Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

járó, visitátió alkalmával bölcs megfontolással beszéljen : fogadom nem gyártja maga maga a bajt és kötelességet s nem fogja magát kötélén érezni. De ugyan, hogy is érzi magát kötélen az ugocsai esperes ur ? hiszen a mint tudom, 60 frt káplántartási honoráriumban is részesül. Melyik esperest jutalmaztatik így ?! Lám, lám, mégis csak nem üres kamara ez a mi Ugocsánk. Mar hiába, ha sok keserűt ízleltem is Ugocsában : tiszteletet érzek iránta. És e tisztelet parancsolja, hogy érdekében, mint ugocsai pap, visszautasítsam, illetőleg revokáltassam a nt. D. J. úr azon állítását, hogy Ugocsában kötéllel kell fogni az esperestet; mert ismerek pl. egy derék embert ott a felvidéken, tarka madar nevet visel, de esperességet méltán érdemelne minden tekintetben. Kötélkivetés nélkül is lenne ő Esperest, ugy l.iszem, mert szép tehetség és derék jellem. De még csak tanácsbirói tisztséget sem adnak neki. Hogy miért? nem tudom. Talán azért, mert szegény Ugocsának végzetszerű szomorú sorsa, hogy benne ezután is minden legyen ugy, mint régen volt ? Azonban hagyom azon kitételeket, melyekben nt. D. J. ur magát s védett tractusát akaratlanul is oly szépen festette, hagyok egyebeket is. Igyekszem a helyett mindeneket lehetőleg összevonni. Tehát a miket N. E. mondott, azok lényegükben mind igazak, de a melyeket nt. D. J. ur irt, mint vádakat irt, azok csak annyiban igazak, a mennyiben tractusi jegyzőkönyvben vannak, különben hamisak, mert törvénytelen úton haladó, izgága vádaskodóknak kedvezett a tractus s vagy elhanyagolta az igazságszolgáltatást vagy pedig az ártalmatlan vádakat maga formálta ártalmassá. Bizonyít mellettem egyházam jegyzőkönyve és azon tény, hogy Debrecenben mindég győztem, ha a tractus rosszul, a maga helytelen eljárását szépítve referált ; én felvilágosítással szolgáltául és győztem ; leckét, feddést vagy gyenge megintést soha sem kaptam, de — tudom, emlékeznek reá az illetők ? — a Csepébe rendelés elleni felebbezésem alkalmával is mily keményen kikapott Ugocsa, midőn esperestjének „jó útravalót® adott b. e ft. Balogh Péter ur, ki — papi létemre irom — igy vigasztalt : „baratom győzhetetlenül hal meg, csak az a kár, hogy egy Nagy Menyhért van Ugocsában.® A tractus ilynemű viseletét és kudarcait D. J. ur jól tudván, miután ő is az engemet és ügyemet üldözők sorába mint vezér állott, nagyon megváltozott, honores mutant stb. és fide, sed vide cui. Tapasztalati tény, hogy nem mind gazember az, a kit üldöznek és akasztottak már fel ártatlant is. Ez áll én reám nézve is. Üldöztetésem alapja, mint hibám, t. olvasó, az, hogy egyházaimban mindég rendet akartam csinálni, mert rend a lelke mindennek és hol igazságtalanságot vettem észre, ott a körülmények szerint támadólag léptem fel, sokszor igaz keményen s igaz, hogy tractusom sima arcát sokszor megredősitettem, de mindig érdemiette ; mert Tivadarból istentelenül, mondom : istentelenül üldözött ki P'ancsikára, hol kath. urak is fizetést ígértek, csak maradjak, folyvást marasztaltak. Tekeházán Golgotát halmozott, üldöz reá, a keresztet többször megkisérlette vállaimra adni; bérlevelemet csonkították, földemet elvették, nem szántottak, proventem a kevésből — 19 köböl — is sok kint maradt, most is kint van 4—500 frt értékű. Tessék Tekeházán I S ha mindezeket panaszoltam, orvoslást kértem, a tanácsbirói bujtogatások részint a tractusi asztal körül, részint attól távolabb kanyarítottak oly vádakat s álkérvényeket, hogy változtatásra ítéltettem. Az általam indítványba hozott uj bérlevél csak két éve, hogy készen van és még eddig elé se terjesztődött megerősítés végett az egyházkerület i asztalára (minek, mint állítva van, én vagyok oka, de tagadom). Az is oly rosz, hogy helybenhagyása tractusi szegénységi bizonyítvány s az engemet tanitó bölcseknek kár volt nem hallgatniok reám, a tudatlanra. Ily körülmények közt, ha igaz, hogy én sem vagyok angyal, ugyan lehet-e mindezeket csigavérrel venni ?! Nem ! Kénytelen vagyok kikelni, de azért mivel sem családi sem egyéni jellemem sem a tractusnak sem a papi testületnek nincs gyalázatjára, nem érdemlem az üldöztetést, nem érdemlem, hogy múltjában, jele• nében általam jól ismert Bikky ur a „Máramaros®-ban is igy pingáljon : „Egy lelkész 67 évére hivatkozva oly hangon kezd beszélni tractusával szemközt, mint a hogy b. e. apja 87 éves korában se engedte meg magának.® Miért kezdték hát atyámat is már vénségében bántani, annyira, hogy távolleteben egy gyűlésen igy kellett kifakadnom : „ha néma volnék is, kiáltanám : ne bántsd az apámat!® mire a segédgondnok ur, gr. Teleki igy szólt: „ön tiszteletes, jó pap és jó fiu.® A kérdést feltévén, felelem rá: azért, mert Ugocsában van egy bizonyos irányú szövetség és jaj annak, kinek nem természete, szálaiba fonná magát; példa reá az én életem. Hanem, hogy vétekbe ne essem, kinyilvánitom, miszerint szavaim terhe nt. Barta András urat legkevésbé sem terheli, ugy tudom, hogy a felettem ítélni szokott bírák székében ő ártatlan. Ha ezek kemény hangok: nyitva a kereseti tér ellenem az illetők számára. Most is nyilt, őszinte természetemet követtem. Kezdjük fejtegetni az események fonalát pl. Tivadarból. Válasszon a tractus itélő birát; nekem nem kell, csak jegyzőnek, a szenvedélyes és merész állítású Elek fiam, mert ő ítélte apja szenvedéseit. Ha bukom ? legyen az én anyagi és erkölcsi veretésem sebe ; de bizton remélem, hogy az ajánlott eljárásnak sem leend egyéb kimenetele, mint az, hogy tökéletesen igaznak valósul főtiszt, püspökünknek, — ki talán, ha csak tekeházi pap vagyok is, nem szégyenli, hogy kedves barátomnak vallom ? — e vigasztaló mondása : barátom, győzhetetlenül halsz meg. És ekkor engemet az igazság csakugyan kiragad a halálból, hitem valósulni fog. E soraimat tegye nt. D. J. esperes ur, akár alája akár föléje bírálatának, nekem mindegy, mert hisz reám nézve már Ugocsa úgyis „non coronat!* De azt kérem nem feledni, hogy utolsó lehelletemig az maradok, ki voltam ; papi és emberi becsületemért halálra is szívesen megyek; kik tudatlannak rágalmaznak, azokkal •— ha meszsze visszamaradtam is azon tökéletességtől, melyre képesítve voltam, — mindenkor kiállóm a tudományosság vizsgáját. Mig a tractus fel nem hagy méltatlan bántalmaival, addig ne kívánja, hogy más ember legyek. Szülessen ő ujjá, azután én is ujjá születendek. Most már t. olvasóm bocsásson meg nekem, ha hosszasabb lettem, mint gondoltam és Ígértem. Hej, nagy dolog az, mikor a kínos érzelmek kibeszélhetetlenek ! Adja az ég, hogy többet életemben ne lássanak e becses lap hasábjain, mint küzdőt! Adja az ég, hogy más paptársam se kényszeríttessék oly harcot vívni, mint a minőt nekem kellett 1 Szívem teljességéből kérem ezt az Istentől. Nagy Menyhért, ref. pap. Felelős szerkesztő és kiadó-tutajdonos: 3Dr. 23sclla,g"i DEUTSCH M. féle művészeti intézet Budapesten'