Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-11 / 37. szám

kapcsolatban kiterjeszkedünk az egyházi, községi és ál- í lami élet régi és jeles szervezetének ismertetésére, a tu- -domany és művészetek vívmányaira, közben talán egy kis tárgyilagos politikára is, és figyelmeztetjük őt azon társadalmi mozgalmakra, melyek minden téren s igy az ipar és földmivelés térén is megindultak, s általaban leszállunk az ő mindennapi életköréhez, hol teljes részletességgel elébe tárhatjuk mindazt, valami szellemi és anyagi jólétének emelésére szolgaihat, — miket azonban a szószék magaslatáról elmondani nagyon közna- ! pias volna. Ezen és ezekhez hasonló szempontok vezettek j azon elhatározáshoz, hogy a már emiitett lelkipásztori működésen s a szószéken teljesitett igehirdetésen felül, lelkészi munkásságomnak ujabb s úgy szólván gyakorlatibb tért nyissak, az altalános felvilágosodást nagy mértékben előmozdító s korunkban minden téren annyira szokásos felolvasások, népszerű előadások tartása által. Ez előadasok tárgyául pedig legcélszerűbbnek véltem felvenni az egyetemes egyhaztörténelmet, mint a mely gondolatom szerint, a híveket közvetlenebbül érdekli, nekem pedig bő alkalmat nyújt ugy az egyhaztörténelmi, mint egyébb valláserkölcsi és közhasznú ismeretek és igazságoknak a nép alsó rétegeiben való megismertetése és terjesztésére. Mihelyt tehát a zordonabb idő beálltával földmíveléssel foglalkozó híveimre nézve a nagyobb munkaszünet időszaka beköszöntött, értésére adtam gyülekezetenmek, hogy csütörtök délutánonkint a templomban népszerű egyhaztörténelmi előadásokat fogok tartani s e kijelentésemhez képest előadásaim sorát mult évi december 9-én meg is kezdettem. A kíváncsiság — mert fajdalom, ez volt az indító ok — csaknem egészen megtölté a templomot mindenrendü férfi- és nő-közönséggel, feszült várakozás közt lesvén a történendőket. Elhangzott a „Jövel szent lélek Úristen®, mely után fölemelkedve ülőhelyemből a papi székben egy rövid alkalmi imát mondottam. Es aztán elkezdtem előadásomat (ugyancsak a papi székben) s beszéltem egy teljes órán keresztül általános figyelem és érdeklődés mellett. Örömömet fejezvén ki a nagy részvét felett s jelezve par szóval ezen előadásaim által elérni óhajtott célt azonnal a dologra tértem. Egészen népszerű modorban röviden, de azért lehető alapossággal igyekeztem megmagyarazni hallgatóimnak először is, hogy mit értsünk e szavak alatt: keresztyén, egyház, történelem, továbbá honnan merítjük a történetet s ennek nagy mezejét hány részre osztjuk ? Szólottam, de természetesen kellő rövidséggel s a hallgatóság szükségeihez s felfogásához mérten azon ókori birodalmakról, melyek nevei az ó testamentumban minduntalan előfordulnak, de a melyekről népünk vajmi keveset hallott: Assyria, Babilónia, Persia és a többi régi birodalmak történetéről. Messzire vezetne azonban előadásaim menetét ez alkalommal nyomról-nyomra kisérve, kellő világításba helyezni azon irányt és modort, melyet céljaim elérésére választottam. Legyen szabad azért eljárásom jellemzésénél csupán a főbb vonásokra szorítkoznom. Az első előadás sikere a legszebb reményeket ébresztette föl keblemben. Azonban bármint igyekeztem is érdekessé és tanulságossá tenni ezen első előadást, a kíváncsiság ki lévén elégítve, az érdeklődés is meglehetősen csökkent s már a második, s méginkább az azután következő órák folyton kevesebb látogatottságnak örvendtek. Ue a" kik óráról-órára megjelentek, annal odaadóbb figyelemmel hallgatták végig előadásomat. Rendesen, míg a hallgatóság gyülekezett, pár zsoltárverset énekeltünk s aztán tovább folytattam mesélésemet a hajdankori népek, majd később a ker. egyház történetéről. Mellőzhetlennek tartottam ugyanis a Krisztus világraható fellépésének s ezzel kapcsolatban a ker. vallás és egyház történelmének világosabb megértése s kellő méltatása szempontjából rövid visszapillantást vetni az ókori ismeretesebb népekre is, különösen azokra, melyek Izrael történetére befolyással voltak, s melyek vallási és mivelődési viszonyainak ismerete minden értelmes emberre s keresztyénre nézve tanulságos és szükséges. A perzsa birodalom, Phoenicia, Egyptom, valamint Görögország és a római birodalom nevei sokszor előfordulnak ugy a bibliában, mint az egyházi beszédekben; a nép olvas és hall róluk, anélkül, hogy e nevezetes birodalmak történetéről legkevesebbet is tudna. Jónak láttam tehát ezen ősrégi népek történetéből is mindazt, a mi gondolatom szerint híveimet érdekelhette, előadni és megmagyarázni s egyúttal minden lépten-nyomon párhuzamba állítani ama régi világot, a mi előhaladott korunkkal, hogy igy a multak ismerete által nyújtott hasznot azonnal a gyakorlati életre is alkalmazhassam. Ezen most említett népek történeténél azonban sokkal fontosabb ránk nézve Isten kiválasztott népének, a zsidóknak történelme. De mert ennek ismeretét már föltételeztem híveimnél, elégnek tartám Zsidóország sorsát csakis főbb vonalaiban vázolni s áttértem azonnal Jézus életére s ezzel kapcsolatban aztán a ker. egyház történetére. És itt kedvező alkalmam nyilt azokat az eszméket s történeteket, melyekről prédikációnkban rendesen csak futólag s felületesen szólhatunk, úgyszólván töviről-hegyire megmagyarázni s a legegyszerűbb emberre nézve is felfoghatóvá tenni. Elmondám Jézus ! történetét röviden, józan történeti felfogással, de egyszersmind meleg, vallásos hangon. Szólottam az egyház alapításának körülményeiről, a főbb apostolok s az első keresztyének kitartó működéséről, lelkes buzgalmáról, a vallásos, és gyülekezeti életről s az egyház első szervezetéről s annak fokonkénti fejlődéséről. A szenvedett üldözések rajzolása közben ki-kitértem a minket, magyar protestánsokat ért üldözésekre s mai küzdelmeinkre is, hogy az ősök példája által mi is hasonló áldozatkészségre lelkesittessünk. Kedvező alkalmam nyilt továbbá megismertetni híveimet az evangéliumok s apostoli iratok keletkezésének történetével is:

hogy azok becse s használatára