Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-23 / 43. szám
dokolni ennél: „Minden egész szám tetszésszerinti nevezővel ellátott törtté alakitható át,* — ha azt példán ugy mutatom meg, a mint megtörténik? N. ur azzal akarja indokolni, hogy szorzom is osztom is a számot. Ezt még nem érti a gyermek, mert a tört alakjának változása értékének változása nélkül még nem volt megmagyarázva ; hanem azt igenis megérti, a mit én mondok. N. ur egyébiránt azt mondja, hogy arra szükség nincsen, miszerint a gyermek a számokat tetszésszerinti nevezővel ellátni tudja, hanem annak igenis van gyakorlati haszna, ha egy nevezővel ellátott törtté tudja változtatni az egészet. Megbocsásson N. ur, ha az ő ismertetésének hangján azt mondom : bizon N. ur nem tudja, mit beszél, mert a laikus is tudja, hogy valaha ke-llett neki különböző nevezőjű törteket egynevezőűekké átváltoztatni; a 3 /j, 4 /j-féle kifejezések pedig érthetetlenségek. N. ur azt mondja : „Az alapmívelet 4. Legyen a törvény is csak 4. Törtet törthöz adok ; törtből törtet kivonok; törtet törttel szorzok; törtet törttel osztok.* En pedig azt mondom, ki tehet róla, ha az élet szükségletei másra is kényszerítenek ? N. ur fél a sok szabálytól. En istenem ! nem vette észre, hogy én is félek a sok szabálytól ? nem vette észre, hogy egyetlen egy szabályt adok arra, a mire ő 4-et ad ? Pianem ugy látszik, az apró betűkkel szedett jegyzetet N. ur nem olvasta el. De azt engedje meg, hogy követeljem a gyermektől, miszerint megértse, hogy a tört értéke 2-, 3-, stb.-szer nagyobbá (kisebbé) lesz, a mint számlálója 2-, 3-, stb.-szer nagyobbá (kisebbé) lesz stb.; és ha ezt érti, akkor magától rájön, hogy : { /8 -ot 2-vel szorozni ugy is lehet, hogy a nevezőt kétszer kisebbé teszi vagyis osztja 2-vel. Pligyje meg, inkább fog igy eljárni, mint az N. ur által tanított ezen érthetetlenség szerint: 3 /8 : 2 = 3 /8 : 2 /j = 3 /g X V2 . Nagyon is jól meg van magyarázva az 54. §. 2. 3. 4. tétele; a mit pedig N. ur magyarázatnak nevez, az szabály a gépies eljárásra. A tizedes törtek meghatározását tartsa magának N. ur, én nem kérek belőle ; megmaradok a „német beszédnél®, mert az én meghatározásom megfelel a dolog természetének. A mi pedig a német beszédet illeti, hát köszönetet mondok debreceni tanáraimnak, hogy annyira megtanítottak a magyar beszédre és írásra ; még élnek mindnyájan ; tartsa meg az Isten őket sokáig jó egészségben ! P2s kérdem N. urat, mi a német beszéd abban a mondatban? N. ur használja az ily kifejezéseket : „ezekkeli,* »egy olyan gyermeket*, s ebből láthatja, hogy magyar ember is megbotolhatik. Mauritz Rezső. BELFÖLD. Egyházi sérelmeink kérdéséhez. A jelenlegi kultuszminisztérium, amint e lap olvasói tudják, az egyházi illetmények kérdésében reánk, protestánsokra nézve a legnagyobb mértékben sérelmes álláspontot foglalja el, midőn olyan birtok után, amely azelőtt katholikus ember tulajdonaban volt, a protestáns birtokostól egyházi illetmény fizetését követeli a kath. plébános részére s ezen illetmények jogosultságát a canonica visitátió jegyzőkönyvei alapján véli megállapíthatni. ,Az egyházlátogatási okmány ugyanis — amint azt a minisztérium a sövényházi ügyben 1881. márc. 4-én 5096. sz. a. írja — mindaddig, míg valamely ujabb törvény vagy szabályrendelet nem alkottatik, országos gyakorlat szerint kétoldalú szerződésnek, tehát oly jogügyletnek tekintetik, melynek alapján a jogelőd jogai és kötelezettségei a jogutódra is áthárulnak.* Nem célom ezúttal a minisztérium fennebbi rendeletét boncolgatni, annyival kevésbé, mert hisz meg volt az már vitatva e lapban több oldalról és "több ízben. Hanem egy esetet szándékszom csupán előadni, amely azt mutatja, hogy csak a legközelebb múltban is a kormánynak egészen más felfogása volt az egyházi illetmények kérdésében. S ez a felfogás sokkal korrektebb és ránk nézve megnyugtató, mivel nem a canonica visitátióból, hanem országos törvényekből indul ki. 1545-ben a szepességi Béla városának minden lakosa a prot. hitre tért át, ugy hogy a következő évszázadban tényleg kath. egyház itt nem létezett. Az újonnan alakult ev. egyház három harangot öntetett a maga számára : egyet 1553-ban, egyet 1573-ban és egyet 1651-ben. Ezen 3 harangot, — melyen az ev. birók, egyházfeliigyelők, lelkészek és tanítók nevei is olvashatók, — az evangélikusok 1674-ig békésen használták. 1674-ben azonban a Szepességen az ellenreformátiót tűzzel-vassal terjeszteni kezdték. Az ev. templomok, iskolák, harangok, temetők, szóval az ev. egyházaknak minden vagyonuk elvéttetlek, illetőleg az evangélikusok azoknak használatától eltiltattak. Igy történt, hogy a bélai ev. hitközséget is harangjainak használatától eltiltották. Midőn aztán későbben a protestáns egyház jogai némileg ismét elismertettek, a kath. község megengedte ugyan a harangozást az evangélikusoknak is, de csak azon feltétel alatt, hogy bizonyos összeget fizetnek a kath. egyház pénztárába. Ily módon az evangélikusok joga a harangokhoz legkevésbé sem ismertetett el, amennyiben a harangok használatáért a tényleges tulajdonosnak, a kath. egyháznak fizetni kellett. Ezen nézetet osztja a canonica visitátió még 1832-ben is, midőn határozottan mondja: „Campanae haec usuantur per Catholicos solummodo. Pro pulsu campanarum funebri solvuntur ab Augustanae Confessioni addictis fi. 2.* (Ezen harangokat csakis a katholikusok használják. Az ág. hitvallásuak temetések alkalmával harangozásért 2 frtot fizetnek.) Ha a katholikus canonica visitátió határozatai az evangélikusokra nézve mérvadók lennének, — amint azt a jelenlegi kultuszminisztérium állítja., — akkor a béla
