Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

Az országos protestáns lelkészi értekezlet ügyében. — Nyilt levél Tóth Sámuel úrhoz. — Tisztelt Atyámfia! A ,Debreceni prot. közlöny* közelebbi számaban, ,Egy indítvány nem a maga he­lyén és idejében* cimű cikkben, Te az egyetemes lelké­szi értekez'et alig szülemlett eszméjét s annak a zsinat előtti napon valósítását egészen elitéled, s lelkésztársain­kat óva inted, hogy abban részt vegyenek. Egy több társunk sürgetésére kibocsátott eszmének, részetekről oly kegyeletlen fogadtatása, nekem, ki az eszmének nevemet odaadtam, kötelességemmé teszi, hogy mind Téged, mind a veled hasongondolkozásuakat, fel­világositsalak arról, miszerint a kínálkozó alkalomkor egy országos leik. értekezlet tartása egyházunk jól felfogott benső érdeke .szempontjából helyén és idején van. Először is kénytelen vagyok visszautasítani azon kíméletlen gyanúsítást, mintha az az előre elitélt lelkészi értekezlet a zsinat ellen foglalna állást, s az 1791-ki zsinat alkalmával a híres debreceni tanár Sinai által okozott zavarhoz hasonlót akarna előidézni. Midőn mi néhányan r. lelkészi értekezlet eszméjét meghánytuk vetettük: semminemű ellenzékeskedésre nem gondoltunk. Az is távol volt tőlünk, mintha a zsinati képviselőkbe bizalmat nem helyeznénk. De hát szerintetek, mire való az egész értekezlet? Hiszen a zsinat van hivatva ujjá szülni a magyar ref. egyházat, s más halandó em. ber miért gondolkodnék az egyház ügyeiről, bajairól, s több effélékről. Ez a mi szerencsétlenségünk, hogy mindent a zsinattól várunk. A felső és alsó körök azon reményben ringatják magukat, hogy ha egyszer a régi törvények megváltoztattatnak, divatos ráncba szedetnek, s a modern közigazgatás sallangjaival felcifráztatnak: akkor minden jó lesz. A romokból ki fognak emelkedni pusztuló egyházaink, a most nyomorkodó lelkészek és tanitók a mindennapi kenyér gondjaitól felmentve, szent hivataluknak fognak élhetni, s nem lesz panasz, mely meg ne hallgattatnék, nem lesz seb, melyre a paragra­fusok gyógyírt ne hoznának. Hat mi, bár csalódjunk, s interdictum alá vettes­sünk, azt mondjuk, hogy nem hoznak. A nemzetek, és kiválóan az egyházak életeben külső intézkedések, a benső erők összetevése s a lelkek odaadó buzgósága s ezeknek kiható melege nélkül : virágzást nem teremtenek. E meggyőződésben levén, midőn a lelkészi értekezlet eszméjét, mint Nóé az ő hollóját, a gyanúsítás iszapjá­tól nem remegve kibocsátottuk, igy gondolkoztunk : az a hivatalos zsinat megteszi majd a maga teendőjét, in­tézkedik a külső dolgokról ; tehát mig a zsinat ez és több üdvös munkában lesz foglalatos, talán nem fog ár­tani, ha mi, kik publikumnak (majd publikánust írtam) ugy is bemegyünk Debrecenbe, valami hasznot próbá­lunk tenni, egymás gondolatának kicserélésével, hogy a szánktól és testünktől elvont uti költségnek még is valami reménybeli hasznat lassúk. Nevezetesen azt gon­doltuk, hogy jó lesz megbeszélnünk a zsinati tervezet­ben foglalt, s fájdalom, mielőtt élt volna meghalt domes­tikára vonatkozó javaslatot mivel kellene helyettesíte­nünk ; a javaslatból kimaradt bel- és külmissió létesíté­sére mit kellene tennünk; továbbá midőn a róm. kath. lelkész atyánkfiai minduntalan búzánkban sarlóznak, nem jó lenne-e behozni hitfeleinknek családonkénti meg­látogatását évenként, vagy két-három évben egyszer stb. ? mint kellene valahára már egy egyetemes magyar prot. irodalmi társulat alapításához komolyan kezdenünk. Mert égető szégyen az, hogy különösen a központokon sem a magyar prot. tudományosság mivelésével, sem a prot. népirodalom táplálásával annyira nem törődünk, hogy egy kisszerű tractát-társulatot sem bírtunk eddig létesíteni s idegen hitrokonok kegyelem morzsáira szo­rultunk. Mindezeket beszéljük meg ; támogatásra hívjuk fel a zsinat tagiait, sőt ha egy vagy más megvitatott tár­gyat kérelem, memorandum vagy javaslat alakjában a zsinat elé terjeszteni jónak látnánk, azt se mulasszuk el. Ily jó reményű feltételekkel bocsátottuk útra az egye­temes prot. lelkészi értekezlet eszméjét. Ez az a fejet­lenségre való törekvés, melyért maró gúnynyal kellett elitélni bennünket. Jól van. Mi ezt is azon sérelmek sorába írjuk fel, melyet magyar reformált, illetőleg protestáns egyhá­zunk érdekeinek szolgálataban, testvéreinktől eddig szen­vedtünk, s aztan keresztyéni türelemmel s Istenbe ve­tett bizalommal a gúnyos kárhoztatás dacara is tesszük a mire Isten segit. Igen, mert meg fogjuk tartani az országos prot. lel. készi értekezletet annyian a mennyien leszünk. Egy lépést minden esetre fogunk tenni. S aztán a jövőre nézve tü­zünk ki hatarnapot, helyet, a hol, anélkül, hogy előre visszarettentetnénk, folytatandjuk azon eszmecserét, mely egyházunk benső életének az eddiginél melegebb s kitartóbb gondozására vonatkoznak, s mely az egye­sülésre hevitendi azon igehirdetők lelkét, kik most ref., evang., unit., felekezetek oltára körül forgolódnak, de mindannyian a magyar földön, a magyar nép között az evangyéliomi hitélet virágzóbbá tételeért lelkesülnek. Az evangyéliomi prot. szellem lángjának szabadon lobogásáról — melyben van a protestantizmus magasabb élete, majd máskor szólok. Most kedvetlen vagyok, s nagyon keserű lenne tapasztalásból merített nyilatko­zatom ! Az Ur kegyelme velünk 1 Czelder Márton. KÖNYVISMERTETÉS. Közönséges számtan, hta: Mauritz Ilezsö, a kassai állami főreáltanoda igazgatója. A középtanodák első osz­tálya számára. Harmadik átnézett kiadás. (Vége.) E meghatározást is könnyebben megérti a gyer­mek így : Két vagy több sz.ím közös osztójával lehet Sl

Next

/
Oldalképek
Tartalom