Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-23 / 43. szám
idevonatkozható intézkedését anticipálni: nem értem. I Hiszen nem azt mondja-e ön is eme szavaiban : ,egy fölterjesztvényt meneszthetne az egyházkerület, vagy az összeülendő zsinat a miniszter úrhoz, melyben tüzetesen kifejtetnék?* stb. No meg talán egy kis javaslat is tétetnék. Nagyon helyesen. Mondjuk el bajunkat az orvosnak tüzetesen, s mivel önmagunk ismerjük legjobban bajunkat, bátran elmondhatjuk, hogy mit vélnénk legsikeresebb hatású orvosszernek. Az aztán más kérdés, hogy az orvos elfogadja e vagy nem. Vagy a szóban levő tárgyra nézve, minden nagyobb vakmerőség nélkül ajánlhatunk a miniszter úrnak oly módot, mely szerint rendelete legkönnyebben betölthető lenne. Hogy azonban ajánlatunkat elfogadja-e, vagy egyáltalában valtoztat-e a rendeleten ? az más kérdés. Míg azonban a rendelet mostani alakjában lesz érvényben, úgy töltöm be, a mint lehet, s ha máskép nem lehet, — bármily absurdum legyen is, — a keresztelés megtagadásával is bekövetelem az ismeretlen szülőktől a szükséges esketési bizonyitványt. Ennyit láttam szükségesnek Tömösközi úr cikkére magam igazolása végett megjegyezni. 1 asváry Sándor, ref. h. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Válasz Nayij Sándor urnák „Közönséges Számtan, l -om ismerte- j tésére. N. ur e lap 40—42. számaiban ismerteti idézett könyvemet és ismertetésének végén arra kér, hogy ha ismertetésére válaszolok : válaszomat e lapban is tegyem közzé, mert ő csak ezt olvassa. N. ur meghiheti, hogy hallgattam volna, ha azon reményét nem fejezi ki, miszerint válaszolni fogok. Hallgattam volna pedig több okból. A szakember ugyanis, még ha nincs is kezénél könyvem, tisztában lehet az iránt, mit tartson N. ur ismertetéséről ; a tanitó pedig, ki könyvemet használja, régen tisztában van könyvem értékéről, különben megfoghatatlan volna, miképen érhetett 7 év alatt négy, nagyszámú példányból álló kiadást. Azután meg e lapnak most, midőn ref. testvéreink zsinata a küszöbön áll, ellenbirálatoknál sokkal fontosabb közleni valója van. De teljesüljön N. ur reménye: válaszolok, és azon okból, mert protestáns autonómiánkból folyik azon körülmény, hogy nem szakember is, minő pl. gyakran a lelkész lehet, támaszkodván ítéletében tekintélyre, minő előtte N. úr lehet, kénytelen, mint az iskola egyik főfő őre, dönteni egy könyv sorsa felett. N. úr a könyvben foglalt módszert és a példacsoportokat egy szóval sem érinti, tehát azon boldogító hitben ringatom magamat, hogy ezek tetszésével találkoztak ; cz pedig nagyon megnyugtató reám nézve, mert e kettő a fő, gyermekeknek szánt könyvben, minthogy tulajdonképen csakis módszeres példatar való a gyermekek kezébe. Mindamellett magam is sokat tartok a meghatározásokra és követelem N. úrral egyetértőleg, hogy azok ,tiszták, világosak és könnyen felfoghatók legyenek.® N. úr a könyvemben adott meghatározások egy részét roszaknak mondja, más részéről pedig azt állítja, hogy nem egészen világosak. Lássuk hol van igaza, hol nincs. A szám meghatározása rosz. Jó biz az, csak tessék a 3. §-t a 4-dik előtt elolvasni. Mert ha N. ur szerint járunk el, akkor a „Miatyánkból* azt is olvasom ki, hogy ,vígy minket a kísértetbe.4 Mi hiba van ezen gondolatmenetben: ^Minden tárgy magaban véve megnevezett egység. Azt a kifejezést, mely megmondja, hogy bizonyos egység hányszor van meg bizonyos adott tárgyak közt, számnak nevezzük?* — ha ugyanis már tudjuk, hogy csak egynemű tárgyak hasonlíthatók össze. Kérdezem már most, nem lesz e helyes a felelet, ha azt kérdem: 1 alma hanys/.or van meg 8 alma közt? Igaz, hogy a tanítónak kötelessége ekként felvilágosítani : 3 almában, 4 körtében stb. egy alma, egy körte teszik az idézett mennyiségek alapjaul vett egységeket, 3, 4 a számokat. De hat én nem vezérkönyvet irtani a tanitók számára. Ha N. ur a többnevű számokról irt litánia helyett egyszerűen annak végét irja meg, hogy s e megkülönböztetésre nincs szükség', mert ellehetünk a nélkül, a mint könyvem is mutatja : akkor hajlandó volnék benne jóakaratot feltenni; de igy nem bízom benne, annyival kevésbé, mert a számvetés meghatározásai e szavakkal mutatja be: „Ez már az 5-dik § szülötte.8 Különbözik pedig az ő adta definitió az enyémtől annyiban, hogy születik neki filius ante patrem. A négy alapmívelet meghatározásai ellen felhozottakra nézve egyebet nem válaszolhatok N. urnák, mint hogy itt nem jár el ugy, a hogy illik. Ugy látszik, nem olvasta el a definitiókat megelőző dolgokat, vagy nem értette ; továbbá jó lesz megtanulnia, hogy »a szorzás megfordításából lényegileg különböző két feladat szármázik.* Ezzel nincs tisztában. N. ur azt hiszi, hogy a számok elméletében foglalt meghatározásoknál az övéi jobbak ; a hit boldogít. N. urnák jobbnak látszik ez a meghatározás az enyémnél: ,Azon számot, mely nemcsak azt fejezi ki, hogy az egész hány egyenlő részre van osztva, hanem azt is, hogy hány ilyen rész vétetik számításba, törtszámnak nevezzük.* Lám, lám, mit nem árul el N. ur ? Azt, hogy fogalma sincs a törtszámról. Arra akarja a gyermeket tanítani, hogy a törtszám két szám ; holott az, emberemlékezet óta csak egy szám, és annak tanították minden koron. Ma, igaz, két számjegygyei jelöljük, hanem volt idő, midőn bizony csak a számlálót írtak sr.ámjegygyel és a nevezőt betűkkel irták ki, annak jeléül, hogy itt csak a számláló a szám, a nevező pedig minőséget jelent. Mit kelljen a kellő magyarázat megadása után in
