Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-02 / 40. szám

folytatva az 1790/1 évi 26. t. c. 6. §-án, a mely szerint a mely pap- és ágybéreket eddig az evangélikusok kath. lelkészeknek és mestereknek vagy más egyh. szolgáknak vagy készpénzben vagy terményekben, vagy pedig munkákban szolgáltattak, teljesen megsziintettettek és azokat követelni sehol sem lehet, ha csak az evangélikusok a nevezett lelkészek működésével önként nem élnek, a mely esetben azokért a katholikusokkal egyenlő papbért tartoznak letenni; — egészen az 1868. évi 38. t. c.-ig, melynek 11 § szerint a hitfelekezetek híveik anyagi hozzájárulását, a mint eddig szokásban volt, ezután is igénybe vehetik s melynek 45. §-a szerint, a hol más hitfelekezethez tartozó gyermekek egy létező felekezeti iskolába járnak, szüleik ezen iskola költségeihez járulnak mint az iskolát fentartó hitfelekezet tagjai: — országos törvényeink mondom egytül egyig személyes tehernek mondják, vallják az egyh. teherviselést. És törvényhozásunknak nyiltan, határozottan kifejezett nézete, intentiója ez : a ki a mely egyháznak tagja, a mely egyháznak jótéteményeivel, szolgálatával él, annak fenntartására adózzék ; a ki a mely oltáránál áldozni akar, azt épitse. Ha tehát az egyh. látogatási okmányban ily szavak fordulnak elő B

a singulis colonis *, „a sessione* stb. ezekhez hasonlók: ezek országos törvényeink szerint nem jelenthetnek mást, mint a módot és arányt, a melyben a róm. kath. felekezet egyh. szükségleteinek fedezésére saját híveinek hozzájárulását, saját képviselete által meghatározza, igénybe veszi. És ezzel ki van mondva, hogy az egyh. tartozások soha sem képeztek szorosan véve a birtokkal járó kötelezettséget, s tehát nem is a telekhez kötött terhet. Hiszen kérem, ha törvényhozásunknak valaha az lett volna nézete, hogy az egyh. illetmények a telekhez kötött terhet képeznek, nem engedte volna meg a telkeknek annyi felé való eldarabolhatását, a hány barázdájok van, ugy hogy véges végül ahhoz a galandóc formájú földdarabhoz terhet kötni egyáltalán nem lehet, és hogy a lelkész a sok dirib-darab telek mellett valóban nem tudhatja, mely mesgyén keresse karc gabonáját: a minthogy például nem engedte meg törvényhozásunk az úrbéri telkek feldarabolását, míg csak fenállott a telekhez kötött úrbéri szolgálmány. Es a mint eddig nem képezett törvény szerint, mai napság sem képez telekhez kötött terhet az egyh. illetmény : ugy egy körültekintő, előrelátó törvényhozás jövendőben sem nyilatkoztathatja ki soha birtokkal járó kötelezettségnek az egyh. illetményt, és lényegében személyes kötelezettségnek kell azt fenhagynia mindig; ha csak a bonyodalmak és bajok hosszú sorát nem akarja felhozni hazánk, nemzeti, közgazdászati életünk egére 1 Azon vészes következmények közül, melyeket ily fonák intézkedés okvetetlenül maga után vonna, csak néhányat akarok, nehogy felette hosszura nyújtott értekezésem unalmassá váljék, futólag megemlíteni. Kezdem azon, a mire a szó alatt levő cikk maga közvetlenül reá vezet. Ugyanis igy okoskodik: ,mivel nem személyes, hanem telekhez kötött teher az egyh. illetmény, azért a jogosult a tulajdonos kutatása nélkül követelését közvetlenül a tényleges birlaló irányában érvényesítheti, ki is, amennyiben erre nézve a tulajdonossal szemközt kötelezettséget nem vallalhat, ez ellen magát viszkereset utján kártalaníthatja.* — Hogyha per, hát hadd legyen per.* — A jogosult plebánus megtámadja a tényleges birlalót, a kinek azonban a plebánus irányában kötelezettsége nincs. Az alperesnek el kell fogadnia a pert, s a felebbezés minden fórumán végig hajtania; mert ha könnyelműen elmulasztja mind azon jogorvoslatok felhasználását, melyekre a peres eljárás feljogosít, meginog alatta a víszkereseti jog alapja. P2s minekutána sok időpazarlással s több költséggel perét — természetesen — elvesztette, ő támadja meg a tulajdonost, a kivel szemközt kötelezettséget nem vállalt, víszkereseti perrel és, — habár ez a kártalanítást megtagadja és kifogásokkal él — amaz elvégre is megnyeri a drága igazságot. Félő, hasonló eset fog ismétlődni mindenütt, hol egy telek nem tudom minő arányban, eldaraboltatott, róm. kath. és más különféle felekezetű gazdák telkeik kisebb nagyobb parcelláit saját érdekök szerint tudj Isten hányfélekép össze-vissza cserélgették, vagy a hol a telek mellett elkigyódzó folyó annak felét elmosta, s igy a telek már csak a canonica visitatió okmányában van meg — egészben. Csakhogy itt a birákon, ügyvédeken kivül, bizonyára még a mérnököknek is leszen dolgok.. . Ha telekhez kötött teher az egyh. illetmény, akkor, mig a telek lészen, el nem évül a tartozás. Mikor követelje be a plebánus a maga járandóságát, az az ő gondja. És ő ker. béketűréssel évekig vár, mig csak egy szűk esztendőben nem várhat tovább. Ekkor támadja meg a tulajdonost oiy mesés összeg miatt, hogy ez bámulva kérdezi, mikép lehetséges, hogy minekutánna ő a telek árát már egyszer becsületesen megadta, most saját birtokát újból a paptól vegye meg ? És mivel erre sem hajlandósága sem tehetsége nincs, más ember is most szerezni képtelen, hát brevi manu az egyház vissza sekulárizálja a birtokot; a tulajdonosból, ha a pap könyö. rül rajta, a legjobb esetben lészen haszonbérlő. Ha telekhez kötött teher az egyh. illetmény, és el nem évül; akkor az már most is az elmúlt évekről azonnal érvényesíthető, a mint egy esetben a követelés egyszerre nem tudom hány évről érvényesíttetett is. Lészen tehát ennek utánna gondos kutatás a püspöki levéltárakban a canonica visitatiók porlepte aktái után . . és kiderült, hogy volt idő e hazában, a midőn az egész országban minden úrbéri telek, a róm. kath. egyház adókötelezettje volt; és a jogelőd jogai és kötelezettségei a jogutódra is áthárulnak ... és minden nem róm. kath. birtokos is birtoka után adózni köteles a róm. kath. klérusnak, — méltatlanul bár, de megbűnhődve a multat és a jövendőt! Addig is azonban nőttön nőni fog az ingerültség és az idegenkedés, sőt félek az ellenségeskedés és gyü-