Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-02 / 40. szám

nonica visitatió országos gyakorlat szerint mai napig is teljes érvényű s mint kétoldalú szerződés törvényes erejű*; másszor ez: ,a ,kath. papbér* nem személyes, hanem a birtokkal járó kötelezettség®, egy más kifejezés szerint »a telekhez kötött teher, mihelyt az egyházlátogatási okmányban előfordulnak e szavak: ,a singulis colonis, a sessione, domo colonicali, ab inquilinis fundos tenentibus.* Annyira a telekhez van pedig kötve ezen teher, hogy a jogosult, a tulajdonos kutatása nélkül, követelését közvetlenül a tényleges birlaló, tehát a haszonbérlő irányában is érvényesítheti, fennhagyatván ennek a tulajdonos ellen a viszkereseti jog.* Mely okoskodásoknak gyakorlati alkalmazásukban nagy veszélyessége nem kisebb alaptalan voltuknál. Törvényen nem alapul a róm. kath. lelkészeknek az ujabb időkben nem róm. katholikusok ellen sűrűbben támasztott peres keresete a lelkészi illetmények miatt. Átolvastam és ismét átolvastam a szóban levő cikket, és sehol sem látok törvényt idézve, melynek alapján protest. vallásbeliek a róm. kath. egyház szükségleteinek fedezésére egyh. adózás alá vonhatók; a minthogy nincs is törvénykönyvünkben érvényben álló oly törvény, melyre a róm. kath. lelkészek a prot. egyház tagjait zaklató követeléseiket alapithatnák. Az a néhány törvény, mely a kérdéses fizetési ügyben a magyar törvénykönyvben áll s érvényben van, jelesen az 1647. évi V. t. c. 11. §-a, az i79°/i- 26. t. c. és az 1868. évi 38. t. c. 11. §-a »félremagyarázhatatlan határozatokat tartalmaz,« és a protestánsokat a róm. kath. egyház javára teljesítendő bárminemű fizetések s szolgálmányok alól feloldja. Országos gyakorlatra sem lehet a törvény ellenére hivatkozni. Mert feltéve, hogy voltak protestánsok, kik a róm. kath. lelkészeknek készségesen megadták a tőlük törvénytelenül hekivánt egyh. illetékeket : volenti non fit injuria. Azonban az ily illetékek követelése épen nem volt gyakorlat, usus, annal kevesebbé országos gyakorlat ; hanem abusus volt az, a melyről pedig a jogelv azt tartja ,non tollit usum.* De a legújabb időkig, ha csak egy plebánus is képzelt jogát a protestánsok ellen hatóságilag érvényesíteni megkisérlette; — miként ezt az incédi eset története is tanúsítja — mindig törvénytelennek ítéltetett a kereset. Ezzel ellenkező esetet, mely praecedensűl szolgálhatna, még abból a korból sem tudunk, melyben pátensekkel boldogítottak, concordatumokat kötöttek; midőn a prot. egyház legelkeseredettebb ellensége sem talált okot az irigykedésre a miatt, hogy egyházunkat oly különösen dédelgetik, de a róm. kath. egyház legmelegebb barátjának sem nyújtatott legcsekélyebb alkalom sem, az ő féltett Sionja elnyomatásán, elhagyatottságán kesereghetni; — még akkor is, a miként az incédi eset múltjából tudni — igazságtalannak ítéltetett a kereset l A canonica visitatió nem nyújthat törvényes alapot ily törvénytelen kereset odaítélésére. A canonica visitatió a róm. kath. egyház belügye ; s mint ilyen szabályozó erővel csak is a róm. kath. egyház határán belül birhat. Más autonom testület jogkörébe ezen intézmény autonom intézkedése at s bele nem vághat. Egyik autonomia a másik autonomiát nem zavarhatja, meg nem semmisítheti. Szükséges-e, hogy ezen magában véve oly világos s kétségbe vonhatatlan elv támogatására tekintélyre hivatkozzam ? . . . Trefort vallás-és közokt. m. kir. minister ur ő nagyméltósága egynéhány évvel ezelőtt általa megtartott tanácskozmány elé terjesztett s akkor nagy hullámokat felvert hivatalos iratában, fontos nyilatkozatában köztudomás szerint ugyanezen nézetet, ugyanezen elvet vallja! Őrültség lenne általánosságban kétségbe vonni a canonica visitatiónak érvényességét, mint a róm. kath. egyház törvényszerű belügyi intézményét. De „döntő okmányul* az egyh. látogatási okmány csakis ezen egyház határán és a törvény korlátain belül szolgálhat. Józan észszel, megfontolással azt állítani, hogy ezen róm. kath. egyház intézménynek a róm. kath. egyházból kiható, s más egyházba is átható, épen törvénymagyarázó — sőt törvénybontó, törvénymegsemmisitő hatása van, bűnös merénylet az alkotmány, az államfelség joga ellen ! Kétoldalú szerződésnek lenni is állíttatik a canonica visitátió. Nem vitatom most, hogy mennyiben íelel az meg a szerződés múlhatatlan kellékeinek, mennyiben nem; azt sem teszem kérdésbe, vájjon magok az előljáró közigazgatási közegek csakugyan komolyan kétoldalú szerződésnek tekintették-e a bemutatott egyházlátogatási okmányt; midőn a peres keresetet nem a rendes birói, törvénykezési útra terelték. Végül is itt előttem nem az a kérdés lényege, hogy ki itél, hanem hogy mikép itél. Már pedig bizonyításra nem szorul, hogy valamint törvénybe ütköző cselekményekre, daczára az ellenkező szerződéseknek senki sem kötelezhető, ugy semmiféle oly szerződési pontot, mely a törvénybe ütközik, érvényesiteni, hatóságilag végrehajtani nem szabad. Ez okból a róm. kath. lelkészek egyh. illetményeik miatt a canonica visitatió okmanyara, mint — no legyen hát ugy — kétoldalú szerződésre alapított s a protestánsok ellen támasztott peres kereseteikkel, mivel ezek és az általuk citált szerződési pont egyaránt törvénybe ütköznek, elutasitandók. Ugy de a plebánus urak nem a protestánsoktól, mint ilyenektől követelnek egyh. adót, hanem ezeknek azon birtokaik után, melyek valamiféle canonica visitatió alkalmával róm. kath. birtokos kezén találtattak: itt nem személyes, hanem a birtokkal járó, telekhez kötött j kötelezettségről van szó. Mi legyen személyi, mi dologi kötelezettség, azt törvénykönyvünk határozza meg. Országos törvényeink pedig, elkezdvén az 1647. V; t. cikkben, melynek 11. §-a a szép viszonossággal egész határozottan kimondja, hogy a katholikusok evang. prédikátoroknak semmit sem fizetnek, ugy hat a protestánsok is ne fizessenek a kath. lelkészeknek semmit sem, és ezek más hitüektől ne is kívánjanak semmit; — 79*