Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

meg; végezetre az alkalmi énekeket kiszámíthatják a megmaradottak után, hogy mi alkalomra szükséges az anyag, ha a jelzett számokat figyelembe veszik. Van azonban oly énekekre is szükség, melyek a magyar énekeskönyvben még nem voltak fölvéve, pl. confirmátiókori, vizsgák alkalmávali, orgona szentelési, reformatió ünnepére való s néhány nemzeti énekek stb. mik szintén szükségesek. Szabad legyen ezek után szerény véleményemet bizonyos dolgokra nézve előtérbe állítanom. A magán szakértők s dolgozó társak becses figyelmébe kérem a következőket: a) A zsoltár szövegeknél kerüljenek minden oly kifejezéseket, kitételeket, melyek az ős héber állapotokra vonatkozván,a keresztyéni érzületre kellemetlenül hatnának. b) Minden szöveg ugy szerkesztessék, hogy egész gyülekezet által kifogástalanul élvezhető s használható legyen, de magan énekül is alkalmaztathassanak. c) Egy énekvers szövege túlterjedő szám-mennyiségü ne legyen, mint pl. a jelenlegi énekeskönyvben a CXIX Zs. vagy a 67. 68. stb. dicséreteknél ez észlelhető, — hanem a versek száma a felvett dallam terjedtsége szerint 3-tól 6-ig terjedjen. d) Karácsoni, nagypénteki, áldozó csütörtöki előénekeink nem lévén, azok is készítendők és pedig az ünnep természete szerint azok kemény vagy lágy dallamokra írandók, pl. a nagypénteki elő- és főénekek lágy jellegű dallamot kívánnak. e) Átalában óhajtandó, hogy a szövegek oly dallamokra alkalmaztassanak, hogy szembeszökő ellentétesség a szerkezetben ne legyen, mint pl. a XXXIII Zs. és 76 dics első verseiben észleihető; — tehát a nagypénteki, bűnbánó heti s általában elemi csapásokra irott énekek. Komoly és lágy, szomorú jellegű dallamokra illesztessenek ; mint szintén a köz- és vasárnapi, karácsoni, húsvéti, aratási énekeknek kemény, lélek élénkítő, felfrisitő dallamok szolgáljanak társul. f) Minden énekvers egy magában és — főleg a zárvers — teljes egészet képezzen, ne legyen a megelőzővel szoros kapcsolatban. g) Az uj dallamok szerkesztésénél különösen kívánatos volna, hogy a hangterjedelem ne terjedjen túl egy nyolcadnál tovább, némely énekeink, pl. a VIII. Zs. 143. 162. dics. dallamai decimáig terjednek, népéneklésnél ez kirívó s erőltetett előadásra kényszerit. Az uj énekes könyvbe szövendő volna még az úgynevezett utó vagy zaVénekek rovata. Elismert dolog, hogy a szószéki beszédek különös benyomást hagynak maguk után, ha a zárénekek raillők ; a szószékben mondottak hatását igen növelik és értékesitik népünknél a helyesen alkalmazott utóénekek. Jelenleg énekeskönyvünkben a szerencsétlen tartalom és beosztás helytelen fölvétele miatt minél ritkabban lehetett alkalmas záréneket talalni. Ugyanazért e részben óhajtandó volna, hogy szent költészettel foglalkozó lelkészeink, kik ismerik és tudjak mar a vezér igékiil gyakrabban használtatni szokott bibliai tételeket, válasszanak azok közül néhányat s írjanak azokra utóénekül hasznaiható szövegeket, — szorosan véve azonban lehetséges utószövegeket ezek nélkül is létre hozni, de az alkalomszerű mindig hatásosabb. Az ünnepi, vasarnapi énekek szerkeszthetők oly módon, hogy önálló zárverssel bírjanak, de ezeknél is kívánatos volna, hogy „már4

„de® „nohát* s mas ezekhez hasonló szókon ne kezdődjenek. Ennyit röviden az uj énekeskönyvet illető szövegekről ; lássuk most a dallamokat. A kolozsvári értekezlet különös figyelemmel volt arra, hogy a dallamok beválasztásánál olyanok vétessenek igénybe, melyek hangnemeiknél fogva teljes ellentétet ne képezzenek a divó zene hangnemeivel, nehogy átiratuk tömérdek esedékes módosításokat igényeljen, mint észlelhettük ezt az ujabb időben némely modern átiratu énekeinknél. Azonban mégis közkedveltségüknél fogva maradtak meg oly dallamok is, melyeknek helyes és következetes átiratuk csakis az egyházi hangnemek szerént eshetik meg. Minden esetre szaporítani s nehezíteni fogják tanítóink teendőit énektanítás alkalmaval, hol az zenei elmélet alapjan fog történni. Ugyanazért, hogy jövőre utja be legyen vágva a népiskolák részére szükségelt énektárak helytelen dallami átiratainak, kijelölöm azon dallamokat, melyek csakis az egyházi hangnemeken maradhatnak ; meg, ilyenek: az 5. 19. 24. 30. 33. 34. 50. 57. 78. 103. 137. zsoltárok és 137. 140. 146. 173. dics. dallamai ; csekély módosítással a mai hangnemekre alkalmazhatók a 8. 23. 28. 46. 61. és 77. Zs. dallamai. Megjegyzendő, hogy tollhibából a 112. dics. a kihagyandók közzé jutott, — ez megtartandó, mert közkedvességű ének, csak módosítani kell. Az uj darabokra nézve a bizottság határozottan kimondá, hogy azok minden tekintetben magyarok legyenek. Adja az ég, hogy sikerüljön óhaja. En megvallom, elfogult nem lévén, e tekintetben más nézetben vagyok, — tisztelem mindenki meggyőződését, de szives engedelmével a bizottságnak, e tekintetben elmondom, a mit lehet. Az egyházi énekzene szerzemények iránt, bármely felekezetéi vagy nemzetéi legyenek is azok, de ha olyanok, hogy reám hatással vannak, s a föld rögei közül segítnek kiemelkedni az örök Fővalóhoz — kegyelettel viseltetem. A föld kerekségén lakó keresztyén egyházak közt egy sincs, melynek általában mind saját nyelvű s zeneirályu énekei volnanak, kisebb-nagyobb mértékben az amerikai, angol, skót, francia, német, svájci énekes könyvekben is állanak átvett szövegek és dallamok is. Szerintem a magasabb szempontból felfogott vallásos éneknek csak bizonyos fokig lehet felekezete, nemzetisége, a valódi vallásos érzettel biró, s attól áthatott kebel tulteszi magát és felül emelkedik az ily egyoldalú dolgokon. Ha látni fogjuk, hogy az ígért jutalom dacára annak idején oly énekek fognak beküldetni, melyek a bírálatot kiállják s feleslegessé teszik a hiányt idegen termékkel pótolni, akkor megnyugszunk a bizottság akaratában, ' s lélekből fogunk örülni, hogy az teljesült; — de ha a