Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-04 / 36. szám

(az elébbiek 1837-ben, az utóbbiak 1865-ben) énekeseiket megújították, vettek fel idegen dallamokat is, péld. a »Gott erhalte* nótáját, s ugyancsak a nagy zenész Haydn kiváló dallamát e szövegen : „Nagy isten téged imád;* de mindamellett hogy eredeti beosztásukból ter- j mészetellenesen ki lettek vetkőztetve, örökké megérzik i rajtuk a német ízlés. A történeti becsen tál tehát méq a tulajdonjog is a mi régi magyar dallamaink mellett szól és bizonyít, nemcsak pedig, de erősen kötelez is bennünket arra, hogy a mi a mienk, becsüljük meg, s hogy a fentebbi történeti példával éljek (lehet, hogy nem történet, hanem csak mese, de mindenesetre tanulságos mese), ne égessük el a Sybilla könyvét másodszor is. Én ama régi magyar dallamokat — mai modor szerint atirva — a XVI. és XVII. századi gyűjteményekből majd közölni fogom, nagy bizalommal kérvén előre is mindenkit, de különösen az egyh. kerületi bizottságok t. tagjait, nézzék, vizsgálják át ezeket, s a melyeket érdemesnek találnak, velem együtt iparkodjanak rajta, hogy új énekesünkbe visszavétessenek s így a feledékenységtől megőriztetve maradékainknak átadassanak. Kálmán Farkas. BELFÖLD. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Augusztus 24. és 25-én Győr városában tartotta a dunánt ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlését. A gyűlést megelőző nap estéjén, a győri egyház parochiális épülete felé sűrű tömegekben siető vendégsereg már sejtetni engedte, hogy a készülőben levő kerületi gyűlés bizonyára egyike lesz a legfontosabbaknak. Erről már az előtanácskozmány, mely augusztus 23-án esti 6—8 óráig tartott, mindenkit meggyőzhetett, midőn a főpásztor a másnapra hirdetett gyűlés programmját előadta. Nehogy azonban a közgyűlés tárgyait anticipáljam, az előtanácskozmányt mellőzöm, s magának a közgyűlésnek lefolyását adom elő. Aug. 24-én reggeli 8 órakor a győri egyház tágas és nagy temploma zsúfolásig megtelt s kezdetét vette a gyász-istenitisztelet, mely a nagy Haubner dicső emlékének volt szentelve. A karének gyaszdallama közben megjelent az oltár előtt Karsay Sándor superintendens. Kíséretében voltak Tatay Sámuel veszprémi- és Fleischhakker Károly soproni felső egyházmegyebeli esperesek. A gyászima, melyet a főpap mondott el, méltó volt ugy a megdicsőült emlékéhez, mint a superintendenshez. A gyászimát ujabb karének követte, melynek elható utóhangjai alatt megnyílik a szószék ajtaja s azon Poszvék Sándor soproni theologiai tanár lép ki a szószékre. Beszéde, melyet feszült figyelemmel kisért a hallgató közönség, mesteri szónoklat volt. P'ejtegette benne az igazság hatalmát egy protestáns pap jellemében. Szinte látva lattam a hallgatók arcain, mily erős meggyőződéssel fogadjak, midőn szónok fejtegeti, hogy miként tud az igazság hatalma tekintélyt kölcsönözni az egyháznak egy prot. pap jelleme által ; hogy mily biztos támasza van annak, ki az igazság erejére támaszkodik, és mily siker követi ároni működését stb. Igaz, hogy az alkalom sem mindennapi, melyen beszédét a derék szónok tartotta, de emberül meg is felelt feladatának s a közönség várakozásának. A gyászbeszéd végeztével újra karének, előadva a győrvárosi dalárda tagjai által. Ugy ezen, mint az előbbi két karének szép, vallásos tartalmú szövegét Eder József, a superintendens ur káplánja irta. Ezzel a Haubner emlékének szánt gyász-istenitisztelet véget ért. A tulajdonképeni gyűlést, mely az istenitiszteletet kevés percek múlva követte, Br. Prónay Dezső kerületi felügyelő nyitotta meg. Beszédében az egyházmegyéknek a gyász-istenitisztelettel egybekötött gyűlésen megjelent képviselőit melegen üdvözölte s indítványozta, hogy ugy Poszvék beszéde, mint a superintendens uré, melyet Haubner hamvai fölött Sopronban tartott, kinyomassák és az egyházaknak megküldessék. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Következtek a miniszteri leiratok. Ezek közt legfontosabb a vallásügyi miniszternek azon leirata, mely a dobrai ügyre vonatkozik. A dobrai egyház, mondhatni százados gyakorlatra támaszkodva, azon nőkre, kik házasságon kivül, mint hajadonok megesnek, 6 frtnyi bírságot szokott kivetni a maga autonomikus jogánál fogva, mit a megbírságolt nőkön be is hajt, ha előbb nem, férjhezmenetelükkor, és az így begyűlt összeget iskolai célokra szokta felhasználni. A miniszter, illetőleg az alispáni hivatal, honnan, honnan nem, ez eljárásnak tudomására jött s leiratilag megkeresi ez ügyben a superintendensi hivatalt, hogy útasitsa a dobrai egyházat, miszerint ezen törvénybe ütköző eljárását szüntesse meg. Superintendens ur ez érdemben megkereste az illetékes felsővasi egyházmegye esperessége utján a hivatolt egyházközséget, mely azonban dacára ez intézkedésnek, jogosnak és fenntarthatónak véli továbbra is ebbeli gyakorlatát. Igy került az ügy a kerület elé, hol pro és contra nagyszabású beszédek tartattak. Akik védelmére keltek a dobrai disciplináris eljárásnak, védték az ügyet azzal, hogy ez az egyház disciplinájához tartozik és mint ilyent tiszteletben tartani köteles az egyházi testület. A másik rész, mely ellene volt a dobraiak túlkapásának, anachronismust lát e gyakorlatban s nem tartja azt az egyház elveivel megegyeztethetőnek, mely szeretetet prédikál s arra int, ne Ítéljetek és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok, megbocsássatok és nektek is meg-