában. Ez Luthernek 1542 eszt. január 6. kelt, mindvégig sajátkezüleg irt s Melanchtonnak, Crucigernek és Rugenhagennek, mint tanuknak, szintén sajátkezű aláírásaikkal ellátott végrendelete. Az 1878 eszt. tart. egyetemes közgyűlés ezen és más ehez hasonló s az egyetemes levéltárban levő érdekes kéziratok kiada tása iránti óhaját fejezvén ki, ezen óhajtásnak tett eleget Doleschall E. A. budapesti ev. lelkész s bányakeriileti levéltárnok, midőn a nevezett végrendeletet, történelmi magyarázatokkal német nyelven kiadta. Német nyelven azon oknál fogva, mert, amint látni fogjuk, a bécsi német lapokban s ezek nyomán több németországiakban is kétségek merültek fel a végrendeletnek eredetiségét illetőleg. Ugyanis, amint az egyetemes gyűlés által e célból fölkért s Pulszky Ferenc elnöklete alatt szakértőkből álló bizottság a végrendeletet szakszerűen megvizsgálván, annak eredetiségét constatálta, egy bécsi, Kari Reuss álnév alá bujt egyén, ki magát fennen »Historiker vom Fach*-nak nevezi, de kit, legalább e név alatt a tudós világ Bécsben nem ismer, a Wiener Fremdenblattban egész efronteriával azt állítja : hogy Luthernek 1542 eszt. készült eredeti végrendelete a heidelbergi egyetem könyvtárában őriztetik s ott „unter Glas und Ralimén4 mutogattatik, amint azt mindenki Rankének „Geschichte der deutschen Reformation (ilyen munka Ranketől nem is létezik) című munkájában is olvashatja : hogy eszerént a Pesten őrzött végrendelet legfeljebb is azon másolatok egyike, melyeket Honter, az erdélyi reformátor, 1549 eszt. Luther özvegyének engedélyével Wittenbergben az eredetiből lemásolt. A bécsi Historikernek ezen állításán természetesen kapva kaptak a németországi lapok, még a lipcsei Kirchenzeitung is tiszta aranynak vévén annak minden szavát, Doleschall emberül utána látott a dolognak, levelezésbe bocsátkozott Rankeval, Teutsch superintertdenssel, a heidelbergi egyetemi könyvtárnokkal Dr. Zangemeisterrel s ily apparatussal ellátva oly alaposan cáfolja meg a bécsi tudósnak légből kapott állításait, hogy most már a végrendelet eredetisége kétségen felül áll. Művét három részre osztotta. Az elsőben kimutatja a végrendelet eredetiségét, valamint azt is, hogyan jutott az a hires Carpzov J. Benedek helmstadti tanár, onnan pedig Jankovics Miklós által az egyetemes levéltár birtokaba. A második rész tartalmazza a végrende leti szöveget, a harmadik pedig Doleschallnak igen érdekes a végrendeletre vonatkozó történelmi megjegyzéseit és magyarázatait. Következik ezután egy függelék, melyben a szerző, többek közt, Luthernek két eredeti és még eddig világot nem látott levelét közli. Ezek egyike az egyetemes levéltár, másika a m. nemzeti muzeum tulajdona. A művet kiegészíti magának a végrendeletnek photolithographiai hű másolata. Ajánljuk az igen érdekesen és alaposan irt művecskét a legmelegebben a t. olvasó közönségnek, azon óhajtásunk kifejezése mellett: bár adná ki azt a szerző magyar nyelven is, mit annál inkább reménylünk, hogy teljesedni fog, mert tudomásunk szerént, a nyomatási költség egy előkelőség által fel is van ajánlva. liaan Lajos. BEEFOLD. Körlevél az 53. §. ügyében. — A superintendensnek és ker. felügyelőkhoz. — Az 1879. évi XL-ik törvénycikknek életbeléptetése s annak a journalistika terén már megindult sok féle magyarázata, főleg pedig a bíróságoknak az 1868. évi LlII-ik törvénycikk kapcsában a keresztelésnek illetékességére vonatkozó, eddig hozott egymástól igen eltérő, sőt ellenkező ítéletei újólag kitüntetik annak hiányát, hogy ekkoráig sem jött létre egy általános, minden vallásos kérdéseket szerves összefüggésben tartalmazó törvény. Léteznek ugyan egyes vallásos kérdésekre vonatkozó, szórványosan hozott törvények, de dacára annak, hogy a vallás dolgában a törvényhozás az 1868. LIII. t. c. igazolása szerint csak ideiglenesen, addig t. i. intézkedett, míg az 1848. XX. t. c. alapján a vallásfelekezetek közti viszonyosság fog szabályoztatni, nem jutott még ahoz az országgyűlés, minek tekintettel a tárgy fontosságára és sürgősségére nézve régen már kellett volna megtörténnie, hogy a szórványosan fennálló törvényeket és intézkedéseket, rendszeres összzefüggésben egybeállítva, az említett 1848-iki törvényben lefektetett elvnek alapján egy tökéletes egészet képező törvényt alkotott volna. Egy alkotmányos államnak főkelléke, hogy a vallás ügye kellőleg legyen szabályozva. Hazánkban az e részbeni hiány nagyon érezhető, mert hogy csak egyet említsek, egész törvénykönyvünkben nincsen a házasság-