Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-16 / 42. szám

hazában, kifelé gravitáló óhajokat ébresztenek és szítanak, miáltal egyházunk megfosztatik azon szerepléstől, melyet a politikai és társadalmi téren teljesíteni joga és tiszte volna. Miután ily és hasonló panaszok hovatovább hangosabbak lettek, az általok jelzett bajok orvoslására óv- és gyógyszerek is lettek keresve és ajánlva. Számosan abban állapodtak meg, hogy a jelen viszonyokon ugyan rögtön változtatni nehéz, de a jövőn igenis segiteni lehet, még pedig egy egyetemes theologia felállításával, melyben majdan találkozik a leendő papi nemzedék dunáninnenről és dunántulról, a tiszai kerületből ugy, mint a bányaiból. Itt aztán egymáshoz simulhatnak szívek és szellemek, kezet szoríthatnak a kerületek separatistikus korlátainak lerombolására és a magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyház gyakorlati szolgálatába. Az igy megindított actiót — mint tudva van, — csakhamar magukévá tették a kerületek és az egyetemes gyűlés, s most közel állunk az annyira óhajtott célhoz; küszöbén állunk az egyetemes theologiai akadémia felál litásának. Ugyan nem Budapesten, mint azt szivem sugallata óhajtotta, mert efféle óhajtás egy jó barátom és paptársam szerint csak a távol jövőnek zenéje; nem! hanem Pozsonyban. Előttem fekszik az e fontos tárgyban folyó évi julius hó 6. és 7-én létre jött új kiegyezés, melynek záradéka igy hangzik: ,Miután a pozsonyi egyházzal sikerült a kiegyezés, a bizottság ennek elfogadását s az ügynek végleges elintézését az eggetemes gyűlésnek melegen ajánlja* Bizonyos, hogy csekélységem az egyetemes gyűlés intentióit nem ismerheti, de bizonyos az is, hogy a szerződő kerületek nincsenek egy véleményben. Tudomásom szerint a tiszai kerület például elfogadja a kiegyezést akkor, ha i. a Reischel-féle alapítvány a végrendelethez hiven egyetemesnek mondatik ki; 2. a pozsonyi egyház által természetben adandó tanárt az egyetemes tanács választandja; 3. a jótékonyságot nem aSchulsenat, hanem akis bizottság gyakorolandja; 4. az akadémia Pozsonyban megszűnte esetén az akadémia tulajdonában volt könyvtár, taneszközök az egyetemes gyűlésnek visszaadatnak és 5. ha az egyetem előzőleg az emlékirat 15 pontja a, b, c, alatt felvetett kérdésekre szabályzatot kidolgoztat s a kerületek hozzájárulásával megállapít. € Azt, hogy követelni fog-e az egyetemes gyűlés annyi változást és Pozsony hajlandó lesz-e annyit tágítani, szintén nem sejthetem, mert tudom, hogyha egyszer belemerültünk valamely kedvenc eszmébe, abból egy könnyen ki nem bontakozunk. Mind azáltal lelkemet azon édes remény hatja át, miszerint az egyetemes gyűlés, midőn döntendő lesz ily felette fontos ügy felett, szeme előtt tartandja azon figyelmeztetést, mely ez elmefuttatásom élén áll, t. i. j,História est vitae magistraés a kiegyezést már azért nem fogja magáévá tenni egész terjedelmében, mert a 7-ik pontjának zárjel közzé szoritott 1. alpontja emigy hangzik: >

Az egyetemes bizottság az eggetemes közgyűlésnek ajánlja a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház 1875 évi január 21-én és 1878 september 8-án tett azon Ígéretének értékesítését, liogy a pozsonyi ág. hitv. ev. magyar-tót lelkészt a gyakorlati theologia rendes tanárául alkalmazza.* Eme pontnak elfogadása annyit jelentene, mint a theologiának az egyházi életre legfontosabb szakát egészen a véletlenre bízni, és mindazon reményeket, melyek a felállítandó akadémiában nevelendő papinemzédekhez füzünk, csirájában elfojtani és a felállítandó akadémia alapköve alá eltemetni. Mert a gyakorlati tanszék korántsem tekintendő helyesen betöltöttnek akkor, ha az illető a theologiai irodalom e tág és termékeire nézve dúsgazdag terén elég tájékozottsággal bir, szükséges, hogy a távol vagy közelebb időkben idegen külföldi talajon származott és általa szerzett ide vágó ismereteket át tudja alakítani egy viszonyainknak, népünk igényeinek megfelelő, valóságos magyarhoni ág. hitvallású evang. gyakorlati theologiává. Hogy a legcsekélyebbnek látszót érintsem, a kerületekben divó különléle istentiszteleti formákat tökéletesen ismernie kell, hogy azokból tudományos objectivitással és gyakorlati tapasztalattal oly formát teremtsen és adjon elő, mely az istentiszteletnek a kor igényeit kielégítő egyöntetűségét elvalahára érvényesíteni képes legyen. Ha valahol, a gyakorlati theologia tanszékén az egyoldalú tanerő, bár mily nagy is legyen elméleti tudományossága, alkalmatlan. A gyakorlati theologia tanára legyen tudós és szónok, tanár és pap, tanitó és nevelő egész szenj vedélyteljes hajlammal. Biztosithat-e minket Pozsony, hogy magyartót lelkésze minden időben ily férfiú lesz? Ha csak a jelen volna tekintetbe veendő, akkor, legalább magam részéről egész örömmel és bizodalommal tenném le a gyakorlati theologia tánárságát a most hivatalban álló pozsonyi magyar-tót lelkész ur kezeibe, lelkemben meglevén győződve, hogy jobb erőt kivánnunk sem lehet. De midőn egy oly intézet, minőnek az egyetemes theologiai akadémiát lenni óhajtják, felállításáról és berendezésésől van szó, nem a pillanatról, hanem a beláthatlan jövőről akarunk gondoskodni s ezt tevén, leghelyesebben és legbiztosabban járunk el, ha a történelem intéseit figyelembe vesszük, mert,