Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

vétel nélkül kapja fel az izgága lelkek könnyelmű vádjait és határoz jogtalanul és igazságtalanul. Azonban lássuk a vádpontokat. 1. Válogat a búzában. Igen ! Mert csak nem lehettem családomról annyira megfeledkező s népkegyvadászó, hogy 19 köböl búza fizetésben ugyanannyi szemetet és zsuzsokot vettem volna el. Kár volt a tractusnak utána nem nézni, hogy maga az egyháztanács jegyzőkönyvileg határozta el, miszerint a zsuzsokos búzát senkitől se vegyem el. 2. Kiútasitja hazából az embereket stb. Igaz volt akkor is az, azóta is; mert kik a parochiára nem illő magaviseletet tanusitnak, azokat feddeni, dorgálni jogszerű kötelességem. Ezt is meg kellett volna vizsgálni, hogy voltaképen miben állott a kiútasitás ; mindkét fél kihallgatása nélkül csak különös biró szokott Ítéletet hozni. Egyébiránt botrányos túlságba heves természetemmel se szoktam menni; még ugy se tettem soha, mint nem messze hozzám egy nagy pap, ki a templomból kilépvén, palástosan megy hallgatójához és ugy kérdi keményen : hát maga miért nem volt most a templomban ? 3. Reclamatióhoz szükséges családívért 2 o é. frtot vett. Hát ilyen vádpontot is be lehet elismert vádpontúi vezetni egy tractusi jegyzőkönyvbe ? Oh méltóztassék t. olvasó Ítélni! Az ugocsai tanácsbiró urak talán vagy többet vagy semmit se vesznek oly ívért, minek törvényes díja 2 frt. 4. Több időt tölt Tivadarban és Uszkában, mint egyházában. Nagyon mohó gyorsasággal cselekedett a nt. tractus, mikor itélt, míg meg nem nézte az anyakönyveket, hogy hányszor helyettesítették Nagy Menyhértet s meg nem kérdezte hiteles emberektől, hányszor papolt helyette vasárnaponkint a tanitó ? Valóban t. olvasó, mikor ily ártatlanul bántanak, bánt erkölcsi gyilkolom, egy tractus: kénytelen vagyok dicsekedni vele, hogy betegségemet és fiaim tanittatása alkalmával tett utazásaimat kivéve, még máig sem papoltak helyettem anynyit, mint a hány éves pap vagyok. Nekem nem teher a prédikálás. Oh miért bántanak hát azok a papok, kiknek nem voltam hátok megett ott, hol az észt osztogatták ? 1 5. A kocsisát urasztalához eresztette. Ugy van! De hibás vagy bűnös vagyok-e, ha 20 évesnél idősebb, iskolázatlan cselédemet magam megtanítottam, mikre okvetlen kellett és a presbyterium előtt meg is vizsgáltam ? Nem I sőt dicséretesen cselekedtem, ha azon ifjút egy nyilvános vizsgán nem compromittáltam. 6. Temetés alkalmával a törvényesnél több stólát vesz. Ilyenforma is van a 8 pontban. Boldog Isten ! ha megesik, hogy valaki még Tekeházán is többet ad a törvényesnél: ugyan ki ne venné el ? ! Vagy talán zsarolásom miatt adatott a többlet; mert ugy lehetett vád ? Észszerű dolog lett volna megvizsgálni, legalabb a tractus káröröme lehűtődött volna s most vagy a közel múltban nem mutatta volna esperestje a nem igazat igazság gyanánt. 7. A gondnok és tanitó közötti versengést illető eljárásomra vonatkozó vád is magát a tractust vádolja, hogy azt vád gyanánt fogadta s azzal is bujtogatta a már is felbujtogatottakat. En ott is paposan cselekedtem. Még van egy vádpont, de biz az nem jut eszembe. Ezeket is talán nem sorrendben és csak tartalmilag idéztem ; mert védekező fiam vitte magával az esperes ur gyönyörű cikkét. Na de mindegy, így is láthatja a t. olvasó, hogy mily vadakat kapott kapóra a tractus Szigeten, hol határozott sótlanul. Az esperes ur azt mondá, hogy kértem más egyházba helyezésemet. Kértem, mikor vérig sértettek. De meg hogy ne kértem volna a jobb egyhazat, hiszen ha dicsekedni kényszerittetem : talán csak nem Tekeházáért voltam mindég tiszta kitűnő osztályzatú stb. És óh ezt irva sajog fel egy sebem, eszembe jutván az önhittség mást lenéző azon nyilatkozata, hogy a nt. esperes ur az én felebbezési írásomon szükséges javításokat tett. Ez t. olvasó botrányos esperesi fictió. Mert igaz, hogy előtte felolvastam, a mit irtam és keménynek találta, de rajta semmi igazítást sem tett. O mint szomszéd kollegám csak bizalmas emberem volt, nem pedig tanítóm, annak még ma sem fogadnám el ; mert azért, hogy esperes, nem következésképen bölcsebb, mint a közpap. Nekem emlékező tehetségem is jobb, mint neki; mert tény, hogy ha nem épen éjfélkor is, de késő éjszaka saját maga vitte irataimat a póstara, én házában vártam, míg visszajött, midőn kezet fogva köszöntem meg szives fáradságát. Azt ő is tudja, hogy milyén rend van a postahivatalban, de azt is tudja, hogy oly városban, mint Szőllős, könnyen lehet a lelkész kivételes egyén. Az atyafiságos viszonyra tett hivatkozással is akarni meghazudtolni fiamat, egy esperestől egy kicsit különös. A tény az volt, hogy engemet ártatlannak itélt azon állapotban, melybe kedves ipája és sógora miatt helyezett, midőn Tivadarból P"ancsikara üldözött. Tehát egy pap, kinek nem ipája, de apja ellen is ki kell mondania az igazat, ugyan miért ne szólhatott volna, a minthogy szólott is, ugy, mint fiam állította. Iriamat nem tanitottam hazudni és ugy tapasztalom, nem is tanulta meg. Azonban nem csudálkozom felette, hogy az esperes ur sok mindent elfeledett a régi időből és egykori önzéstelen nyilatkozatait ma hihetetlennek vallja; hisz nagyon meg lehet akadva, midőn elv- és jellem-változatlanságát, „üres kamarának bolond az ispánja* kifejezéssel bizonyítani nem átallja. Ez argumentum a mily szégyenletes, épen oly logikátlan. Hát egy ember, ha hajlammal bir rá, midőn üres kamarának lett is ispánja, nem változtathatja-e meg régi elvét, meggyőződését, sőt nem tagadhatja-e meg régi, az üres kamara tekintélyében nem részesülő barátait, jó embereit s következik, hogy a teli kamara ispánjának eo ipso nem a régi embernek kell lenni. Ilyet, mint látom, az én esperestem feltehet, de én magam nem. Azt tapasztaltam, hogy a tiszttartóval vagy ispánnal bajosabb beszélni, mint magával az úrral, pedig a kamara akar üres akár teli, mindenkor az uré. Az üres kamarának bolond az ispánja kitejezésü hasonlatnál még furcsább, sőt vakmerő azon állítás, hogy Ugocsában kötéllel kell fogni az esperestet. Oh ha így : valóban szegény a mi ugocsai tractusunk s jaj lehet esperestjének a dolga, ha kötélén fogatván kötéllel tartatik ! A kényszermunkában nincs köszönet 1 Na de nem csuda, ha Ugocsában kötéllel fogják is az esperestet, hisz nincs ott annyi tömérdek esperesi díjazás, mint más tractusokban, a baj és kötelesség meg számtalan. Értékes rang és semmi baj s kötelesség, ez volna mézes madzag, mely vonzna esperesi hivatalra ? 1 Oh hát nem az ügyszeretet, mely nem zsoldos katona levén, nem pénzért all valamely ügy élére és cselekszik ott tevékenyen, igen hát nem az ügyszeretet tartozik-e valamely egyént lekötni az esperesi hivatalra ?! Aztán legyen az esperest erélyes, maga lábán