Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

ev. község soha, de soha vissza nem helyeztetett volna I a harangok szabad használatába. Az alkotmányosság visszaállításával azonban, mint általában, úgy a vallási ügyekben is szabadabb felfogás kezdett érvényesülni. Létrejött az 1868. 53. t. c., melyben a többi közt kimondatik azon elv is, hogy a különféle vallásfelekezetek egyenlő arányban részesüljenek a politikai községek jótéteményeiben. Bízván a mutatkozó szabadabb szellemben és remélvén, miszerint az idézett t. c. értelmében az ev. hitközség a katholikusokkal osztozkodni fog azon harangok használatában, amelyek a politikai község tulajdonát képezik, folyamodtunk ily értelemben a boldogult Eötvös vallásügyi miniszter úrhoz. És nem csalódtunk reményeinkben. A miniszter úr egy percig sem törődött a canonica visitátió nekünk nem kedvező határozataival, sőt egészen ellenkező értelemben igy intézkedett: a harangokat a két vallásfelekezet közösen használja; a harangozásért közösen megállapított díjak, közös pénztárba fizettessenek, mely pénztár egy, katholikusokból és evangélikusokból álló küldöttség által kezelendő. A felhozott példából világosan meggyőződhetünk arról, miszerint Eötvös idejében a canonica visitátió leg- ! kisebb akadályt sem képezett a protestáns egyház jogainak elismerésében. A vallásos béke megóvása tekintetéből kívánatos, ' hogy kormánykörökben Eötvös szabad és elfogulat- ! lan szelleme mielőbb feltámadását ünnepelje. Weber Samu. Az ág. h ev. egyetemes egyház közgyűlése. Az egyetemes egyház közgyűlését Budapesten f. hó 19-kén nyitotta meg br. Radvánszky Antal egyetemes felügyelő. A nevezett felügyelő, évi jelentését felolvasván, legelsőben is az illetéktelen keresztelések és az egyházi illetmények ügye vétetett tanácskozás alá s az első napot főképen e két tárgy fölött folyt heves vita töltötte be. Az illetéktelen keresztelésekre, illetőleg a büntető törvénykönyv 53. §-ára vonatkozólag az egyetemes felügyelő felolvasott évi jelentésében felhíván a közgyűlés figyelmét, sajnosan jelzi, hogy a két prot. felekezetnek a í parlamenthez ez ügyben beterjesztett együttes kérvénye máig sem intéztetett el s ennélfogva a kath. klérus az illetéktelen kereszteléseket nemcsak hogy folytatja, de még csak az ilyetén keresztelésekre vonatkozó anyakönyvi kivo. natnak az illető prot. lelkész számára megküldését sem tartja szükségesnek. Az élénk vitában, melye kérdés felett támadt, Szontagh Pál, Sárkány József, Péchy Tamás, Fabiny Theofil, Karsay Sándor püspök és Győry Elek vettek részt. Végre az ment határozatba, hogy a parlamentet megsürgetik, miszerint a büntető törvénykönyv 53. §-ából eredt bajokat novelláris törvény által szüntesse meg. A tanácskozás másik igen fontos tárgyát képezte az incédi sérelmes eset, mely lapunk f. évi 32-dik számában részletesen volt ismertetve. Karsay superintendens e tárgyra vonatkozólag igen figyelemre méltó beszédet tartott, melyben kiemeli a többi közt, hogy ennek az esetnek megvoltak már a múltban a maga előzményei. A kath. klérus ugyanis már egyszer megkisérlette a kath. papok illetményeit telekkönyvileg biztosítani. A támadás most azért veszedelmesebb, mert alkotmányos kormány alatt történik. Pedig a papi illetmények tárgyában az i79°/i- 26. t. c. 6. §-a világosan intézkedik. Ez alkalomból egyszersmind a dunáninneni kerületnek egy hasonló sérelmét hozza az egyetemes gyűlés tudomására. Erre vonatkozólag felolvastatik a nevezett superintendentiának f. évi aug. 24—25-én tartott közgyűlésében hozott következő jegyzőkönyvi pont: „Főtisztelendő superintendens ur jelenti, hogy szemben a mult évi kerületi gyűlés jegyzőkönyvének XXX. pontjában foglalt és általános örömmel fogadott miniszteri rendelettel, mely az 1790/1. évi 26. t. c.-ről kimondja, hogy ág. hitv. evang. egyházunk híveitől r. kath. lelkészek és kántortanítók részére követelt ágybér s eliez hasonló illetékek tárgyában, az 1790/1. t. c. félremagyarázhatatlan határozatokat tartalmaz s irányadóul szolgál s szolgált ezelőtt is, — nemcsak hogy a politikai hatóságok nem járnak el a nmélt. minisztérium által irányadóul kijelentett t. cikk értelmében, hanem ő főtisztelendőségének a miniszter úrhoz több ily tárgyú felterjesztésére még ez ideig sem érkezett válasz ; sőt ugyanazon miniszter, ki a fentérintett 1880. évi március hó 10-én 2311. sz. a. kelt s a hivatolt törvénynek teljes s határozó érvényét elismerő rendeletét kiadta, ugyanazon évi dec. hó 24 én 34834. szám a. Trencsénmegye közigazgatási bizottságához, amattól lényegesen különböző, sőt vele ellenkező tartalmú rendeletet menesztetett. Minek következtében, midőn a trencséni r. kath. papság mintegy tömeges hadjáratot indítva szegény evang. híveink ellen, követeléseit egész 25 év előtti időre kiterjeszteni szándékozik, rni által híveink koldúsbotra juttatva, gyülekezeteink elpusztúlnak, ft. ur szent kötelességének ismerte annyi évszázadok nehéz küzdelmeibe került jogainkat megvédendő s a helyzet tisztázását előidézendő, tiszteletteljesen felkérni a nagymélt. minisztériumot : nyilatkoznék, hogy a két magas rendelet közül a szóban forgó ügyben melyiket tartsuk irányadónak ; de kérése mindez ideig nem hallgattatott meg. Miután azonban köztudomásu tény, hogy nemcsak egyházkerületünk, hanem a testvérkerületek, sőt a helv. hitv. testvérfelekezet hívei is ugyanazon oldalról hasonló törvényellenes támadásoknak vannak kitéve: egyházkerületünk felhívja az egyetemes gyűlést, hogy ugy maga, mint a testvér helv. hitv. felekezettel egyesülve minden törvényes eszközt megragadjon, hogy igy közös erővel vettessék vissza ezen, egyházunk fennállása ellen intézett s folyton fenyegetőbbé levő támadás4

. E tárgyhoz többen hozzászóltak, mindannyian 86