Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-23 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-H1VATA L.: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példám. yokilsiELl mindég szolg-áüLtLSL-timk:Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A zsinat előestéjén. Hogy leszünk már t. szerkesztő ur r A zsinat ajtait kezdik már feltárni, és a mint veszem észre, — legalább a mi vidékünkön, — kezd ébredezni, némelyeknél pedig fokozódni a zsinati érdekeltség. Még azon lelkésztársaim is, kik eddigelé oly közönyösen tekintettek a zsinat elé, most már kérdezgetik, hogy a zsinattól mit várhatunk ; várhatunk-e mindent ? vagy csak valamit ? vagy semmit ? Mi azután magunk között inter pocula le is tárgyaljuk az egész zsinatot. De hát mi gyarló Saulok, kik egyszerű nép s idegen vallásfelekezetüek közt élünk, távol a fővárosi, még távolabb a kálvinista Rámában, vagy akarom mondani Rómában lakó Sámuelektől, szeretnők a magunknál bölcsebbek jóslatait hallani. Szabad e hinnünk egyházunk boldogabb jövőjében ? s nem járunk-e majd ugy, mint már igen sokszor jártak az emberek a zsinatolással, ugy a mint jártak a közelebbi évtizedben katholikus atyánkfiai, kik szintén nem kevés zajjal, jó adag reménnyel megindították az autonomicus vágyak valósítására a több rendbeli gyülésezést, és a mint veszem észre, most is csak ott vannak, hol ezelőtt tíz évvel voltak. Kíváncsiak vagyunk bizony mi vidékiek, nem tagadom, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magam : egyre jobban érdeklődünk egyházunk jövője iránt, s bár még össze sem ültek a sz. atyák, már szeretnők tudni, mi üdvös határozatokkal oszlandanak széjjel. De értem én azt is, ha szerkesztő ur és a többi vezérszerepet vivő bajnokai egyházunknak tartózkodnak épen most, a zsinat előestéjén jóslatokba bocsátkozni, s nézeteik, reményeik nyilvánításával mintegy eleibe vágni a zsinati tanácskozásoknak. Önök előtt ott leend majd az alkalom, legjobb erejük s tehetségük szerint közremunkálni egyházunk javára. Meg ís nyugszunk teljesen a zsinatra küldött hitrokonainknak ugy jóakaratában, mint bölcseségében. De bár tudjuk, hogy a mi képviselőink ismerik eléggé egyházunk ügyeit, bajait, s tájékozvák küldőiknek nézetei, óhajtásai, reményei s aggodalmai iránt: mégis talán nem cselekszünk haszon nélküli dolgot, ha mi kivül állók O J is, biztosabb tájékoztatás végett hallatjuk egy és más tárgyról nézeteinket; ha a mi, barátságos társalgás közt tartott provinciális zsinatunkról is küldünk tudósítást. Ezen meggyőződés indított ezen sorok Írására. Ezelőtt néhány nappal egyik tíszttársunk hajlékában jövénk össze meglehetős számmal mi azon vidékbeli lelkészek — mert hála Istennek, közöttünk a kollegiális szeretet kötelei még mego o o lehetős erősek; — és itt időnknek komolyan töltött részét majdnem kizárólag a zsinat ügyének szenteltük. Van közöttünk egy pár erősen pessímísta hajlamú kolléga, kiknek erős hitükké vált a zsinat szerencsés eredménye iránti hitetlenség; kik előtt ugy rémlik, hogy a debreceni nagy tanácsterem ajtaja fölé is az ismeretes olasz mondás leend néhány nap múlva felírva: Lascíate ogni speranza! Mondjatok le minden reményről ! Hogy miért r előadák bőven érveiket.