Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-30 / 5. szám

Nem csuda tehát s nem is esetleges dolog, hogy a mostani akár sociáldemokratikus akár materialistikus, de mindenkor a rendezett állami és egyházi hitélet ellen irányult mozgalmak, áramlatok és ármánykodások élén mindenütt a zsidóság harcol első sorban s legvakmerőbben. Ezen áramlatok, ezen zsidó fondorlatok, a melyek a keresztyén államokat és általán véve a keresztyén társadalmat alapjaiból kiforgatni igyekszenek, fölébresztették a német nemzetet mély aléltságából, mely ébredésnek első világrenditő szózata oda dörgé a jelenlegi vakmerősködő talmud-zsidóságnak az első megállj-1. A többi még csak ez után fog következni. Ballagi Géza. TÁRCA. Az ágostai evangélikusok énekei. — Ajánlva Kálmán Farkas urnák. — E lapok mult évi utolsó számában Kálmán Farkas ur több hasábon át bizonyítgatja Bogisich Mihály ur ellenében, hogy: de bizony vannak a reformátusoknak magyar énekeik. Azonban, mig mást igazit, maga esik hibába, midőn, a miben saját felekezetét védi, ugyanabban az ágostai hitvallásuakat vádolja. Engedje meg tehát, hogy a miben ő oly buzgósággal védi egyházát, mi is helyre igazítsuk minket sújtó tévedését. Azt mondja u. i.: „Hogy az ágostai hitvallású ev. atyafiak általában minden magyar dallamot elhagytak e század eleje óta s helyette tökéletes németeket vettek át, ez az ő dolguk ; ez nem terhelheti s nem is terheli egészben a reformatiót. Nem is csuda, mert hisz az ő felekezetük Magyarországon még ma is legnagyobb részben nem magyar ajkuakból áll*. Nem tudom elképzelni, hogyan írhatott ilyet K. F. ur, a ki különben oly buzgón foglalkozik az egyházi ének-ügygyel. Annyira sem méltatta e a mi énekeinket, hogy legalább egy futó pillantast vetett volna azokra, mielőtt Ítéletet mond rólunk ? No akkor jobban teszi vala, ha egyátaljaban említésre sem érdemesít bennünket. Mert ha csak egyszer is bele tekint akár énekes-, akár chorál-könyviinkbe, nem írhatta volna az idéztem szavakat. Én ugyan valami nagy zeneértő nem vagyok, de annyit minden zenebeli ismeret nélkül el. lehet gondolni, hogy a mi a reform, énekeskönyvben magyar nóta, az az evangélikusban is az. Már pedig ott van j épen az egyik például felhozott „Krisztus Urunknak" a mi könyvünkben is. Es több ének is van ott ezen nótára. Nos igen. E század elejéig együtt énekeltünk ; de már csak azért sem illet minket K. F. ur vádja egész általánosságban, mert sok gyülekezetünk egész az ujabb időkig megtartotta a régi közös énekes könyvet, a Gradualt. Es mikor külön uj énekes könyveket szerkesz- ! tettünk is e régi helyett, mik voltak azok egyebek, mint a Gradualnak kivonatai, bővítve ujabb énekekkel. A mikor aztán a reformátusok elsőséget adtak a francia eredeti zsoltároknak, az evangélikusok pedig az újba „felvették amannak javát s lelkét4

, felesleg-valónak tartván azoknak, a kik ebben még zsidó zsoltárokat kívánnának, megmondani: hogy ezen könyv tele vagyon keresztyén zsoltárokkal, az az : Isten dicséreteivel stb. (1. győri „Keresztény uj énekes könyv. Előbeszéd 1811.) És hogy az ujitók a „java s lelke* gyanánt nem tökéletes németeket vettek át, azt megláthatja akárki, a ki akár az idéztem győri énekes könyvbe, akár a kerületi énekes könyvbe (Keresztyén Énekes könyv az ágostai vallástételt tartó evangélikusoknak a Dunántúl levő superintendentiája által. 1839.) bepillant. Aztán meg tessék nézni Chorálkönyvünket, (kiadatott a dunántuli ág. hitv. ev. Egyházkerület altal 1873) mely is kiadatását az előszóban egyik azzal indokolja, hogy „ez hazánkban az első gyűjtemény, mely számosabb magyar és szláv egyházi dallamot foglal magában® és aztán ad egy külön részt az egyházkerület magyar gyülekezetei számára. Ugyan mire való volna ez, ha a gyülekezetek nem énekelnének magyar dallamokat ? E külön rész áll 37 számból, melynek egy része az 1778 Debrecenben megjelent, másik része egy 1798-ik énekeskönyvből vétetett, egy részt pedig „a szerző semmiféle nyomtatott munkában nem talált*, honnan vette tehát? A nép szájáról, a falusi tanítóktól. (Bár még többet is gyűjtött volna.) És még sem volnának-e nekünk magyar nótáink? Hiszen pl. az „Istenfélők mily boldogok vagytok* első ütemeinél az ember nem tudja, nem az lesz e belőle, hogy: „Úgy el megyek, meglássátok® vagy pedig „Kitették a holttestet.' Én legalább több hasonlatot találok ezen nóták között, mint a „Krisztus urunknak* meg a „Csorda pásztoroknak* között (1. Bogisich ur cikke). Aztán meg „Jézus Istennek báránya,4

„Előtted állok drága Jes.* ha ez nem magyar nóta; akkor az sem az, hogy : „Csak egy szép lány van a világon.* Mar pedig ezek és még többek, akar a megoszlás előtti időből valók, akár a református rector, akár lutranos tanitó ajkán termettek, azt én nem tudom, nem kutatón, de hogy énekes könyvünkben megvannak és minden (idősebb) magyar tanítók által énekeltetnek, az bizonyos. Tessék megnézni, megpróbálni! Szolgáljon ez helyreigazitásaul K. F. ur tennebb idéztem állításának, hogy az ágostaiak általában minden magyar dallamot elhagytak* volna. Végre is távol legyen tőlem, hogy az ily hazafias versenygést gáncsolni akarnám, de annál a kérdésnél, hogy melyiknek fáján fészkelt az a fülemüle, a melyik ily szépen dalol — fontosabbnak tartom azt, hogy ezen fülemüle dalait, a hozzáértők minél szorgalmasabban összegyűjtenék. Még most lehet, még vannak régi rectoraink, a kik a néptől tanultak énekelni, de már igen ideje, mert az ifjabb nemzedék csak a kótát tudja.