Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

telest — az anyakönyvezéssel szoros kapcsolatba hozva — a kérdéses miniszteri rendelet köpenye alá vonom, holott az csak az anyakönyvezésre ad utasítást; mert absurdum dolgot cselekszem akkor, midőn a keresztelés megtagadásával akarom kényszeríteni az előttem ismeretlen szülőket a szükséges bizonyítvány előmutatására; és mert nagy bátorság kell ahoz, hogy valaki a miniszter úr elé javaslatokat terjesszen. Mindezekre nem szóltam volna semmit, ha Tömösközi úrral egyetértenék, és ha cikkében -— az anyakönyvek hitelességét megőrzendő — oly ajánlattal nem lépne föl, a minek következtében anyakönyvünkből iából csinált vaskarika lesz. Azaz meglesz benne minden, csak az nem, a mi mindenesetre megkívántatik, t. i. a hitelesség. Midőn ugyanis felteszi a kérdést : »« bizonyítvány nélkül megkeresztelt qyermek anyakönyvezésénél minő eljárást kövessünk?* azt feleli: »égy vezessük he az anyakönyvbe, miszerint azok a rovatok, melyek kizárólag a követelt bizonyítvány alapján lettek volna betölthetők, azok a rovatok betöltetlen maradjanak.« Emlékszik-e tiszt, úr, hogy mit mond az úr a Laodiceabeli gyülekezet angyalának? „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév : vajha hideg volnál vagy hév ! Annak okáért mivelhogy lágymeleg vagy, kiokádlak tégedet az én számból.® (Jel. 111. 15. 16.) Epen ilyen se hideg, se meleg, következőleg a hitelesség mértékét meg nem ütő, tehát bátran kivethető adatokat fog tartalmazni az ön anyakönyve is, ha t. i. ajanlata szerint fogja azt vezetni. Vagy talán nem ? Tegyük fel, hogy megkeresztel ön egy előtte ismeretlen szülő gyermekét pl. Istvánnak. Most előveszi az anyakönyvet a keresztelés tényét beírandó. Úgyde, mit ír be ? Azt, hogy István született és megkereszteltetett ? De hát kicsoda István ? Ez a bökkenő. Mert ha sem a keresztanyának, sem a bábának nem fogja ön elhinni, hogy a gyermek szülői törvényes házasságban élnek: nem Írhatja be az atya nevét, hanem csak az anyáét s akkor a gyermek be lesz irva mint törvénytelen s az anya nevéről fog neveztetni talán Kis Istvánnak; holott mint később kiderül, a gyermek törvényes és így az atya nevéről kellene neveztetnie Nagy Istvánnak. Vagy vegyük a dolgot megfordítva. Beirja ön az atya nevét is, holott az illetők nem törvényes házasság, hanem csak —mint p . . . . i káplán koromban volt egy esetem, midőn minden aron törvényesnek akartak beíratni a gyermeket — a községi jegyző által irt szerződés által vannak egymás iránt lekötelezve, következőleg csak az anya nevét lehetne beirni, mert a gyermek törvénytelen. Már most mit fog ön cselekedni ? Akármelyik eset fordúl elő a kettő közül : vagy ki kell hagynia a szülők nevét teljesen, s ekkor anyakönyvezése nem ér semmit; vagy ha beirja a szülők mindegyikét, vagy csak az anyát: azon eshetőségnek teheti ön ki magát, hogy anyakönyve valótlan, nem hiteles, tehát hamis adatokat fog tartalmazni. Márpedig t

a ki hamis közokiratot készít— az anyakönyvet pedig a törvény közokiratnak minősíti, — a közokirat hamisításának bűntettét követi cl és öt évig terjedhető börtönnel büntetendőt., mondja az 1878. V. t. c. 391. §-a. Mar köszönöm, de nem kérek belőle. Inkább minden áron, ha máskép nem lehet, még a keresztelés megtagadásával is bekövetelem az eslcetési bizonyítványt, mintsem késő legyen elmélkedni a felett, hogy hogy is lett volna hát jobb. De erre azt mondja ön, hogy ez absurdum, mert saját híveivel szemben nem jöhet a lelkész oly helyzetbe, hogy a keresztelést megtagadja. Igenis jöhet, de csakis a más vidékről odaszármazottakkal szemben, ezekkel is csak az első esetben. Es ha az anyakönyv hitelességét megőrizni s magát a megbüntetés eshetőségének kitenni nem akarja: a keresztelést mindaddig meg kell tagadnia, míg a követelt esketési bizonyítvány elő nem mutattatik. De erre meg azt mondja ön, hogy a kérdéses miniszteri rendelet nem a keresztelésre, hanem az anyakönyvezésre ad utasítást, különben is e két egymástól különböző tény annyira van egymáshoz, mint Makó Jeruzsálemhez. Pedig dehogy van. Annyira sincs, mint O-Kécske Uj-Kécskéhez. Ballagi dogmatikája szerint ugyanis „a keresztség külső ereje és foganatja abban all, hogy általa — szintúgy mint az ó-testamentumban a körülmetélkedés altal — beiktattatunk, felvétetünk a hívők társaságába.® l'2s a keresztelési anyakönyv micsoda ? Semmi egyéb, mint a keresztség altal a hívők társaságába felvettek nyilvántartása szempontjából vezetett oly egyházi jegyzőkönyv, melybe a keresztelés tényét, mindjárt a végrehajtás után, bevezetni köteles vagyok. Vagy hasonlattal szólva,, midőn valakit besoroznak katonanak pl. a Mollinary-ezredbe, ugyanakkor ugyanazon ezred katonai anyakönyvébe is bevezetik, hogy evidentiában tartassék hovatartozandósaga. Nemde igaz ? Ha igaz : igaz az első is. Midőn keresztelek, felveszem az illetőt a reform, egyház hívei közé ; midőn pedig beanyakönyvezem, felveszem egy meghatározott község reform, hívei közé. Már most ha szabad kérdenem, nem helyesen vontam e egy köpeny ala a keresztelést és anyakönyvezést ? Én azt hiszem, hogy igen. Mert e két tényt egymástól elgondolni nem tudom. Ha keresztelek : anyakönyvezek ; ha nem : nem. Igen természetesen, ide nem értve a keresztség nélkül elhaltak esetét és a többi anyakönyvekre vonatkozó dolgokat. És nem helyesen cselekszem-e, ha — anyakönyvem hitelességét megőrzendő — az előttem ismeretlen szülőket még a keresztelés megtagadásával is kényszerítem a szükséges bizonyítvány előmutatására ? Bármily nehezen esik is mind nekem, mind az illető szülőknek : mást nem tehetek mindaddig, míg a szóban levő miniszteri rendelet módosítva nem lesz. A mi pedig azt illeti, hogy Tömösközi úr nem bátorkodnék a miniszter úr elé javaslatot terjeszteni s