Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-04 / 36. szám

bocsáttatik. A ki ártatlannak hiszi magát, az vesse az első követ az elesettre. Sőt az emberi humanismus szempontjából is ellenezték a dobrai egyház ama rendszabályát. A kerület határozatilag kimondotta, hogy az egyháznak joga van a maga hitelveit vallókkal szemben disciplinát gyakorolni, sőt ebben kell, hogy az allam is támogassa őt. Csakhogy mint erkölcsi testület, más, a célnak megfelelőbb eszközökkel hajtsa azt végre, ne pedig világ szerint való eszközökkel, melyeknek alkalmazásaban az allam a maga assistentiáját mindenkor meg fogja tagadni. Érdemes lenne, hogy lelkészértekezleteink tanácskozás tárgyává tennék nem ugyan a dobrai esetet, de igenis a disciplina gyakorlását, hogy miképen kellene, miképen lehetne azt üdvösen gyakorolni. Én azt hiszem, maga az állam sem lehet az ellen ; tiltakozását csak ama gyakorlatban levő eszközre nézve mondotta ki. Helyes elvek alkalmazása mellett az allam bizonyára segédkezet fog nyújtani az egyháznak, mert hiszen az államnak ugy, mint az egyháznak céljuk, hogy fiaik erkölcsösek legyenek. A miniszteri leiratok után felolvastatott a superintendens évi jelentése. A gazdag anyag érdekesen volt előadva. Altalaban Karsay a mit ir, vagy szóval előád, a legközönségesebb dolog is nála mesterére talál. A superintendensi évi jelentésre Br. Prónay bejelenté, hogy neki is van jelenteni valója, mint társelnöknek. Ez pedig egy flagrans sérelmi ügy, mai nap már országszerte ismeretes gravamen, értvén alatta az e lapokban is ! sokszor emlegetett incédi ügyet.*) Nem akarván a tisztelt olvasó közönséget azon ügy előadásával untatni, amelyet különben is ismer, csak a kerület tanácskozásának menetét s annak ez ügyre vonatkozó határozatát fogom itt kózleni. A sérelem bejelentetvén, az incédi ügy nyomban tárgyalás alá vétetett. Legelsőben is a vasi felső egyházmegye esperesi jegyzőkönyvének idevágó, jelesen fo<jal mázott pontja olvastatott fel, mely a dolgot, keletkezésétől mai stádiumáig, az ismeretlen előtt is kellő vikígitásba helyezi. A kérdéses jegyzőkönyvi pont feltünteti a külömbséget, mely egy alkotmányos miniszter és az abszolút kormány eljárása közt mutatkozik. A mérleg mindenütt az alkotmányos miniszter ellen szól. A jkönyvi pont meghallgattatván, a gyűlés elsőben egyenkint legjelesebb szónokai altal, azután pedig egészben, mintha egy ember volna, a maga méltóságos tekintélyével, mély megütközésének, megbotránkozásának adott hangos kifejezést az alkotmányos miniszter eljárása fölött az incédi sérelmi ügyben. És ezen indokolt megütközésének az egyházkerület azaltal vélt kellő nyomatékot adhatni, hogy megbotránkozását a jegyzőkönyvben is kifejezte. Egyszersmind fölkérni határozta az egyetemes felügyelőt, hogy magát érintkezésbe téve a testvér ref. egyház főgondnokaival, csele*) Ld. lapunk f. 6. 32. számát. Szerk. kedjék ugy, mint az elkereszteléseknéi az egyház megnyugtatására cselekedett. Addig is azonban ne késsék az illető minisztériumot megkeresni, annyival is inkább, mert kerületünk ugy vélekedik, hogy periculum in mora. A két napra terjedt gyűlésnek volt még több tárgya is. De nehogy tudósitásom nagyonis hosszúra nyúljék, még csak egyet említek itt meg. Es ez a pozsonyi egyetemes akadémia ügye. Erre nézve határozott a kerület, még pedig akként, hogy örömmel konstatálja, miszerint Pozsony siettetni kívánja az akadémia felállítását, mely ügynek vajudasa különben is oly hosszú időre terjedt; azáltal mutatja ezt ki a pozsonyi egyház, hogy az egyetemnek átengedi az alkalmas tantermeket, visszamegy eredeti ígéretére, a 31OO frthoz, és nem kívánja magát az akadémiai bizottságban oly nagy arányban képviseltetni, mint az előbbi pontozatokban kívánta. A kerület mégis azon óhajtásának ad kifejezést, hogy a magyar-tót lelkész csak az esetben lehessen akadémiai tanár, ha tanárrá őt az egyetem megválasztja ; továbbá, hogy a Reischel-féle alapítvány ügye, még mielőtt az akadémia életbelépne, döntessék el közmegegyezéssel, ha pedig ez nem menne, kompromisszionális bíróság utján ; végre, hogy az akadémiai bizottság gyűlései, minden egyéb megszorítás nélkül, vagy Pozsonyban vagy pedig az egyetemes gyűlés helyén tartassanak. Bognár Endre. A pápai ref. egyházmegye őszi közgyűlése. Ezen közgyűlésen, — mely f. évi aug. 23 — 24-én tartatott Barthalos Mihály esperes és Vághó János segédgondnok urak elnöklete alatt, a pápai főiskola nagy termében, — az egyházi és világi tanácsbirák, egynek kivételével mind megjelentek, és a lelkészi-, tanitói kar is szépen volt képviselve. A gyűlés közerdekűbb tárgyai a következők voltak: 1. Megválasztattak: egyh. főjegyzővé Szekeres Mihály, e. aljegyzővé Balla Gábor, pénztárnokká Sebestyént/ János, számvevőkké Barrag Lajos és Barát íerenc, egyházi tanácsbirákká Seregély György és Balta Gábor. 2. Tanárt választottunk a középtanoda első osztályába Kis Ernő személyében, ki a lefolyt év utolján helyettesül működött a beteges Rózsa tanár szakmájában. A beadott 22 szavazatból Kis Ernő 12, Kaposi 5, Sebestyény D. 5 szavazatot nyert. Mind a nyolc pályázó kitűnő tantérfiu ; szerettük volna mind megválasztani, de csak egyet lehetett. 3. IC választás után összeült a tanácsszék és itélt egy agg lelkész, egy tanitó és egy ifjú lelkész felett. A két első nem fizette a gyámoldai évi járulékot, a harmadik pedig a reá kirovott bírságot nem fizette meg. A tanácsszék kötelezte a két elsőt, az évi járulékok pontos megfizetésére, az utóbbinak pedig záros határidőt tűzött ki, melyen belül, ha nem fizetne, 50 frt ere. jéig bepereltetik s fegyelmi vizsgálat indíttatik ellene. 4. Egy tanitóvalasztás is foglalkoztatá gyűlésiin-72