Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

séggel ecsetelt, ily harcosok mellett egészen háttérbe szoríttattak. Nem is csoda, ki lett volna képes a leghelyesebbet választani, midőn a nevezetteken kivül találkozott még: Danz, Gaupp, Haas, Gráf, Köster, Kaiser; későbben Nitsch, Ebrard és mások munkáival? Igaz, Niemeyer e nagy sereg dacára huzamosb ideig a főirányadó volt, ámbár sokan vagy Schlegelt követték, ki az üdvözülés előmozdítását hangoztatta, vagy Schwarzot, ki kizárólagosan a bibliai álláspontot foglalta el. Örvendetes lendületet idezett elő Schleiermacher tudományos és rendszeres fellépése, melynek következtében csakhamar napvilágot látott Hüffel Lajosnak: „Über das Wesen und den Beruf des evangelisch-christlichen Geistlichen" című igen becses műve, mely minden papi könyvtár díszére szolgálhat. Eredeti a maga nemében Harms; ő minden egyes esetben gyakorlati szempontból indul ki és a legközelebbi viszonyok reá nézve első sorban döntők. Palmer is be\allja, hogy Harmstól két dolgot tanult; először, hogy dacára azon általánosságnak, melylyel a gyakorlati theologia tárgyai fejtegetendők, mégsem helyes, azon provinciális talajt, melyen hivataloskodunk, megtagadni ; másodszor, hogy leghelyesebben járunk el, ha a practica theologiát könnyű és érthető nyelven adjuk elő és minden tudományos homályt kerülünk. Harmst kiegészíti a tiszta, speculativ Marheineke, de a kettőnek nézeteit közvetítő híd nehezen lelhető fel. A legutolsó két évtizedünkben a gyakorlati theologia terén irányadó volt Palmer műve, mely most is domináló szerepet visz. Legújabb és nagyobb terjedelmű idevágó mű: van-Ovsterzeetől van, mely, Matthiau A. es Petri A. által németre fordítva ezen cím alatt jelent meg: „Ein Handbuch für junge Theologen" 1878. Heilbronn. Nemde, óriási szorgalomról és fáradozásról tesz tanubizonságot ezen futólagos pillantás is, melyet a gyakorlati theologia irodalmára vetettem ? Igen, de mi okból hordtam én össze a száraz idézéseknek e halmazát, melyet elvégre, ha kedve van, valamelyik idevonatkozó munkából mindenki kiolvashat ? Bátor voltam ezt tenni mindenek előtt azért, hogy a történelem fonalán kimutassam, miszerint az egyházi élet megőrzésére és fejlesztésére nézve minden theologiai disciplina között legfontosabb a gyakorlati theologia. Már Haberlein azt emígy definiálja: „Quod sít habitus animi dívínitus datus, ministrum ecclesiae informans, qua ratione officio suo sacro rite defungi queat, ad promovendam auditorum salutem et divini nominis glóriám." Vinet pedig róla eme nézetben van: C'est l'art aprés la science, ou la science se resolvant en art. C'est l'art d'appliquer utilement dans le ministére les connaissances acquises dans les trois autres domaines, purement scientifiques, de la theologie." Hozzáteszem még Elvárd felfogását, ki azt tartja: „Die praktische Theologie ist beim Lichte besehen nicht ein Wissev, sonderen ein Können, nicht eine Wksmschaft, sonderen eine Kur.st, in welcher die gewonnene theologische > o O Erkenntniss praktisch wird, in welcher sie eine praktische Anwendung erleidet." Nyilván való, hogy mind ezen nyilatkozatok abban megegyeznek, miszerint a gyakorlati theologia minket az egyházi élet fejlesztésére, az Isten országának terjesztésére képesít, még pedig oly mértékben, hogy e képességet a magasztos cél érdekében minden körülmény közt érvényesíteni tudjuk. Lehetünk mi bármily lángeszű tudósok az exegetika, történelmi vagy a rendszeres theologia tárgyaiban, mind keveset ér, ha mi az azokban foglalt eszméket és igazságokat az életbe átplántálni nem tudjuk, az emberek vallási igényeit ki nem elégítjük és egyházi életükön nem lendítünk. Bátorkodtam továbbá a lenti számos idézésekkel élni azon okból, hogy feltüntessem, miszerint a gyakorlati theologia bár általában az egész keresztyén egyház életére vonatkozik, mindig gondos tekintettel van azon kisebb körre, nemzetre vagy országra, melynek határán belől az illető szerzője élt, működött és tanított az egyház szolgálatában. Palmer, midőn magát Harmssal párhuzamba teszi, ezt mondja: „Wie Jenem die schleswig-holsteinischen Verháltnisse überall das Náchste sind, das ihm vor Augen liegt, so mir die schwabischen". . . . És ezzel azon ponthoz értem, mely végett a sok idézéshez folyamodtam, hogy eszünkbe juttassam azon igazságot, mely emez elmefuttatásomnak feliratul szolgál, t. i. >>História est vitae magistraEgyházi lapjainkban évek óta keserű panaszok vannak napirenden a felett, hogy egyházi életünk hanyatlik, hogy ennek oka fiatalabb papinemzedékünk, mely a mai vallásos igényeket kielégíteni, a magyarhoni protestáns egyház szükségeinek megfelelni nem képes. Sokan állítják, hogy ez egyrészt onnan van, mert theologusaink gyakorlati látköre nagyon szűk; azon kerület particularis szelleme lakozik bennök, melynek intézetében nevelkedtek; vagy lelkész hivatási ábrándjok nagyon tág, mert külföldi egyetemeken járván, oly nézetekkel térnek haza, melyek egyházunk keretébe nem férnek. Ki lett emelve, hogy mindkét körülménynek következményei hazai egyházunkra károsak; egyrészt annak körén belül a particularismust ápolják és az egyházegyetem egyöntetű kiépítését gátolják; másrészt, nem ismervén vagy ignorálván egyházunk hivatását e